REBELS •Biersack•

3. rész

Amint kinyílt az ajtó, felkaptam fejem. Egy srác jött ki az irodából, fekete nadrágban, bakancsban, szürke felsőben, és szintén fekete farmerkabátban, aminek ujjai le voltak vágva. Keze tele volt tetoválással, amik határozottan ismerősek voltak. Mikor arcára néztem, már tudtam is, hogy honnan.

Épphogycsak kilépett az ajtón, rám nézett, és meg sem mozdult. Szája mosolyra húzódott, valami olyasmi mosolyra, mint amilyet 3 hete láttam először. A hosszúra sikeredett szemkontaktust az igazgató helyettes szakította meg, ahogy kinyitotta az ajtót.

- Következő. - mondta, s már el is tűnt. Miközben elindultam az ajtó felé, tekintetünk megállás nélkül a másikon volt, majd amint elhaladtam mellette, elindult a lépcső felé. Mielőtt benyitottam volna az irodába, akaratlanul is hátra néztem. Láttam ahogy az első lépcsőfokra állva ő is visszanézett rám, aztán gyorsan el is fordította fejét, és tovább ment. Végül én is így tettem.

- Üljön le. - mondta az igazgatónő, a vele szemben lévő fotelre mutatva. Amit már jól ismertem, így hát le is vágtam rá magam. - Ms Evans? - lepődött meg amikor szemüvege felett rám nézett

- Jó napot igazgatónő. - vigyorogtam

- Már az első napon, az első órában itt kezd? Az előző években mindig csak 1 hónap elteltével küldték ide Önt. Gratulálok. Kár hogy az előbbi fiatalember megelőzte Önt, lehetett volna az év első diákja itt. - igen, tudom. Nem egy szokványos igazgató, úgy ahogy ebben az iskolában semelyik felnőtt sem normális.

- Majd talán jövőre, igazgatónő. - vigyorogtam még mindig fülig érő szájjal

- Mit csinált, hogy ideküldték?

- Nevettem órán, a tanár rám szólt, én pedig visszaszóltam neki. 

- Próbálja meg modorálni magát, mert ez nem mehet így tovább sokáig. - sóhajtott, megrázva közben fejét

- Tudom. - szorítottam össze ajkaimat

- Elzárást kap. Egy héten keresztül, mindennap 8 óráig itt kell maradnia az iskolában. Ma a tornatermet kell kitakarítani, a többi napot pedig megbeszéljük még.

- Rendben, viszlát. - keltem fel a puha fotelből, majd az ajtó felé indultam

- Viszlát Ms Evans. Egy hónapon belül úgyis viszontlátjuk egymást.

- Úgy ám, igazgatónő. Ahogy mondja. - vigyorogtam szintén, mire száján egy halovány mosolyt véltem felfedezni. Ezután lassan, de visszamentem a teremhez. Benyitottam.

- Ms Evans, üljön le és meg ne halljam még egyszer a hangját az óra végéig. - mondta a tanár amint átléptem a küszöböt. Épp indultam volna hátra Aaronhoz a helyemre, de megint megszólalt. - Ide az első padba üljön kérem.

- Aaahhjj... - morogtam, majd leültem oda, ahova mutatta

- Remek, akkor folytassuk... - ismét elkezdte az unalmas beszédét. Mostmár tényleg igyekeztem figyelni, de telefonom rezgése megzavart. Elővettem zsebemből, feloldottam a kijelzőt, és láttam hogy Aaron írt.

Aaron: Na mi volt? Kaptál valami büntetést?

Lily: Ja, egy hét elzárást, minden nap 5-ig.

Aaron: Uhh... az kemény. Túl fogod  élni, legfeljebb majd egyszer kétszer itt maradok boldogítani téged.

Lily: Az jó lenne. :)

Ezután végig írogattuk az egész órát. Most nem nyavalyoghat a tanár, ugyanis meg sem szólaltam. Kicsöngettek. Első dolgom volt a büfébe menni, venni magamnak kávét meg valami kaját, mert már most éhen haltam. Szerencsére nem volt nagy a sor, így percek alatt végeztem is. Visszamentem a terembe, egyenesen az eredeti helyemre, Aaron mellé. Beszéltünk pár szót, majd be is csengettek. Nagyon gyorsan eltelnek a szünetek, ellentétben a tanítási órákkal. Na az az 1 óra, olyan mintha 1 évtized lenne. Bejött az ofőnk. Leült, körbenézett, és el is kezdte.

- Mint ahogy azt észrevették, egy új tanulót köszönthetünk az osztályban. Nos, valaki körbevezetné Jamiet, gyönyörű iskolánkban, és gyönyörű városunkban? Természetesen igazolom a napjukat. Például... - nézett végig a diákokon, majd rajtam állt meg tekintete - Ms Evans.

- Oké. - feleltem gondolkodás nélkül. Gyorsan letudom, aztán nyomás a koleszba, aztán 3ra pedig visszajövök az elzárásra, úgyis akkor ér véget az utolsó óránk. Mindketten felkeltünk a helyünkről, és kimentünk a teremből.

- Na akkor, hol kezdjük? - fordultam felé. Kissé kínosnak gondolom ezt az egész kísérgetős dolgot, de legalább nem kell bent lennem órán.

- Figyelj, tudom hogy nem akaródzik körbevezetned, nekem sem akaródzik erre arra sétálgatni, meg hallgatni, hogy melyik épületnek mi a története. Ha engem kérdezel, könnyítsük meg a dolgunkat, és együnk inkább egy pizzát a koliban.

- Waow, meglepődtem hogy ezt fogod mondani, Gondolatolvasó vagy, nekem is annyi kedvem lett volna ehhez az egészhez, mint neked. Benne vagyok. - mosolyodtam el a végére, majd elindultunk vissza a koliba

Kb fél óra múlva meg is érkeztünk. A bejáratnál jutott csak eszembe, hogy a lányok és a fiúk, szét vannak választva, azaz nem mehetünk csak úgy át egyik szárnyból a másikba. Álcázásként felvettem fejemre a kapucnimat, kezeimet zsebre vágtam, és így mentünk végig az aulán. Szerencsére nem szúrtak ki minket, de mondjuk annyira nem figyelik szigorúan, hogy egy ilyen tökéletes inkognítót észrevegyenek. Jamie szobája a harmadikon volt. Gondolhatjátok mennyire kivoltam már az első lépcsőfordulóban.

- Mennyit kell még menni? - nyafogtam

- Semennyit, mert itt vagyunk. - nevette el magát a szöszke, miközben kinyotta ki ajtaját. Még be se értünk, de már az ágyat kerestem, amire aztán nagy lendülettel rá is vetettem magam.

- Milyen pizzát eszünk? - ültem fel kis idő múlva, szememmel egyből Jamiet keresve, aki az imént jött ki a konyhából

- Amilyet szeretne a kisasszony.

- Hááát.. - gondolkoztam el - Szerintem maradok a sonkásnál. Mindig olyat eszek.

- Mindig?! - tágultak ki szemei - Én nem tudnék állandóan ugyanazt a pizzát enni, én mindig kipróbálok egy olyat, amilyet azelőtt még nem ettem.

- Oké, csak ez engem mind nem érdekel, engem a pizza érdekel, amit még nem rendeltél meg. - néztem rá csúnyán, mire elnevette magát, és azonnal tárcsázni kezdett egy pizzériát.

Nem hazudok, 1 órába telt mire megérkezett a két pizza, azt hittem itt fogok éhen halni egy srácnak a koli szobájában, akit ráadásul kevesebb mint 1 napja ismerek. Miután megjött, viszonylag kevés idő alatt elpusztítottuk, amit nem tudtam eldönteni hogy jó volt- e vagy nem.

- Tele vagyok. - nyöszörgött az ágy egyik szélén

- Én is. - válaszoltam, szintén nyöszörögve, az ágy másik széléről - Nem fogok tudni visszamenni az elzárásra, annyira tele vagyok.. jézusom, az elzárás! - eszméltem fel pár másodperc múlva, majd rögtön a telefonom után kezdtem kutatni, hogy megtudjam, mégis mennyi az idő.

- Neharagudj, de nekem most mennem kell, 5 perc múlva tornatermet kéne takarítanom. - kaptam fel cuccaimat

- Ugyan, menj csak. - mosolyodott el halványan, majd felkelt, és mire én felvettem a cipőmet, már nyitva is állt előttem az ajtó. Egy pillanat erejéig elgondolkoztam azon, hogy ezt vajon azért csinálta, hogy megkönnyítse a dolgomat és közben udvariasnak találjam, vagy azért hogy minél hamarabb megszabaduljon tőlem.