REBELS •Biersack•

4. rész

A fél órás utat a sulihoz, jelenleg 20 perc alatt le is tudtam. Futottam, hogy ide érjek erre a szaros elzárásra. Mivel az osztályban hagytam minden cuccom, felmentem érte. Felkaptam egyik vállamra a táskámat, és újra lesétáltam a földszintre, ahol közölte velem az őszhajú, alacsony, szemüveges portás bácsi, hogy a tornatermen kívül a takrítónők már mindent feltakarítottak, ugyanis nem számítottak arra, hogy az első napon már lesz olyan diák akit elzárnak.

A tornaterem elé érve, az ajtó mellett a földön, találtam egy fekete hátizsákot, és szintén egy fekete farmer kabátot. Lehet valaki itt hagyta. Miután végeztem a takarítással, leadom majd a portára, hátha keresné az illető.

Lenyomtam a kilincset, és benyitottam. Nem ért váratlanul, hogy senki nem volt a láthatáron. Vagyis azt hittem, hogy nincs itt senki, ugyanis pár másodperc múlva megütötte egy hang a fülem. Mintha valaki halkan fütyörészne. A hang a szertárból jött, így elindultam annak az irányába. A szertár ajtaja nyitva volt, ezért óvatosan bekukucskáltam. Háttal állt nekem egy fekete hajú, magas srác, aki épp a labdákat pakolta a polcokra. Beletelt pár másodpercbe, mire leesett hogy ő az aki ma előttem volt az igazgatóiban. Épp fordultam volna sarkon, nem törődve azzal a ténnyel hogy mégsem vagyok egyedül, mire a srác is megfordult.

- Ohh.. - lepődött meg egy pillanatra, majd megköszörülte torkát, s komorabb hanggal folytatta - Te meg mit keresel itt?

- Öhm.. parancsolsz? - húztam fel egyik szemöldököm, a lekezelő stílusa miatt

- Miért vagy itt?

- Mert talán elzáráson vagyok? És takarítanom kell? - nem tudtam hirtelen hova tenni ezt a szituációt, ez nem az a srác aki ma reggel rám mosolygott

Egy percig sem nézett eközben rám, pakolta tovább a labdákat. Nem értettem miért förmedt így rám, de nem is érdekelt. Pár másodpercig csend volt, aztán úgy döntöttem, elkezdek felseperni. De először is, telefonommal rácsatlakoztam a hangfalakra, és elindítottam az első zenét a listámon. Így talán elviselhetőbb lesz ez a pár óra, amíg itt kell lennem.

Így is lett. Elkezdtem énekelni és hadonászni, miközben észre sem vettem, hogy a teremnek több mint a felével már készen is voltam. Pihenés képpen, leültem a nézőtér első sorába, és elkezdtem telefonozni.

- Neked nem sepregetned kéne? - lépett be az ajtón Mr. ok nélkül flegma vagyok

- Szünetet tartok, amúgy is a teremnek már csak a negyede van hátra.

- Ne nyúljon olyan hosszúra az a szünet. - még mindig komor volt a hangja, ami egyáltalán nem volt szimpatikus

- Már bocs, de te eddig mi a szart csináltál a labda pakoláson kívül?

- Cigiztem.

- Gratulálok. - néztem rá egyetlen pillanatra. Hogy lehet valaki ennyire irritáló? - Befejezhetnéd a sepregetést, aztán elhúzhatnál amúgy innen, inkább megcsinálom a többit egyedül.

- Végre valami, amiért érdemes volt megszólalnod. - morogta, majd elkezdte azt amit mondtam. Komolyan mondom, ha az kéne hogy végre eltűnjön innen, kihajítanám az ablakon a seprűjével együtt.

Pár perc múlva leraktam a telefonomat, fogtam s felmosó vödröt, és elmentem a folyosó másik felébe, hogy a mosdóban tudjak önteni bele meleg vizet. Beletelt egy kis időbe, mire megtelt a vödör az alig folyó csapból. Visszamentem a terembe, sehol senki. Az ajtó mellett sem volt már ott a cucca. Le is lépett. Miután ki idegeskedtem magam és lenyugodtam, elkezdtem felmosni. Ez az idő már nem telt el olyan gyorsan, és a zenék sem voltak szimpatikusak. Számoltam vissza a négyzetmétereket, mikor mehetek már el innen. 1 óra múlva végre letehettem a felmosót. Gyorsan kiöntöttem a vizet, felvettem a kabátomat meg a táskámat, és már mentem is ki az épületből.

Sötét volt már kint az utcán, az iskola előtt már csak 1 autó állt, amit ezer közül is felismernék. Aaron volt az. Valószínűleg figyelte mikor jövök ki, ugyanis nem sokkal később kiszállt a fehér autóból, majd felém fordult.

- Értem jöttél? - kérdeztem, mikor odaértem hozzá

- Nem, a portást várom.

- Bocsi, nem tudtam. Akkor megyek gyalog. - indultam volna el, mire ismét megszólalt, immár hangosabban. Hallatszódott a hangján hogy elnevette magát.

- Szállj már be te bolond.

10 perc múlva már a kollégium parkolójában voltunk.

- Ha holnap nem alszol el, elvihetlek suliba.

- Ilyen ajánlat mellett, hülye lennék elaludni. - nevettem - Köszönöm mégegyszer hogy a suli előtt vártál rám, és hogy haza hoztál.

- Ugyan, semmiség. Tudod hogy szívesen segítek. Bármikor. - ölelt át, neki dőlve az autónak. Nagyon jól tudja hogy azóta a buli óta nem szeretek egyedül járkálni az utcán, főleg nem este. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Az ölelése valahogy mindig feltöltött egy kis jó kedvvel, és ez most sem volt máshogy. Jó érzés volt érezni a törődését a ma történtek után. Mégis, azért kicsit csalódtam abban a srácban, mikor csak úgy itt hagyott, és nekem kellett a nehezét megcsinálni a takarításnak...