A róka szeme

10

-Szia-mondta vékony hangján kuncogva.

-Anna?-suttogtam kérdőn tátott szájjal. Életemben nem láttam őt még, de fehér bundájáról valamiért azonnal felismertem.

-Úgy látom Chrisi beszélt rólam neked-mondta mosolyogva, én ezen a becézésen magamban mosolyogtam-Remélem csak jókat.

-De hát te meghaltál-suttogtam alig hallhatóan, mire elkezdett kuncogni azon hogy nem értettem mi történik.

-Úgy bizony-mondja majd a farka a szája elé került-mondta neked a tündér nem? Csak akkor látod a tükörképed ha látni akarnak téged, és akkor megengedik hogy te is lásd őket-mondta fehér szemeit az enyémre szögezve.

-Akkor az ők azok a holtak?-kérdeztem félve, mire bólintott egyet-De miért akarsz beszélni velem?

-Téged választott Chrisi és csak tudni akartam hogy miért. De ahogy rád nézek már tudom-mondta majd farkát elvette a szája elől és észrevettem hogy kedvesen mosolyog.

-Miért?-kérdeztem félve. Valamiért nagyon rossz sejtésem volt.

-Ne félj nem azért-mondta azonnal kuncogva ahogy észrevette a nézésemet-csak nagyon hasonlítasz valakire. Ennyit elég tudnod. De most szeretném ha mesélnél magadról valamit.

-Mit akarsz tudni?-kérdeztem itt már bátrabban.

-Hogy hívnak?

-Charlotte.

-Eléggé szép neved van. Mikor ismerkedtél meg Chrisivel?-kérdezte oldalra fordítva a fejét.

-Nyolc évesen eltévedtem egy erdőben és ő talált rám. Ha ő nincs akkor lehet hogy nem is élem túl-mondtam mosolyogva majd közelebb hajoltam a vízhez.

-Tudod nekem nem túl kényelmes így beszélgetni-mondta egy gonosz vigyorral az arcán és szemeiben ravasz csillogást véltem felfedezni.

  Értetlenül néztem rá, mert nem tudtam mire gondol. Épp nyitottam volna a számat, mikor úgy éreztem mintha valaki ráállna a hátamra. Az a tündérfiú volt az, akinek még mindig nem tudtam a nevét.

  Ahogy belezuhantam a vízbe kinyitottam a szemem. Csodák csodájára nem csípett, és ami a még furcsább volt, kaptam levegőt. Amint erre rájöttem elkezdtem keresni Annát. Egy kéz simítását éreztem a hátamon, mire megremegtem. Megfordultam, ő meg ott úszott össze-vissza. Néztem egy kis ideig, utána én is becsatlakoztam. A vége fele már én kergettem őt. Esélyem sem volt ellene mert sokkal gyorsabb volt.

  Hirtelen először felfele majd hátra kezdett úszni, így mögém került. Megfordultam, mire két keze közé fogta az arcomat. Ő mosolygott én meg kíváncsian néztem fel rá. Elkerekedtek a szemeim ahogy egy furcsa dologra lettem figyelmes. A háta mögött nem csak egy fehér farok mozgott össze-vissza a levegőben. Eszembe jutott, hogy talán nálam is ez a helyzet, és hátra akartam fordulni, de nem engedte. Így tovább szemeztünk.

-Hogy tudsz te megfogni ha halott vagy?-kérdeztem végül. Ő csak tovább mosolygott.

-Ebben a vízben olyan vagyok mintha élnék-mondta halkan, szint már suttogva, majd a fejem mellé hajolt és ott már tényleg súgott-Vigyázz Chrisire!

  Ahogy kimondta ezt a két szót egy erős áramlat elkapott a vízből és hirtelen kint találtam magam a parton. A földön feküdtem a plafont nézve és úgy lihegtem mintha eddig nem vettem volna levegőt. Közben eszembe jutott egy kérdés. Hogy vitt ki egy áramlat a vízen kívülre, ha ez egy tó amiben elméletileg egynek sem kéne lenni. Viszont ahogy a felettem lebegő fiú zöld szemébe néztem megvilágosultam.

-Menned kéne-mondta komoly tekintettel-Odabent gyorsabban telik az idő. Nemsokára már este

  Ahogy ezeket kimondta én először meglepetten néztem rá, majd felálltam és elkezdtem szaladni, viszont megálltam és megfordultam.

-Hogy hívnak?-kiabáltam, mert már nem láttam sehol sem.

-Kelin-jött a válasz, ami mintha csak egy sima visszhang lett volna, 

  Ezután elkezdtem tovább futni. Nem változtam vissza a róka testemben. Ugyanolyan könnyedén haladtam ebben a testemben. Amint kiértem észrevettem, hogy nemsokára tényleg már sötét lesz. Látok a sötétben szóval nekem nem gond, viszont Christopher aggódni fog ha nem érek vissza.

  Egy ugrással átugrottam a a szúrós bokrokon és a nagy lendület miatt már nem tudtam két lábra érkezni, így négykézláb futottam tovább. Sokkal gyorsabbnak éreztem akkor magamat mint valaha máskor. Mondjuk ott volt akkor az adrenalin, meg emberi alakomban hosszabbak a végtagjaim.

  Amikor visszaértem már teljesen sötét volt. Két pillanat alatt becsúsztam a rókalyukon, majd lihegve ültem le és dőltem neki a falnak. Valamiért szüntelenül mosolyogtam. Ekkor viszont egy hang miatt ijedt tekintet vettem fel:

-Hol voltál?