Egyedül...

272 25 0
                                    

A fejemben megint végig futottak a borzalmas gondolatok.

Hasztalan!

Felesleges!

Gyáva!

Szerencsétlen!

Idióta!

Ostoba!

Haszontalan!

Haszontalan!

Haszontalan!

Haszontalan!

Haszontalan!

Hasztalan!...

Könnyek kezdtek szivárogni a fekete szemgödrömből. Úgy fáj. A szavak amik a fejembe keringtek lyukat hasítottak a szívemben. Úgy éreztem az ugyanannyira fekete mint a szem gödröm. Teljes erőmből megmarkoltam ott a bőröm, a húsom ahol a szívem volt és össze görnyedve előre dőltem. Csak sírtam és sírtam teljes erőmből. Mivel nem voltak itt Eddék nem kellett attól félnem, hogy meghallanak. Az ágytakaróm lassan rongyosra ázott egy foltban és a mellkasom is zsibbadt, mert az a húscafat amit gyakorlatilag ki téptem onnan, abból szinte minden vért kiszorítottam. A torkom is kezdet fájni és kiszáradni. Hirtelen egy hangos zajra lettem figyelmes...

Saját önmarcangolásWhere stories live. Discover now