Saját önmarcangolás

Dulakodás

Ott állt elöltem mozdulatlanul. Nem tett semmit csak nézet.

- M.. mit keresel itt? - kérdeztem, de nem válaszolt. - Kérdeztem valamit! - közeledtem fel. - Takarodj ki a szobámból. - próbáltam elvenni tőle a cuccaim, de elrántotta a kezét. - Add vissza! Semmi közöd ahhoz mit teszek! - mondtam dühösen miközben folytak a könnyeim. Megpróbáltam újra, elvenni, de a falnak taszított és oda is szorított miközben a kés a nyakam elé emelte. - ERESZ EL!

- Tom.. - mondta Tord érzelem mentesen - Miért?

- NEM RÁD TARTOZIK! VAGY ENGEDJ EL VAGY SZÚRJ LE! - ordítottam mire kikerekedett a szeme. A csodálkozását kihasználva dühből ellökte. - TŰNÉS KIFELE! - ordítottam sipítva.

- Tom.. Nincs itt se Edd se Matt, mert Matt házába mentek..

- Gondolom Matt azt mondta, hogy ,, Nem akar ezzel a nyomorékkal egy helyen lenni úgy se segít Edd-nek!" - mondtam mire Tord kinyitotta a száját, de visszazárta aztán újra kinyitotta, hogy folytassa.

- Edd és Matt nincs itt..

- Ezt már mondtad és..

- Nincsenek itt szóval, ha el akarod mondani miért, vagdosod, a karod most nyugodtan elmondhatod!

- Honnan tudod, hogy a karom..

- Mond el Thomas!.. Kérlek!

- Nem és most takarodj! - próbáltam meg kirángatni, de a cuccaimat elejtve kikerült és a hátam mögött termet. Hátulról át ölelt. Megpróbáltam szabadulni a szorításából, de nem ment.

- Én csak segíteni akarok! - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Elkezdtem hátrálni így neki vezetem az ajtókeretnek. - Ááh. - szisszent fel. Az ütközéstől a szorítása szabadult így le tudtam választani és kilökni a szobából. A hátára eset és mire felült és feleszmélt mi történt én már be is csaptam az ajtót aztán azonnal be is zártam. - TOM! - ordított és elkezdet dörömbölni az ajtón, aminek én csak neki dőltem és lecsúsztam rajta... Elég...