Saját önmarcangolás

"Egy átlagos reggel"

Hallottam a madarak csiripelését és éreztem a gyönyörű napfény melegét, de ezek mind elgörbültek Tord-hoz képest. A szuszogása sokkal kellemesebb volt, az érintése melegebb és a kinézette sokkal szebb bárminél. Még a kinti levegőnél is biztos jobb volt az illata. Az ablak nem volt nyitva így a levegő nem áramlott be nem is kellett hisz az övé sokkal jobb volt. Még mindig a mellkasán feküdtem miközben ő még aludt pár zsebkendő társaságában... Mikor felkeltem szinte azonnal megcsaptak a negatív gondolatok, hogy nem vagyok elég jó így csöndben hullajtottam pár könnyet ügyelve, hogy szerelmem eleget alhason. Nem akarok neki túl nagy teher lenni.. Akkor szállj le róla te idióta! De olyan kellemes. Vitatkoztam magammal. A gondolatok még mindig komorak és sötétek voltak, de néha fel csillant pár jó amit már javulásnak vettem. Mellette.. Túl tudok tenni ezen.. Amíg nem vagyok egyedül menni fog.. Mert... Végre valaki szeret... Hullott még pár könnycseppem, amit beletöröltem a piros pulcsiba, ahogy lassan lehunytam szemem és visszatettem fejjem rá. Melegség áthatotta a testem.. Éreztem, ahogy valaki simogat.. Kinyitottam a szemhéjam és egy mosolygó Tord-ot láttam.

- Szia.. - mondta halkan

- Szia..

- Sírtál? - simogatta arcom.

- Lehet.. - néztem oldalra. - Mióta vagy ébren?

- Pár perce de,.. Miért sírtál? - kérdezte aggódva.

- A boldogság miatt.. - mosolyogtam rá, amit viszonzott, de nem csak azt. Lassan közelebb kúsztam és megcsókoltam. A puha meleg ajkai majd a nyelve hozzá ért az enyémhez. A nyelvünk nem harcoltak a győzelemért, hanem csak békés szenvedélyes táncot jártak. A nap sugarai bejutottak az ablakon megcsillogtatva a nyálzsineget, ami köztünk lett mikor lihegve szétváltunk.

- Nagyon szeretlek!

- Én is téged! - mondta elvarázsolódva.

- Éhes vagy?

- Hmmm. - dőltem a mellkasára.

- Te.. - puszilta meg a hajam. - Mindjárt jövök! - rakott le az ágyra. Fölkelt, de én átkaroltam a karját nehogy elmenjen. - Tomi...

- Ne meeenj! - nyöszörögtem miközben a kezén csimpaszkodtam.

- De Tomi..

- Légysziiii...

- De csak elmegyek reggelit csinálni.

- Nem keeel.. - sóhajtott és óvatosan leszedett magáról én meg a hasra este így az a szám Tord ajkai helyet az ággyal találkoztak. - Neeee - nyújtottam felé a bal kezem és kiskutya szemekkel néztem rá.

- Csak csinálok reggelit. - mondta és egy kedves kis mosoly után ki ment. Nagy nehezen feltápászkodtam és lassan elkezdtem felé csoszog. Mikor nagy nehezen kiértem ő már elkezdet tojást sütni. - Ilyen fáradt vagy? Kérdezte mikor rám nézet és látta a fura járásom.

- Tordiiii - karoltam át a válla fölött és a bal pofim a hátának simítottam. - Gyere vissza az ágyba! - mondtam fáradtan mire kuncogott.

- Szükséged van egy kis kajára!

- Nekem csak rád van szükségem! - álltam lábujjhegyre és szorosabban öleltem.

- Na jól van.. - vette le magáról a karom és felém fordult persze a kezem végig tartotta. -... Azt mondtad, hogy ma kimozdulunk, kicsit szóval elmegyünk, Edd-ékkel egy kávézóba kicsit jó.

- Hmm... - bújtam hozzá. Nem akartam ki mozdulni, nem akartam másokkal lógni.. csak vele... Sóhajtott és a kezébe fogta az arcom.

- Jaj, Tomi baba... - újra sóhajtott és adott egy puszit ajkaimra, de közel hajoltam így szenvedélyes csókká változtatva az egészet. Szinte nem tettem semmit csak lassan mozgattam a szám. Azt akartam, hogy csókoljon.. Hogy kényeztessen.. Szeressen.. Legyen velem.. Csak velem... Érezni akarom, hogy végre fontos vagyok valakinek.. A keze becsúszót a pulcsim és pólóm alá. A csípőm és hátam kezdte elsimogatni. Lábujjhegyre álltam így a keze a fenekemre csúszott. Elkezdte simogatni majd markolászni. Kezei jártak a hátsó zsebemben, siklottak le-fel középen mintha csak ruhán keresztül a bejáratom keresné, vagy mintha hátulról akarná megfogni, ami elől már kezdet merevedni... Aztán kezei lassan becsúsztak a nadrágomba.. Pontosabban az alsógatyámba. Nyelve már eddigre rég a számban járt mindent felfedezve. Kezei lágyan simogatták a dombokat aztán megindulta afelé. Ujjai óvatosan átsiklottak a két kis felület között.. Nem bírtam tovább lábujjhegyen állni így visszaálltam erre feleszmélt és eltávolodott. - Bo.. Bocsánat. Nem akartam ennyire..