𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◤ 7. ◢

Szóval az van, hogy napok óta nem jövök ki a szobámból az incidens után. Mit kellene ilyenkor tennem? Úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna? Élveztem? Hisz ez... nem vall rám. Elfogadom a melegeket, de...

Én nem lehetek az, egyszerűen nem.

Még is kinek tudnám elmondani?

Cs-csak véletlen baleset volt... elragadott minket a hév.

Ha így van, miért gondolok állandóan arra, hogy hozzám ér?

Sőt, miért jövök tőle izgalomba?

Ingatom a fejem.

Jobb lesz elterelni a gondolataimat és kikászálódni szobám sötét bugyraiból.

- Jól vagy, Eren? - kérdezte anya amikor végre találkozott velem.

- Ahaa.. ja - vágtam rá azonnal.

Az elő szobába mentem felvenni a cipőmet és a dzsekimet.

- Hova mész? - vont kérdőre kissé aggodalmaskodva.

- Sétálni - feleltem egyszerűen.

- Na de este tizenegykor? - illetődött meg anya.

- Ja, vigyázok magamra, ne aggódj! - mondtam búcsúzóul, adtam homlokára egy puszit és kiléptem.

A nagy épületből kiérve vettem magamnak egy doboz cigit. Fülesemet behelyeztem és hagytam, hogy a hangos rock zene szétszakítsa a dobhártyámat, ezzel elnyomva az ostoba gondolataimat, közben pedig rágyújtottam. Kivagyok akadva. Most komolyan... az életem egy szar egy örök vesztes vagyok amit folytonosan éreztetnek velem és még.. ennek tetejében a fiúkhoz vonzódom? Jesszusom...

A hideg szellő megcsapta arcomat, szinte remegve emeltem számhoz kezem, hogy szívhassak a cigimből. Még sem akartam hazamenni, akármennyire hűvös is volt.

Végül úgy döntöttem bemegyek a városba, Ikebukuróba és ott kóválygok, ameddig jól esik.

Ahogy kiléptem a vonat állomásról egy közeli hídhoz siettem ott pedig megláttam, hogy valaki épp ugrani készül. Mint egy őrült, úgy rohantam oda. Megragadtam és lerángattam a kapaszkodóról.

- E-eren? - szólt meglepett hangján Gareki, majd rám nézett.

- Mi a szart készültél csinálni, te idióta? Kocsik elé vetetted volna magad? -ordítottam rá teljesen kikelve magamból.

Gareki könnyei megindultak. Szégyellősen elfordította fejét.

- Ezt te nem értheted - közölte velem elkeseredetten.

Igyekeztem vissza venni és máshogy szót érteni vele.

Megkínáltam egy szál cigivel, amit elfogadott. Egymás mellé álltunk és úgy néztünk le az autópályán cikázó kocsikra.

- Komolyan leugrottál volna?

- Még most is készen állok rá - vágta rá.