Rossz vagy! /BTS- JUNGKOOK FF/

23.

Az egész nap olyan lassan telt el, hogy már azon kezdtem el gondolkodni, hogy valami hiba lépett fel az Univerzumban és valamilyen ok folytán megállt, de legalább lelassult az idő. Szabadnapom volt pénteken, úgyhogy reggeltől csak takarítottam, izgultam, főztem, még jobban izgultam, majd csak vártam Jungkook-ra és továbbra is izgultam. Olyan volt, mintha először találkoznánk, mintha csak valami vakrandi lenne. A gyomrom összeszűkült, de ugyanakkor nem voltam rosszul. Folyamatosan repkedtek és össze-összeütköztek a pillangók a hasamban, ami nagy káoszt okozott, és olyan volt, mintha mindjárt hánynék az izgalomtól, de mégsem éreztem szükségét a mosdó használatának. Éreztem, hogy az egész napos pakolászás, főzés és rendrakás miatt fáradt vagyok, mégis annyira vártam a barátomat, hogy szinte úgy  éreztem, hogy ha Jungkook hazajön és azt mondaná, hogy menjek el vele táncolni, de biciklizzünk a teremig egy négy kilométeres kitérővel és edzés után futva jöjjünk haza, akkor igent mondtam volna. Szerettem volna már látni őt, mégis féltem, hogy a srác hogy gondolkodik most rólam, mennyire szeretne ő is találkozni velem és mennyire lehetek tapadós. Öleljem meg és csókoljam halálra vagy várjam meg, hogy ő kezdeményezzen? Lehetek rámenős, ahogy eddig is vagy fogjam vissza magam? Annyi felesleges kérdés volt bennem, amire ott voltak a válaszok előttem és nagyon jól tudtam őket, mégis annyira fel voltam spannolva, hogy csak ezekkel idegesítettem magam, miközben várakoztam a férfira.

*Jungkook POV*

Lassan összepakoltam minden ruhámat és holmimat a sporttáskámba. Összepakoltam estére, másnapra a ruhákat, egy fogkefét és törölközőt, meg mindent, ami éppen eszembe jutott. Már alig láttam, nagyon fáradt voltam és néha úgy éreztem, hogy ha nem pakolgatok folyamatosan és akár egy másodpercre is ellazulok a táska mellett, a földön ülve, akkor ott, helyben elalszom. Már csak a hívásra vártam, hogy a taxim megérkezett, addig nem akartam elindulni. 

- Jungkook-ah - Nyitott be a szobába Jimin hyung, már lezuhanyozva, alvásra készen.

- Hm? - Fordultam felé egy pillanatra, majd vissza a táskához, hogy behúzzam a cipzárt.

Felálltam a földről és emelve magammal a táskát is, lassan az ágyamhoz léptem és letettem rá a zsákot. 

- Boni-hoz mész? - Kérdezte Jimin, miközben befészkelte magát az ágyába.

- Igen - Feleltem és akaratomon kívül is elmosolyodtam.

- Holnap délután próbánk van - Emlékeztetett.

- Tudom - Sóhajtottam. - Csak szeretnék vele lenni egy kicsit, még ha csak alszom is.

Hyung felemelte a telefonját, gondolom, hogy a szokásos, esti telefonokat és üzeneteket lerendezze a szüleivel, hogy minden rendben van, jól van, evett és alszik és nagyon szereti őket. Oldalra fordult az ágyban és rám mosolygott, majd visszanézett a kijelzőre.

- Felnőttél, Kookie? - Nevetett halkan.

- Felnőtt vagyok, hyung - Tájékoztattam mosolyogva.

Kivettem egy pulcsit a szekrényemből és áthúztam a fejemen, mert ahogy számoltam az időt, lassan meg kellett érkeznie a taximnak is.

- Tudom - Sóhajtott mosolyogva. - Óvszert tettél el?

- Hyung! - Néztem rá kikerekedett szemekkel, kissé lesokkolva, de aztán felnevettem, ahogy egyszerre jöttem zavarba és találtam nevetségesnek az egész helyzetet.

- Komolyan - Nevetett ő is. - Van itt egy, kell? - Nyúlt át a másik oldalára a szekrényéhez.

- Dehogy, jézusom! - Tiltakoztam azonnal. - Amúgy miért van nálad?

Jimin megvonta a vállát és felvonta a szemöldökét perverzen. Csak felnevettem és megingattam a fejem. Nem akarom tudni, igaza van. A többi hyung mind túl van már egy-egy kapcsolaton és ha nem is a hős szerelmes hercegnőjükkel, de megtörtént már az első alkalmuk. Barátokkal, volt barátnőkkel, felszedett lányokkal, mindegy volt, a lényeg csak annyi volt, hogy megbízzanak bennük, hogy ne adják ki a médiának a történteket. Csak én voltam az, aki még mindig érintetlenül, felbuzdult hormonokkal néztem a filmeket a többiekkel és amíg ők tökéletesen tudták az egyes jelenetek jelentőségét és érzéseit, én csak feszült lettem és később nem tudtam aludni a kényelmetlen helyzettől. Most végre itt van nekem Boni, de csak pár hete járunk, csókunk is csak egy volt még. Akármennyire is kívánom és fel tudnék robbanni akkor is, amikor csak telefonon beszélünk, még nem akartam. Egyrészt nem voltam felkészülve rá, másrészt féltem, hogy valamit elrontok vagy nem úgy lesz, ahogy kell lennie, hiszen Boni már nem egy fülledt éjszakán van túl. Na meg nem akartam mindent letarolni, várni akartam vele, amíg biztosak nem leszünk benne, hogy ez a kapcsolat tényleg működik így is, hogy alig vagyunk együtt.

Megcsörrent a telefonom és lenézve a kijelzőre, a korábban hívott taxis cég számát pillantottam meg. 

- Megyek - Jelentettem ki és megragadtam a táskám pántját.

- Védekezzetek! - Szólt utánam Jimin, mire én csak ránéztem és felnevettem.

Kisétáltam a szobából és miután szóltam NamJoon hyung-nak is, hogy elmentem és holnap jövök, ne aggódjon, nem felejtettem el a próbát, felöltöztem és kisétáltam a lakásból.