Rossz vagy! /BTS- JUNGKOOK FF/

27.

Mosolyogva néztem a képet, amit megint a közösségi médián találtam. Sajnáltam és egy kicsit bántott is, hogy szinte csak onnan értesültem a fiúkkal való történésekről, hiszen mégis csak az egyikük a barátom volt, de elnézve a képeket, a nap minden egyes percében volt valami jó kis elfoglaltságuk. Reggel az énekteremből feltöltött fotók vártak, aztán a Youtube jelzett, hogy feltöltöttek egy új videót, majd megint csak egy képet láttam a próbateremből és így tovább, már vagy négy napja. Jungkook persze próbált hívni, de megint azt játszottuk, mint a legelején. Mind a ketten elfoglaltak voltunk és nem nagyon sikerült beszélni normálisan egymással, csak üzenetben és neten. Egyszer sikerült videochatelni, de három perc után Jungkook bealudt. Mosolyogva figyeltem még egy darabig, ahogy a párnájába fúrva a fejét, szépen lassan egyre mélyebbre süllyed álmában, de aztán kiesett a kezéből a telefon, én meg nem akartam a plafonját nézni, úgyhogy kikapcsoltam a hívást. Most is láttam, hogy Taehyung töltötte fel a képet Jungkook-ról, amint éppen alszik. Halál aranyos volt, meg is értettem, hogy ilyen hamar kidől, hiszen két napja nem aludtak. Mindig írt, hogy próbán vannak, aztán felvételre mentek, majd valami díjátadón voltak hivatalosak, onnan azonnal vissza valami ruhapróbára vagy ruha összeállításra vagy nem is tudom, aztán meg itt ez a kép. 

Megingattam a fejem és inkább eltettem a telefonom, mielőtt elsírtam volna magam a srác látványától. Sajnos már ott tartottam, hogy annyira belezúgtam, hogy könnyeket eresztettem, ha napokig nem tudtunk beszélni és sehogy nem tudtunk kontaktot létesíteni egymással. Nagyon hiányzott és elnézve azt, hogy ő mennyit dolgozott és folyamatos jelenése volt a srácokkal mindenhol, még jobban elkeserített. Tudtam, hogy itt van a városban, talán csak pár utcával arrébb, mégsem tudtunk nyélbe üti egy nyamvadt 'sziát' sem. Idegőrlő volt és lehangoló. Bár tudtam, mire iratkozom fel, amikor igent mondtam neki, sose hittem volna, hogy ennyire bele fogok esni, hogy így hiányozzon majd. Elhúztam a számat és beléptem az egyik appomba, hogy ha már hívni nem tudom, legalább valami életjelet adjak magamról, ne mindig ő keressen engem. Beállítottam a megfelelő részleteket, majd feltartottam a mobilt és csináltam magamról egy képet.

Tudom, hogy nem lett a legjobb, de nem akartam fölöslegesen csinosítgatni, szerkeszteni, hiszen már látott smink nélkül, kócosan is, pont leszartam, hogy nem a legjobb a kép és egy hajszálam az arcomba lóg. A képre írtam, hogy 'Hideg van, vigyázz magadra és öltözz melegen', majd elküldtem neki. Még sima üzenetben utána küldtem, hogy hívjon vagy írjon, ha ráér és nagyon hiányzik. Még pár pillanatig bámultam a kijelzőt, valami csodára várva, hátha azonnal megcsörren, de mivel nem történt meg -jogosan gondolva, hogy alszik az előző képből-, inkább eltettem a telefont és tovább sétáltam a városban. Ki akartam jönni egy kicsit, hogy végre kimozduljak. Az elmúlt hétben csak otthon voltam és a munkahelyemen felváltva, közötte pedig a kocsimban ültem. Már rám fért egy kis friss levegő, még ha hideg szél is fújt. Jól esett végre lejárni a lábam, kifáradni normálisan, nem pedig attól, hogy hat embert sminkeltem ki időre, jól esett kiszellőztetni a fejem és végre semmire sem gondolni csak a várost nézni és kiengedni a gőzt. 

*Jungkook POV*

Arra ébredtem fel, hogy a srácok hangosan nevetnek valamin mellettem. Nyújtózkodtam egyet és átfordultam a másik oldalamra, hiszen tudtam, hogy fel kellene kelni, de olyan jól esett aludni végre két nap után. Tegnap reggel indultunk útnak egy énekpróbára, onnan délután egy felvételre egy műsorhoz, este egy díjátadóra voltunk hivatalosak, ami hajnalig elhúzódott. Ez után csak annyira kaptunk időt, hogy hazamenjünk lezuhanyozni és átöltözni, de csupán két óra múltán már jött is értünk egy autó, hogy egy reggeli rádióműsorba furikázzon minket, ahová hivatalosak voltunk, délután pedig egy ruhapróbán kellett ott lennünk a következő fotózáshoz. Kimerítő volt, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Akárhogy próbáltam Boni-t hívni, sose volt rá elég időm vagy pont nem vette fel, amikor meg ő hívott vissza, én voltam képtelen válaszolni neki. Most meg volt három óra szabad időnk, én meg végig aludtam.

- Jungkook-ah, lassan kezdünk, úgyhogy kelj fel! - Simogatta meg a lábamat SeokJin hyung.

- Hm - Morogtam fáradtan válaszként.

- Fél óra múlva miénk a stúdió, nem akarsz inni előtte valamit? - Kérdezte aranyosan, mire én csak bólogattam, mint egy rendes kisfiú.

Nagyot nyújtóztam a magamra pakolt párna alatt és fáradtan pislogtam oldalra a körben ülő bandatagokra, akik valami videót néztek és azon röhögtek. Lassan felültem és azonnal a mobilomért nyúltam. Rossz szokás, de amikor ilyen kevés időd van, mint nekünk, valahogy normálissá válik. Azonnal a telefonomért nyúlok ébredés után és az utolsó dolog, amit teszek, hogy leteszem a kezemből, mielőtt végleg lecsukódnának a szemeim. Mindig igyekszem felhívni a szüleimet, hogy tartsam velük a kapcsolatot, közben már Boni-ra is figyelnem kell. Szegény lány, napok óta nem tudtunk rendesen beszélni. Mosolyogva húztam oldalra a képernyőt a lány által jelzett értesítéssel. Megdörzsöltem a szemem, amíg vártam, hogy betöltsön az általa küldött üzenet, hogy felébredjek és jobban is lássak. Megnyaltam a számat, ahogy felvillant a képe és a szöveg, miszerint hideg van, vigyázzak magamra. És hiányzom neki. Megingattam a fejem és melegség töltött el belül, hogy ennyire figyel rám és ilyen aranyos. Na meg nem utolsó sorban ilyen gyönyörű. Azonnal fogtam és lementettem a képet a saját készülékemre, hiszen hiba lenne veszni hagyni egy ilyen mesterművet. Már nyomtam volna rá a hívásra, hogy végre beszéljünk, amikor Jin hyung megérkezett egy flakon vízzel, ahogy ígérte, majd elkezdett felvilágosítani a tervről a felvétellel kapcsolatban, amiről lemaradtam, mert aludtam. Így hát megint félre tettem a mobilom és még egy nap elmaradt, hogy beszéltem volna a lánnyal.