Bad Romance |Taekook| ✓

11 rész

Jungkook szemszögéből:

-Te csak hazudni tudsz - hajolok el tőle - Csak azért mondod, hogy nehogy elmondjam az apádnak, hogy a fiacskája éppenséggel nem a jó irányba kacsint. – vágom hozzá az igazságot
-Miért esetleg a te anyud elfogadja? - kérdezi egy kicsit idegesebben, de próbál nyugodt maradni viszont látszik rajta, hogy nehezen türtőzteti magát.
-Igen, őszintén elmondtam neki és onnan tudom, hogy elfogadná ha esetleg együt lennénk, hogy elhagyta az apámat - mondom neki suttogva, majd lehajtom a fejem, mert érzem ahogy a szemem könnyesedni kezd az emlék hatására.
-Ezt, hogy érted? – néz rám kérdőn
-Úgy, hogy apám nem volt hajlandó elfogadni, ezért mielőtt elment volna durvábbnál durvább szavakkal illetett, mire anyum nem bírta tovább és egy nagy pofont levágva apámnak elküldte. Azt mondta, hogy soha többé ne merjen a szeme elé kerülni, mert akkor nem egy pofonnal jutalmazza meg.
-Úristen Kook, ne haragudj nem tudtam. Jézus, de hülye vagyok - mondja mikor észre veszi, hogy elkezdek sírni. – Shh, semmi baj - húz magához és szorosan átölel, s a fejemet kezdi el simogatni, én meg még közelebb bújok hozzá.
-Én tehetek róla... – motyogom az orrom alatt hátha nem hallja meg.
-Nem, ne merd magad hibáztatni. Apud igenis megérdemelte azt a pofont meg, hogy anyud elhagyta. Milyen az ilyen szülő? Nem is értem.
-Taehyung - suttogom mire az államnál fogva fel emeli a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Igen?
-Miért teszed ezt velem? – kérdezek rá, mert már nem bírom ezt az egészet
-Mit tettem? - kérdezi ijedten. Istenem olyan édes.
-Miért ver ilyen gyorsan a szívem, ha a közeledbe vagyok? Miért érzem magam biztonságba, ha a karjaidba tartasz? Miért emlékszem vissza mindig arra az éjszakára? MIÉRT SZERETEM BELÉD? - mondom ordítva a végét és mégjobban elkezdek sírni. Annyira ostoba vagyok, hiszen neki tuti, hogy ez egy játék. Én meg naivan beleszerettem és azt gondoltam, hogy ő is velem akar lenni. Teszek most már arra, hogy testvérek leszünk. Igaza volt Jin-nek. Csak a szerelemtől félek. Félek, hogy csak szórakozik velem. Félek attól, hogy milyen lehet a szerelemtől össze törni.
-Mert szeretsz. És mert szeretjük egymást - szakítja félbe a gondolataimat és ad egy puszit az arcomra, majd a nyakamra, belőlem pedig kiszökik egy apró sóhaj. – Istenem, de hiányzott ez a hang - bújik jobban bele a nyakamba - Én is szeretlek Jungkook - néz fel a szemembe mire elkezd az ajkaim felé közelíteni, de egyszer csak az ajtó nyitódását halljuk. És mit látnak szemeim? Ugyan az a takarító.
-Már megint maguk? Ha ennyire szerelmeskedni akarnak menjenek haza vagy bárhova, de ne itt. Ezek a fiatalok – hagy magunkra, belőlünk meg egyszerre tör ki a röhögés.
-Igaz menjünk máshova én se szeretném egy takarító szertárba - néz rám minden tudóan, aztán a kezemnél fogva kezd el kifelé menni az iskolából. Jesszusom hiszen tanítás van.
-Taehyung mire készülsz?
-Arra amire múltkor csak most már mindketten józanok leszünk - kacsint rám és kinyitja az iskola ajtaját. Ugye nem.
-Szeretnék megint olyan örömet okozni - tol neki a falnak, majd a nyakamat kezdi kényeztetni amit kisebb sóhajokkal díjazok.
-Akkor tedd meg. Én is újra érezni akarlak. - mondom suttogva és az ajkaira hajolva húzom magamhoz közelebb.