66.rész. /Merész kapcsolaterősítés/

257 8 2
                                    

Harry szemszöge

-Manó! Dél van és te még mindig alszol! - nevettem Georgin, miközben keltegettem.

-Mhh.. mert olyan jó. És fáradt vagyok, hagyj. - nyöszörgött és motyogott a párnájába.

-De délután elmehetnénk arra a fotózásra, tudod! Jó kis program lenne, illetve sok szexi kép készülne rólunk! - ahogy ezt kimondtam, hirtelen felült az ágyon.

-Fotózás? Milyen fotózás?

-Hát baba, nem emlékszel? Gemmától az volt a karácsonyi ajándékunk. Egy fehérneműs fotózás! - mondtam neki.

-Tényleg! Jaj én el is felejtettem már! Régen volt karácsony, nem? Egyébként azt se tudom milyen hónap, milyen nap van! - nevetett fel hangosan.

-Február 7.-e van, kicsiszívem!

-Óh, értem. Jólvan figyelj, elkészülök reggelizek és mehetünk! - állt fel az ágyról, majd egy puszit nyomott a mellkasomra.

-Inkább ebédelni fogsz!

-Jó, mindegy az, a lényeg, hogy eszek! - kuncogott halkan. -Te is jössz?

-Persze! Gyere menjünk. - kézen fogva lesétáltunk a konyhába. -Készítettem gulyás levest és szilvás gombócot! Már mindkettőt meg kóstoltam és isteniek lettek!

-Nahát, micsoda magyaros ételek! Hogyhogy ezeket csináltad ebédnek?

-Tudod, hogy imádom a magyar kajákat, gulyás levest már sokszor főztél, azt nagyon szeretem, szilvás gombócot meg még nem ettem, így kíváncsi voltam rá, hogy milyen. - mindkettőnknek nagy adag levest mertem és az asztalra helyeztem.

-Feltalálod te magad! Elkészíted azt, amit szeretnél. Kedvenc magyar ételeid? - kérdezte tőlem, majd enni kezdte a levest.

-Lángos, halászlé, rakott krumpli, túróscsusza, pörkölt jézusom az a legjobb, akkor paprikás csirke, somlói galuska.. és ugye gulyás leves, illetve most már a szilvás gombóc! De a Túró Rudit is nagyon imádom, ahogy a kürtőskalácsot és a dobostortát is!

-Te aztán tényleg szereted a magyar kajákat! Én hiába vagyok magyar, ezeknek a felét nem szeretem! - nevetett halkan. -Egyébként köszi a levest, nagyon finom volt!

-Örülök, hogy ízlett! Hozhatom a gombócokat? - kérdeztem, mire bólintott. -Mennyit?

-3 elég lesz, köszönöm! Na, de ha idehoztad őket, ne dumálj, hanem egyél!

-Jó, jó!

~

-Jó napot kívánok! - köszöntem illedelmesen, ahogy beléptünk a fotóstúdióba.

-Jó napot! - köszönt Georgi is.

-Sziasztok! - üdvözölt minket egy 30 év körüli telt, alacsony, szőke hajú nő. -Miben segíthetek? Fotózásra jöttetek? - kérdezte tőlünk. -Egyébként nyugodtan tegezzetek csak, Rachel vagyok! - nyújtotta felénk a kezét.

-Georgi! - fogott vele kezet.

-Engem pedig Harrynek hívnak. - én is kezet fogtam vele. -Karácsonyra kaptunk a nővéremtől egy ilyen „fehérneműs fotózás"-os valamit. - adtam Rachel kezébe a lapot, amit Gemmtől kaptunk.

-Aha.. - olvasgatta a lapot. -Gemma Styles, ja igen, emlékszem rá! Akkor pont én voltam itt nem a főnök és együtt csináltuk ezt az ajándék lapot, aztán fizetett! Tényleg, oké már beugrott ki ő. Hát akkor lenne egy kérdésem felétek. Hoztatok magatokkal szexi fehérneműket, vagy azért én is mutassak egy párat? Mert jó sok fotót fogunk készíteni! De azt azért remélem tudjátok, hogy itt az összes ruha, fehérnemű teljesen vadiúj!

First&Last /H.S. Fanfiction/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon