A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

46.rész

Régi érzés

Lassan, és halkan léptem fel a következő lépcsőfokra Mark mögött. Miközben még mindig idegesen a kezemet szorongatta. Sajnáltam szegényt. De màr nem volt visszaút...

Belülről egy furcsa érzés bukkant elő bennem. Egy régi érzés, ami már oly tàvolinak tűnt. Az az érzés, amely a régi életemre tekint vissza. Úgy éreztem magam, mint akit megszàllt egy szellem. Egy gonosz szellem. Aki bennem lakozik , és ki kívánkozik most belőlem. És ez az érzés most elő is jött.

Akkor abban a pillanatban, amikor az egyik barátomat becsaptam egy szivatàs erejéig, és most vezetem el az ajtóhoz , ahol majd szívrohamot kap. Akkor éreztem magamban a régi Victoria White-ot. A rosszcsajt.

Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz?! Jó, mert végülis ez az igazi énem. A valódi Victoria, aki minden héten regalàbb egyszer az igazgatóiban ült, és hallgata az unalmas megrovó beszédet. Vagy az a Victoria, aki mindig valami balhéra készült, hogy kiakassza a szüleit. Talàn én is tehetek arról, ami a csalàdommal történt. Lehet én is tetéztem a dolgokat, azzal hogy mindig engem szidtak. Veszekedtek velem, rólam, egymàssal... Könnyen lehet, hogy tehetek róla, hogy a szüleim elváltak. Ezt így àt se gondoltam az események gyorsasàga miatt. Hogy egy hétnyi időm volt mindentől elbúcsúznom, és feladni a régi életemet. Amiről azt hittem az a világ. Pedig nem. Kiborítottam a szüleimet, elhanyagoltam a nagyszüleimet, majdnem kicsaptak a suliból, hamis pasim volt, és ráadásul azt hittem én vagyok a világ közepe. Hogy én vagyok a legmenőbb, a legbalhésabb lány , akinek nincsenek határok. Én voltam a rosszcsaj.
Ez volt a rossz oldala. Az hogy egyszerűen mindent elveszítettem. De ez is elvezetett egy jó dologhoz. Új életet kezdtem/kezdtünk anyával, és én nem bántam meg. Egy gyönyörű házban lakunk, és sose hittem volna, de szeretek suliba jàrni, mivel azt tanulók, amit élvezek csinàlni. Lettek új barátaim, már szinte az első nap. Camyval még nem ismerjük régóta egymàst, de kimondom nyugodtan, hogy ő a legjobb barátnőm. Megbízók benne, és teljesen màs, mint Tara. Na és persze a fiúk is ott vannak. Anyával pedig rég nem volt már ilyen jó a kapcsolatom.

Ahogy ezen gondolkodtam észre se vettem, de szemeim megteltek könnyel. Majd hirtelen egy kis könnycsepp kibugyant , és végig folyt az arcomon. Mark hátra pillantott , és pont akkor folyt le az arcomon. Ijedten az arcomhoz kaptam , és letöröltem a kósza cseppet, reménykedve hogy Mark nem látta. De sajna nem jött össze.

-Hé!-kapta el a szabad kezemet, majd azt is kezei közé fogta.-Minden rendben lesz!-nézett mélyen a szemembe nyugtatóan. Bólintottam. Majd elengedte a kezemet, és arcomat kezei közé fogta, miközben le nem vette rólam a szemét.-Ne sírj!- mondta, és hüvelykújjàval végig simitot az arcomon, ott ahol az előbb lefolyt a könnycsepp. Kezei forrók és puhàk voltak. Eltudtam volna olvadni, főleg hogy szemeiben újból elvesztem. Mondtam màr milyen gyönyörű barna szemei vannak??!

A mellettünk lévő szobából zaj szűrődött ki, így Mark elengedte az arcomat, összekulcsolta kezeinket , megfordult, és a szobához vette az írànyt. Ahj. Nem értettem ezeket a jeleneteket. Teljesen önkívületi àlapotba kerültem. Miket hoz ki belőlem ez a sràc?!
Gondoltam magamban, miközben Mark az ajtóhoz lépett. Idegesen kitàrta azt, majd benézett a helységbe. Nem volt bent senki. Bentebb merészkedett, majd mikor az egyik szekrényhez ért, Camy kiugrott a szekrényből , és Markot megfogta a nyakànàl fogva. Mire a fiú ijedten megfordult, és épp behúzni készült a betőrönek, de szerencsére meglàtta hogy a betőrő nem màs volt, mint Camilla.

-Mi a szar?!-nézett rà döbbenten Mark. Camy pedig nevetni kezdett , amint az arcàt megpillantottam én is csatlakoztam.

-Boldog Àprilis 1-et!-nevettet Camy.

-Januàr van basszus!-emelte fel a hangját dühösen Mark.-Az egész csak szivatàs volt?!-akadt ki.

-Igen, de vald be hogy jól szórakoztàl!-kacsintott Camy vigyorogva.

-Kurvára! Komolyan azt hittem, hogy valami bajotok van! Vicy még sírt is!-borult ki teljesen , majd a fejét fogva  kiviharzott a szobából.

-Kom, hogy sírtál?!-nevettet Camy, le se szarva Mark reakciójàt.

-Aha.-vontam vàllat. Igen kicsit bekönnyeztem, de nem azért...

Camyval végül Mark utàn indultunk. A konyhában talàltunk rà, vizet ivott.

-Hé Sztepptàncos! Haragszol ránk?-támaszkodtam neki a komyhapultnak. Markal szemben.

-Nem. De nem volt szép, amit csináltatok! Megijedtem! Azt hittem te halàlra vagy rémülve-mutatott ràm- , téged pedig épp fent kínoznak!-nézett Camyra. Mire elmosolyodtam.

-Akkor szent a béke?-kérdezte Camy mosolyogva.

-Ja.-mondta, mire baràtnőmmel egymàsra néztünk. Ő is arra gondolt amire én.

-Ölelés!-kiàltottuk, majd Markot mind a ketten szoros ölelésbe vontuk.

-Oké, oké! De kàrpótlàsként azt nézzünk , amit én akkarok.-jelentette be, majd elindult a nappaliba tévézni. Mi Camyval csak hanyagul leültünk mellé, és hagytuk hadd szörföljön a csatornàk között.

Camy , és Mark 9 óra felé elmentek. Én pedig amint elmentek a fürdőmbe mentem, és lefürödtem. Utàna bevetettem magamat a pihe-puha àgyamba, és telefonozni kezdtem.

Instagramoztam , mikor a Messenger chatfej felvillant, és Mark profilképe jelent meg előttem.

Sztepptáncos😎: Szia

Rosszkislàny: Hello

Sztepptáncos😎:Mi jót csinàlsz?

Rosszkislàny: Telózok, te?

Sztepptáncos😎: Szintén, felhívhatlak?

Értetlenül néztem a kijelzőt. Miért akar felhívni?

Rosszkislàny: Persze

Sztepptáncos😎 hívást indított.

-Na szia!-szólt bele.

-Csővi!

-Minden oké veled?-kérdezte, mire összeráncoltam a szemöldökömet.

-Persze , miért ne lenne?!-értetlenkedtem.

-Csak mert mikor szivatatok, és felmentünk az emeletre, akkor elsírtad magad.-emlékeztetett.

-Igen, de az csak a színjàték része volt.-hazudtam.

-Nem úgy tűnt. Vicy az igazi volt!-érvelt, mire ledöbentem. Nem hitte el! Hisz én màr olyan jól kitanultam hazudni, hogy sose buktam le. Mind idáig.

-Nem fontos.-motyogtam.

-De az! Nekem nyugodtan elmondhatod! Valami baj van?-akadékoskodott.

- Csak elgondolkoztam, és előjött pàr régi emlék, amik nem olyan szépek most így visszagondolva.-ködösítettem. Nem akkartam elmondani mindent. Nem akkartam a régi Victoria White-ról beszélni.

-Értem. De az màr elmúlt. Nem kell a múlton ràgodnod. Elvégre is az élet megy tovàbb. Tudom néha felötlenek az ember életében. De mind a jó, és mind a rossz emlékeket magunkkal hordozzuk életünk soràn. Màs kérdés , hogy ki hogy kezeli. Néha visszagondol rà, és leszarja, vagy érdekli. Te neked kell magadban àtgondolni, hogy te melyikbe szeretnél tartozni.

-Igen.-sóhajtottam. Nem szabad arra gondolnom mit vesztettem, hogy a szüleim vàlàsàról valószínű én is tehetek. Lehunytam a szemeimet, majd egy nagyot sóhajtottam. Nem szabad!-Köszönöm Mark!

-Nincs mit! És ha bármi van én mindig itt vagyok!-mondta, mire elmosolyodtam. Legyen így Mark. Legyél itt mindig!

😍-----------------------------------------------------------------------------------------------😍

Úristen!!!!!
Pàr perce felnéztem Wattpadra, és alig hittem a szememnek! Hűha! Meglett a 1,02K!!!!😍😍😍😍
Köszönöm szépen! Főleg azoknak, akik folyamatosan olvassàk a könyvemet!😘❤
Ezért hogy megköszönjem hozztam ma egy részt, remélem tetszik...

Nati❣