A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

54.rész

Újabb játszmák...

-Nyertünk!!!!-ordította teli torokból Chris, mikor megszerezte a 10. gólt. Örömében szorosan megölelte Camyt, majd egyszerűen felkapva a lányt megpörgette. Barátnőm nevetve nézte őrjöngő csapattársát. -Heheee, ennyi vagy haver!-hadonászot össze-vissza gyerekesen kigúnyolva Markot. -És te is húgi!-nézett rám. Én csak zavartan lestem rá, és néha elmosolyodtam. Megvoltam zavarodva. MEGINT!!! Basszus az előbbi jelenet is mi volt! Teljesen összezavart. A gyomrom pedig összeugrott.
Chrsék simán legyőztek minket, amit nem is csodálok. A kis érintkezés után, teljesen zavarodottan, kábán, és gondolatokba szövődve próbáltam védeni a kaput, mondhatni elég bénán. De ha jól láttam Mark se volt formában. Ő se nagyon tepert azokért a gólokért. Így mikor Chrisék nyertek, csak mosolyogva nézte, ahogy  barátja mindjárt felrepül a Marsra, Camyt is magával rántva.

Az eddig tv-t néző Dave, és Ethan odajött gratulálni a nyertes csapatnak, és elismerően kezet ráztak.

Miután Chris lenyugodott, a társaság minden tagja újra lekuporodott a tv elé, és azt bámultuk. Éppen valami film ment, mikor hirtelen felpattantam és a konyhába indultam. Otthonosan kutakodni kezdtem a szekrényekben, míg meg nem talàltam, amit kerestem. Kivettem egy üveg, átlátszó poharat, majd egy szénsavas vízet a kezembe véve, töltöttem magamnak. A kezembe emelve a poharat nézelődtem, mikor a szemem megakadt az ablakon át látszodó Turner kerten. Közelebb léptem az ablakhoz, és a konyhapultnak támaszkodva néztem a tájat.

Az ablak üvegen keresztül egy komor kertet lehet látni , ahol pár fa álldogált csupaszon, mellete pedig egy szép szikla kert díszelgett, ami annak ellenére, hogy nem voltak benne most virágok, szép volt. A fák között pedig egy hintaágy is megtalálható volt, ami kissé rozsdásan állt ott. Nem messze tőle pedig egy örökzöld fenyő tűndökölt. A kertnek ez a fa volt a legszebb része, míg minden kopaszan, és fagyosan nézett ki a téli hónapokban a fenyőfa színesen magaslott az ég felé.

-Tavasszal a legszebb!-zökkentet ki egy hang a hátam mögött. Zavartan fordultam a hang írányába.

-Mi?-bámultam rá értetlenül, visszatérve a valóságba.

-Chrisék kertje.-bicentett az ablak felé, majd ő is odasétált, és mellém támaszkodva nézett ki.-Tavaszal egyszerűen csodálatosan néz ki. Tele van virágokkal, és ezer színben pompázik az egész kert. Chris anyja, Annie minden évben kitesz magáért, és rengeteget dolgozik rajta.-mesélte Mark, teljesen elkalandozva.

-Biztos szép!-mosolyodtam el.

-Az! Majd megnézed.-nézett továbbra is ki. Egy darabig gondolatainkba merűlve bámultuk a kertet. Épp azon agyaltam, hogy most kettesben vagyunk. Megemlítsem, mi volt ma az a szituáció a fánál, vagy a csocsó asztalnál?! Ha olyan egyszerű lenne rákérdeznék. De nem tehetem. Abból megint egy kínos beszélgetés lenne, és ahj... Azok olyan gázok! Meg hát nem is merrem. Plusz most tök jól elvagyunk. Csak basszus, nehogy megint valami történjen! Ha kettesben vagyunk, abból ritkán sül ki jó...

-Nézd ott azt a fát,-zökkentett ki a bambulásból -ott a sarokban.-mutatta, mire érdeklődve szemléltem a még fiatal, de már viszonylag magas fát.-Azt a fát még 2.-ban ültettük Chrissel. Játszottunk az udvaron egy délután, míg ki nem találtuk, hogy elültetünk valamit. A legalkalmasabbnak erre a célra a gesztenyét találtuk. Még magam sem tudom miért.-nevetett fel-De mi azt akartuk minden áron elvetni. Így meg is tettük. A szülei mosolyogva néztek minket, de nem hittek benne, hogy lesz valaha is valami abból a gesztenyéből. De mi hittünk benne , hogy egy szép nagy fa lesz belőle. Chris minden nap locsólta, és itt a végeredmény. A kis gesztenyéből egy szép fa lett.-mosolyodott el visszaemlékezve.