A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

60.rész

Kusza

-Hali!-tártam ki az ajtót mosolyogva, mire az előttem álló fiúnak is mosolyra húzódott a szája.

-Szia!-lépett közelebb, majd a karjaiba zárt. Én pedig boldogan öleltem át Adamet, akivel ma még nem is találkoztam. Ma elég zűrös napja volt, és az enyém se volt könnyebb, így időnk és szerencsénk se volt összefutni a szünetekben a suliban. Mert egyikünk vagy dolgozatot írt a következő órában, vagy menni-e kellet átöltözni valamelyik tánc órára.

Ilyen ez a félév előtti időszak...

-Gyere! -engedett el Adam, és az ajtóhoz lépve becsukta a bejárati ajtót.

-Na, túl élted a napot?-nevettem fel lehuppanva a kanapéra, mire Adam kibújt a cipőjéből, és letekerte a sálát a nyakából.

-Nehezen, de igen. Azt hittem soha nem lesz vége a napnak.-sóhajtott fel fáradtan. Majd hirtelen felkapta a fejét és boldogan nézett fel rám. -De képzeld el, kész lettem az összes vizsga táncommal! Még modern táncra is sikerült befejeznem!-mondta büszkén vigyorogva, mire elképedve néztem rá.

-Na, ne már!-örültem meg egyből-Meg kell mutatnod most azonnal!-pattantam fel, és leakasztottam az első kabátot ami a fogason lógott.-Vedd vissza!-mutattam a kabátjára, majd felkaptam egy sportcipőt, és már el is indultam hátra a garázsokhoz, a hóban.

A megfagyott kilincs után nyúltam, mikor a hátamnak egy hógolyó csapódott.
Bosszúsan fordultam hátra, mire egy újabb adag találta el a lábamat. Mérgesen vizslattam a kb 10 méterre álló fiút, aki szórakozva nézett rám, olyan "na erre mit lépsz„ fejjel. Majd pedig egy újabbat dobot nekem.

-Adam!-visítottam, majd lehajoltam a földre, felmarkoltam egy adag havat, és összegyúrtam a kezemben. Azt kell mondjam már az első pillanatban lefagytak az ujjaim, de nem nagyon tudott érdekelni, mert megindultam Adam felé. Azzal a céllal, hogy most jól megkapja a magáét.
Vagy mégsem?
Amint közelebb értem hozzá, megdobtam a kezemben tartott hógolyóval, majd kezdetét vette a csata. Adam is eltalált, majd gyorsan lehajoltam, felkaptam annyi havat amennyi a markomba fért, és egyszerűen a fiú arcába hajítottam, beterítve a friss porhóval. Nevetve néztem az arckifejezését, ahogyan törli le magáról a hideg havat.

-Most elástad egy életre magad Victoria!-szólalt meg, miután letisztította a képét. Ijedtem futottam az udvar vége felé, de alig léptem pár lépést, Adam már utol is ért.
Átfogta a derekamat, és akár egy tollpihét felkapott, és az egyik ellapátolt hókupac felé kezdett cipelni.

-Neeee!-nevettem kínomban, miközben össze-vissza mozgolódtam, hogy hátha kiszabadulok, de sajnos ez nem jött össze.-Kérlek Adam, engedj el! Nem akartam!-kérleltem mindhiába, mert a következő pillanatban leejtett a kupac közepébe. És ha még nem süllyedtem volna bele a hóba, még megfogott egy adag havat és az arcomba nyomta, majd pedig otthagyott.

Ezután gyorsan kipattantam és lesöpörtem magamat.

-Jössz-e már?-nézett rám az ajtóban állva, miközben arcán egy pimasz mosoly ült. Húúú, ha bemegyek kinyírom! Ezer százalék.

Vizesen léptem be a garázsba, és örömmel fogadtam, hogy sokkal kellemesebb idő van bent. A radiátorhoz lépve felcsavartam a fűtést, és a lábammal neki dőlve szárítottam a nadrágomat.

-Utállak!-vetettem egy dühös pillantást Adamre, aki épp a kabátjából bújt ki.

-Én is téged!-kacsintott rám mosolyogva, mire akaratlanul, de elmosolyodtam.
Miközben szárítkoztam Adam leöltözött, és a hangfalhoz lépve a telefonját kezdte bújni. Gondolom a zenéket kereshette.
Míg a radiátort támasztottam volt időm megbámulni a fiút.
Egy sötét kék, bele bújós pulcsi fedte felülről a testét. Alulról egy fekete farmert viselt, és egy Adidas sportcipőt, ami valljuk be nem épp a legpraktikusabb volt a hóban. De látszólag Adamet nem izgatta. A cipője felett pedig a neon zöld zoknija kandikált ki ami igazán nem illett az összképbe. De ma már a vicces, és furcsa mintás zoknik a divatok, nem?!