Minden a Hosu Cityben történt incidenssel kezdődött. Legalábbis a nagyközönség, a polgárok számára. A mélyebben lévő, igazán fontos, szűk réteg tudta: Ez az eset már tizenhét éve készült, mikor a Hősgyilkos még csak utcai beszédeket tartott.
Tizenhét évvel ezelőtt:
- Vegyétek már észre! A jelenlegi hősök mind hamisítványok, akiknek csak a szája jár...! - Akaguro Chizome a lelkét kikiabálta, de megvető ciccegésen, és ignoráláson kívül semmit nem kapott.
A mai nap sem volt más mint a többi. Dühösen indult hazafelé, mikor meghallotta, hogy követik. Mikor megfordult, egy fehér hajú, szürkésbarna szemű embert pillantott meg. A huszonévesnek kinéző nő szenvtelenül bámulta, mintha nem lenne más dolga a világon.
- Mit akarsz? - köpte oda Akaguro. - Nem volt elég az utcán nevetni rajtam?
- Nem nevettelek ki - a lány még csak zavarba sem jött. - Érdekesnek találom az elméletedet, és szeretném, ha többet mesélnél róla.
Akaguro úgy nézett a nőre, mintha egy angyal szállt volna le elé.
- Komolyan beszélsz? - kérdezte.
- Halálosan komolyan. Hogy hívnak?
- Akaguro. Akaguro Chizome.
- Én Shiro vagyok. Shiro Hitomi.
- Illik rád - buktak ki Akaguro száján a szavak, amiket eredetileg nem szándékozott kimondani (Hitomi jelentése: szép szemű), mire Shiro arcát enyhe pír lepte el. Lesütötte nagy, kedves szemeit, és annyit motyogott:
- Köszönöm...
Itt kezdődött minden. Akaguro beavatta teljes eszméjébe Shirot, és a lány teljes mértékben egyetértett vele. Szépen lassan Akaguro beleszeretett a lányba. Imádta gyönyörű szemeit, karcsú alakját, mellkasig érő fehér haját, a hangját, mosolyát, és az egész személyiségét. Nagyjából fél év múlva Shiro olyat mondott, amire Akaguro sose számított volna:
- Tudod... nekem azóta tetszettél, mióta megláttalak, de azt hiszem, most már teljesen beléd szerettem...
Chizome erre először azt se tudta mit feleljen. Habár ő is szerelmes volt a nőbe, de olyan mélyen eltemette magában ezt az érzést, amennyire csak tudta, mert nem is gondolt arra, hogy érzelmei viszonzásra találnának.
- Nem akarlak visszautasítani, inkább szeretném elfogadni és viszonozni az érzelmeidet...
Shiro a szája elé kapta a kezét, és a szemében könnyek gyűltek.
- Most... most miért sírsz?! - riadt meg Chizome. - Valami rosszat mondtam?
- Nem, csak... olyan boldog vagyok... - zokogott Shiro, és sebesen magához ölelte a férfit, akit szeretett. - Házasodjunk össze, amilyen hamar csak lehet!
- Micsoda? - Chizome meghökkenve eltolta magától Hitomit, hogy a szemébe nézhessen. - Te össze akarsz velem házasodni?
- Igen! - a nő könnyes szemében a teljes elhatározottság csillogott. - Tudod... az apám nemrég hozzáadta a nővéremet egy hőshöz, aki csak azért vette el őt, mert ellentétesek a képességeik. A nővérem jeget képes generálni, Todoroki pedig tüzet irányít.
- Todoroki? Csak nem Endeavorra gondolsz?
- De igen. A nővérem pedig ehhez a gyökérhez lett hozzákényszerítve - mondta Hitomi dühösen. - Látnod kellett volna az arcát, mikor közölték vele, hogy olyané lesz, akit nem is szeret. Persze nem apám, hanem Todoroki kezdeményezte ezt az egészet. De én láttam, amit a szüleink nem: Hogy az a férfi a nővérem erejét akarja, hogy egy olyan gyereke legyen, aki helyette legyőzi All Mightot, és az ő nevében válik az első számú hőssé. Ugyanis ahogy elnéztem, borzasztóan böki a csőrét, hogy ő csak második. Ezért volt képes tönkretenni Kimiko életét.
![](https://img.wattpad.com/cover/146132623-288-k347984.jpg)
YOU ARE READING
A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction
FanfictionAki nem nézi az animét/olvassa a mangát, annak SPOILERT TARTALMAZ! Ezért mindenki saját felelősségére olvassa. A történetszál az anime második évadában kezdődik, a Hosu incidens után. Akaguro Aika, avagy Hősgyilkos Stain lánya a Hosu Cityben történt...