A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

14. rész - Nyári tábor - Harmadik nap

 - A hajnal Koda-kun üvöltésétől hangos - dudorászott Aika félálomban, a bicskáját egyik kezéből a másikba dobálgatva. - És csak Bukko-kun káromkodása tudja túlszárnyalni...

- Te mégis, mi a jó fenéről énekelsz? - kérdezte Midoriya, miközben hatalmasat ásított, és a tekintetével Tiger-sant kereste.

- Ehehe... bocsi. Csak nagyon reggel van még - lehelte Aika.

- Nézz csak rájuk - mutatott Shoji a korrep-csapat felé.

- Ne álljatok le! - kiabált Aizawa az öt szerencsétlennel, akik ide-oda dőltek a fáradságtól.

- Értettem! - kiáltotta Kirishima, de ha Aizawa kötele nem tartotta volna meg, egy pillanat alatt a porba dőlt volna aludni.

- Bocsánat... csak álmos vagyok - motyogta Ashido.

- Nem hittem volna, hogy a tegnapi korrepetálás hajnali kettőig fog tartani... - suttogta Sero.

- És reggel hétkor ismét belevágunk majd... - folytatta Sato.

- Megmondtam, hogy kemény lesz - vágott a szavába szigorúan Aizawa. - Ti nem csak a képességeitek fejlesztésén dolgoztok. Dolgoznotok kell a záróvizsgán feltárt gyengeségeitek javításán! Gondoljátok át, hogy miért vagytok sokkal fáradtabbak az osztálytársaitoknál!

- I-Igenis...

- Uraraka, Aoyama! - fordult az említettek felé Aizawa. - Nektek sem ártana belehúzni. Nem buktatok meg, de közel voltatok hozzá. A vizsgán 30 pont volt az átjutás értéke, és ti csak 35-öt szereztetek.

- Épphogy sikerült...! - riadt meg Ochako, és majdnem a sziklát is leejtette, amit lebegtetett.

- Milyen meglepő! - szorongatta a hasát Aoyama.

- Koncentráljatok! - kiáltotta Aizawa a csoportnak. - Mozogjatok gyorsabban! Akármit is tesztek, ne feledjétek, hogy honnan indultatok. Ez kell a fejlődéshez. Mindig tartások szem előtt, hogy miért unszolunk titeket, és miért verejtékeztek.

Shoto Aizawa felé fordult, és még Bakugon is látszott, hogy megkérdezi magától, ahogy mindenki más is.

- Honnan indultam? - mondta Aika, és a karján lévő sebekre nézett.

A legmélyebb pontról, amit el tudott képzelni. Ha fél évvel ezelőtt kellett volna megterveznie a jövőjét, egyértelműen az öngyilkosság mellett döntött volna, mert csak akkor szabadulhatott volna meg az apjától, ha megöli, vagy másokat öl meg az oldalán.

Most viszont már ott lebegett a cél a szeme előtt, hogy orvos lesz, és jogi úton fogja megreformálni a hősök társadalmát és oktatását. Be fogja bizonyítani az apjának, hogy a gyilkolást kihagyva is meg lehet oldani azt, hogy a társadalom tisztességesebbé formálódjon.

- Helyes! - kiáltotta ökölbe szorított kézzel. - Innentől még keményebben fogok dolgozni!

Azzal elindult megkeresni Vlad Kinget.

Shoto szemszöge:

A szívében enyhe büszkeséggel nézett a lány után, ahogy eltűnik a fák között, hogy Vlad Kinggel gyakoroljon. Aikára rá sem lehetett ismerni. Már egyáltalán nem hasonlított arra a sovány, beteg gyerekre, aki csak jelnyelvvel mert kommunikálni, mert beleverték, hogy beszélni felesleges és káros.

A félős, szorongó lány helyére egy olyan Aika került, aki minden erejét bevetve küzdött azért, hogy orvos lehessen és megszerezze a hősengedélyét.