A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

64. rész - Új nézőpont

Aika elharapta a nyelvét, a füle csengett, szájában a vér keserű íze keringett, hiába zárta le a sebet.

Amint a lába ismét szilárd talajt fogott, megtántorodott. Kenji marka megfeszült a karján, ő pedig összeszorította a fogát.

– Ez gyors volt, mit ne mondjak – hallott egy ismerős hangot.

– Ugyan, tudod, hogy nem szeretek késlekedni – mondta Kenji nyugodtan, és elengedte Aikát.

A lány rögtön hátraugrott. Villámgyorsan felmérte a környezetét. Egy hangárszerű teremben voltak. A szemközti falnál egy hatalmas irányítópanel foglalt helyet, a kapu mellett négy vadászgép és egy hobbirepülőgép állt. Régen használt, leselejtezett kiadások. Kenjin kívül a gonosztevők szövetségének tagjai és egy halom ismeretlen, gonosztevőnek tűnő alak volt a társasága. A kétes kinézetű emberek elégedett, itt-ott hahotával tűzdelt beszélgetése töltötte be a teret. Nagyon rossz helyre került.

A szövetség csoportjának élén Dabi állt, aki most lassan előrelépett. A teremben erre elcsendesedtek a gonosztevők.

– Rég láttalak, Usagi – mosolygott eszelősen Dabi. – Gondolom a nagybátyád már tájékoztatott róla, hogy visszavágót követelek.

– Igen igen, mondtam neki – legyintett Kenji.

Aika riadtan nézett az égett bőrű férfira.

– Igaz, amit Kenji mond? – kérdezte.

– Mi? – értetlenkedett Dabi.

– Hogy az unokatestvérem vagy.

Erre a teremben beállt a néma csend. Dabi Kenji felé kapta a fejét, aki megvonta a vállát.

– Szeretek mindent tudni az alkalmazóimról. Nem volt könnyű, de olyan nehéz sem kideríteni, hogy te vagy Endeavor legidősebb fia, Todoroki Touya.

Minden egyes szava mintha átszúrta volna Dabi szívét. Aika hallása visszatért, s a zavarodottságán át is értelmezni tudta: Dabi – azaz Touya – szíve megtelik a régi emlékekkel és azok gyűlöletével. A szomorúság és a veszteség óriási haragot szült benne.

– Te...

Kenji kezében azonnal ott termett Sammy.

– Nem hinném, hogy velem akarnál megküzdeni – mondta lassan. – Aika-channal lejátszod a visszavágód, aztán itt se vagyunk. Nem akarok rátok még több időt pazarolni.

Aika riadtan nézett a nagybátyjára, majd Dabira. A fiatal férfi mögött lévő tömeg nyugtalanul mozgolódni kezdett.

– Könyörgöm, mondd, hogy tisztában vagytok vele: Fél perc alatt megöl mindnyájatokat – hebegte Aika. – Vagy ennyire bolond vagy?

– Te csak ne oktass ki engem! – csattant fel Dabi.

– De igen, kioktatlak, mert én legalább ismerem a nagybátyámat annyira, hogy tudjam; a legtöbb munkaadója meghalt abban a minutumban, hogy megpróbált bármit átlépni vagy megszegni a szerződésükben! – vágott vissza Aika. – Úgyhogy jól figyelj, Touya-chan: Ne. Baszakodj. Vele.

Touya felüvöltött, és Aika felé ugrott. Tenyeréből kék lángcsóvák csaptak elő és tornádóként vették célba a lányt. Aika kieresztette a vérét, és elrántotta magát a tűz elől.

– Több kell ahhoz, hogy legyőzz – kiáltotta. – És mégis miféle visszavágót követelsz? Sosem küzdöttünk igaziból!

– Belerondítottál a tervembe! – ordította Dabi. – Az egészet tönkretetted! Tomurát akartam felhasználni, hogy kivégezzem az apámat, s az alibimet tartva visszatérhettem volna a családomhoz!