26. rész - Érthetetlen érzések

2.4K 195 59
                                    

Izuku óvatosan körülnézett az úton, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem ezen a napon fogják elütni, átszaladt a túloldalra. Végigment az utcán, s a következő sarkon megpillantotta a Nagoja Kórházat. Még csak háromnegyed kettő volt, de az osztály többsége már az épület kapujában várakozott.

Shojin és Jiron kívül már mindenki ott volt. Először Ashido vette észre.

- Hé, Midoriya! - integetett neki vidáman a lány.

- Sziasztok - kocogott oda a társasághoz.

- Akkor már csak Jiro és Shoji hiányzik? - kérdezte Kirishima a csoport létszámát ellenőrizve.

- Neked megengedték hogy a kollégiumban lakj, Midoriya? - kérdezte Sero.

- Igen. Meg kellett küzdenem érte, de végül anyukám elengedett.

Megígérte neki, hogy nem kell majd miatta aggódnia. És be is akarta tartani ezt az ígéretet, főleg mivel All Might is megfogadta, hogy a következő első számú hőssé neveli, anélkül, hogy meghalna.

- Nekem is rendesen meg kellett küzdenem érte - sóhajtotta Hagakure.

- Ez normális - tekergette Jiro az Earphone Jackét, és zavartan mosolygott. Valószínűleg neki is meg kellett küzdenie a komplikációkkal.

- Oh, szia, Jiro-san! Észre se vettem, hogy megjöttél - nevetgélt Uraraka.

- Ti érintettek voltatok a gáztámadásban - fordult feléjük Ojiro. - A szüleitek nem aggódtak értetek?

- Aggódtak, ez természetes - vonta meg a vállát Jiro. - De apám elismeri és tiszteli All Mightot a mostani formájában is.

- Az én szüleim is! - ugrándozott Hagakure. - Oh, ott jön Shoji-kun!

- Sziasztok - köszönt a maszkos fiú. - Csak nem utolsó lettem?

- De igen - bólogatott Mineta. - Egy lányt fogunk meglátogatni a kórházban... - hozta a szokásos formáját, és az arca ijesztő kifejezést öltött.

- Menjünk be - indítványozta Kaminari félretolva a perverz kölyköt.

- Igen, menjünk be.

- Aha.

- Miért akartok mindig figyelmen kívül hagyni? - sóhajtotta Mineta, és követte a többieket a recepció előterébe.

- Ez szerintem egyértelmű - szúrt oda Sero.

Aika szobája a gyermeksebészeti osztályon volt. Mikor a csapat az ajtó elé ért, udvariasan bekopogtak, majd Iida benyitott a helyiségbe.

Az osztály Bakugo nélkül betódult a szobába, és egyszerre köszöntek.

- Szervusztok, Akaguro-san, Todoroki-kun!

- Aika-chan, ugye jól vagy? - sietett oda a lány ágyhoz Uraraka. Todoroki a mellette lévő széken ült, és az éjjeli szekrényre tette a kezében tartott könyvet.

Akaguro mindenhogy volt, csak jól nem. A bal válla és a jobb lába vastagon be volt kötve. A bokáin, valamint a csuklóin szintén gézt tekertek körbe. A jobb arcát egy nagyobb gézlap fedte.

- Persze, megvagyok - mosolygott szomorkásan a lány. - Tegnap ébredtem csak fel, de azt mondták, Recovery Girlnek köszönhetően szinte teljesen meg fogok gyógyulni.

- Jajj, de jó! - Uraraka megkönnyebbülten felsóhajtott. - Mikor mehetsz majd haza?

- Este lesz az utolsó vizsgálat, ha azon minden rendben lesz, hazamehetek.

A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfictionWhere stories live. Discover now