Második vér.

2.7K 268 9
                                    


Élettelenül terült el a földön az ismeretlen, majd felegyenesedtem mellőle. Rettegve túrtam a hajamba, megijedtem saját magamtól. Undorodtam. Egy életet vettem most el, és ez mind csakis az én kezemen szárad. Megmozdult a földön, majd lassan kinyitotta a szemét. A félelem tüze égett a szemében,én pedig boldog lettem, hogy mégsem halt meg. A szemében egy gyilkost véltem benne felfedezni. Magamat. Leguggoltam hozzá, majd vállaira fogtam, remegő ujjaimmal. Koncentrálni kezdtem, és kiiktattam a fülemből, a sikítozásait, és a remegését is. Majd mélyen a szemébe néztem. 

-Mi barátok vagyunk, eljöttél hozzám, beszélgettünk majd megsérültél. Amikor hazamész, lekezeled a sebeidet, és elfelejted ezt az éjszakát. -Szuggeráltam őt a létemmel adódó tehetségemmel. 

-Mi barátok vagyunk, eljöttem hozzád, leestem a lépcsőn, ezért megsérültem. Amikor hazamegyek, lerendezem a sebemet. -Mondta el ugyan azt amit én, ami azt jelenti, felfogta amit mondtam, és hatott rá. 

Segítettem neki kimenni, majd bezárkóztam. Azonnal bevetettem magam az ágyamba, de éreztem, hogy ma nem fog menni az alvás. Már nem voltam éhes, de a bűntudat, ezer darabokra szaggatott. A holnapra gondoltam, hogy Jimin, és a barátja, újra az agyamra mennek, és türtőztetnem kell majd magam. Miért kellett akkor meglátnia engem?

Másnap reggel, alig tudtam kinyitni a szememet. Ugyanis nagyin sokáig voltam fent. Elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem. Bezártam a házam, majd egy hatalmasat ugrottam, amikor egy hang szólalt meg mögülem. A jéghideg szívem is kiugrott a helyéről. 

-Jó reggelt Junkook. -Fogadott Jimin. Kedvesen rámosolyogtam, majd bólintottam egyet. 

-Jó reggelt Jimin. Mi járatban erre? -Léptem el az ajtótól, majd a járgányom felé vettem az irányt. 

-Azt majd a kocsiban elmondom. -Mondta, majd kinyitotta az ajtót, és bepattant. 

"Csak nyugalom!"

Nyugtattam magam, hisz szükségem volt rá. Már megint utánam járkált. És ha látta mit tettem, az ő kezében van az irányítás. 

-Vagy, inkább mégsem! -szállt ki, majd karon fogva engem, az ajtóm felé vitt. -Nyisd ki. 

Tettem amit mondott, nem akartam dühöngeni, mert abból sosem sül ki semmi jó. Bántani nem akarom, mert a diákom, és normális ember. Aki csak a lázadó korát éli. Én is pont ilyen szeretnék lenni.  Kinyitottam, majd beléptünk a lakásba. Jimin körbenézett, majd azonnal rám szegezte a tekintetét. 

-Mi volt a tegnapi kis akciód? -Húzta fel idegesen egyik szemöldökét. 

-Micsoda? Jah, igen. Néha becsúszik az étrendembe egy kis pizza. -Próbáltam viccelődni vele, de nem úgy sült el a dolog, ahogy kellett volna. 

-Hah? pizza? így nevezed az embereket? -Emelte kissé fentebb a hangját, mire behúztam a nyakamat. 

-Jimin. Azt hittem, már végeztél ezzel a bugyuta gyerekes képzelődéssel. -Horkantottam, fel. 

-Junkook! mond ki! -Üvöltött rám, közel hajolva hozzám. 

-Én csak egy tanár vagyok. -Sziszegtem idegesen, összeráncolt szemöldökökkel. 

-Monológot tartasz az iskolában, hogy mitől kell félni. Tőled! csakis tőled kell! miért létezik egyáltalán egy ekkora szörnyeteg? -Lökött meg, mire egyre idegesebb lettem. Erősen szívtam be, és ki a levegőt, de ez most nem nyugtatott meg. 

-Kérlek...Most menj el. -Dörzsöltem meg az arcom idegesen, mire felhorkantott. 

-Csak azt szeretnéd. -Nézett körbe, körbe mire megakadt a szeme az asztalon tartott kis késen. Közelebb lépett hozzá, majd fölemelte azt. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd visszatartottam a lélegzetemet. Nekem úgy sem szükséges, huzamosabb ideig. -Majd ettől, elárulod magad! -Húzta végig a kezén a tárgyat, kibuggyanva vörös ínycsiklandozó vére. Akaratlanul kapkodni kezdtem a levegő után, megérezve mámoros illatát a vérének. Másabb volt mint a többi, saját ínyemre szabott édességnek tűnt. Éreztem ahogy a szemem sötétté válik, és szemfogaim is előbújnak rejtekükből. 

Jimin félelemmel teli arccal nézett rám, remegni kezdett, és hallottam a szabálytalan lélegzetvételét. A szíve verése is felerősödött, még a foga kocogását is hallottam. Szegény fiún megesett a szívem, és ellágyult arccal néztem rá. Csillapodni kezdtem, ugyanis nem sok vére folyt ki.

"Ennyit kibírsz. Nem egy eget rengető mennyiségű vér"

vettem egy nagy levegőt, majd közelebb léptem a fiúhoz. Hiába akarnám meg szuggerálni, nem hat rajta. Ezért érzem magam olyan veszélytelennek vele szemben. Már akkor megpróbáltam, amikor elsőnek látott meg enni. Gyengéden ráfogtam a vállára, és a szemébe néztem. 

-Semmi baj. Nem bántalak! -Mondtam gyengéden, és biztatóan. 

-Dögölj meg! -Kiáltott fel, majd belém szúrta a kést. Ugyan semmit sem éreztem meg, de a düh, amit nem tudok irányítani, újra a hatalmába vett. -Te szörnyeteg! nem kéne élned! 

-Csak ezt nem mondtad volna. -Dörmögtem a fülébe, majd a nyakába szúrtam szemfogaimat. 

-Ezt mindenki megfogja tudni! eressz el! belőlem nem eszel. -Kezdett el rángatózni, de egy ember velem szemben, egy hangya erejével ér fel. Válaszolni sem tudtam a mámoros érzéstől, majd belé harapva puha meleg bőrébe, szívni kezdtem. -Elég! elég! kérlek. -Kezdett el rángatózni, mire uralkodni próbáltam magamon, és elváltam tőle. Lenyaltam szám széléről az édességet, majd rá néztem. Lecsúszott a földre, és zokogni kezdett. 

-Ez történik, ha felidegesítesz. Máskor gondold meg. -Próbáltam meggyőző és erőteljesen beszélni, de belülről furdalt a bűntudat, és sírni támadt kedvem, ahogy őt néztem. 

-Mindenki meg fogja tudni...-Sziszegte, majd idegesen fölnézett rám. 

-És mégis ki hinné el neked? -Horkantottam fel, majd leguggoltam hozzá. Közelebb húztam magamhoz a gallérjánál fogva, meg akartam egy kicsit ijeszteni hogy kivillantom neki szemfogaimat, amitől ő felsikoltott. -Ha bármikor meghallom, hogy valakinek beszélsz erről, a letépem a fejed. -Nagyon fájt hogy ezt kellett mondjam, de csak ezzel akartam megrémíteni. 

-Úgy sem tennéd meg. Túl kedves vagy ahhoz. Már megöltél volna, hogy tartsam a számat, örökre. -Húzta pimasz mosolyra a száját, mire újra nyakába szúrtam a fogam. Kapálózni kezdett, és rugdosódni. Egyre lassult a szívverése, ezért már csak aprókat szívtam.

-Tudsz róla, hogy most meg fogsz halni? -Mondtam, mikor láttam, hogy hatalmasra nyílik a szeme, és kapkodni kezd a levegő után. Bepánikolva kezdte rázni a fejét, és könnyek szöktek a szemébe. 

-Egyezzünk meg! -Kiáltott fel. Mire kérdőn néztem rá. -Elengedsz, és soha többet nem állok az utadba. 

-Van jobb ötletem. -Húztam mosolyra a számat. 

-Megteszem, bármit kérsz. 

-Elengedlek, azzal a feltétellel, hogy nem szólsz senkinek. Viszont...Te fogsz nekem táplálékot szerezni. -Jó ötletnek bizonyult, ugyanis így sosem buknék le. 

-Én? öljek embert? -Görbült lefelé a szája, mire megráztam a fejem. 

-Én csak bűnözőket eszem. -Álltam fel, majd hátat fordítottam neki. -Ma hozz nekem egyet, és ha ügyes leszel, megkímélem az életedet. 

Sziasztok! remélem tetszett, és nem okoztam csalódást. A kövi részig is PÁPÁ! :3


Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now