Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Harmincadik vér.

-Annyira nem volt rossz. -Lökte el a fűbe az üres véres zacskót, amit azonnal felkaptam a földről. 

-Ne dobáld csak úgy el. -Szóltam rá. -Nem mindennapi látvány egy üres véres tasak a fűben. 

-Nekem olyan, mintha egy vajas kenyér lenne ott. 

-Milyen hamar átváltottál. -Ráncoltam szemöldököt. -Vagy csak megjátszod magad? 

-Menjünk hozzád, ki akarom magam pihenni. -Váltott témát, majd felállt a lócáról. Kidobtam a zacskókat a kukába, majd utána siettem. Gyorsaságunkat kihasználva pár perc alatt haza is értünk, majd mikor becsuktam az ajtót, Jimin már nem volt mellettem. Hallottam hogy már a szobában van, és éppen lefekszik az ágyba. Gyorsan utána mentem, majd leültem az ágyra. 

-Gondolkodtál a híváson? -Kérdeztem, mire fel ült, majd sóhajtott egyet. 

-Nem tudom ki az, de nem is érdekel. -Vont vállat hanyagul. -És szarok rá mindenre, anyámra apámra, és ha kell még rád is. Utáltam a törékeny énemet, de most hogy már erős vagyok, bármit megtehetek. És nem állhat az utamba egy olyan őrült, mint aki az imént felhívott. 

Miközben beszélt, a telefonomat nézegettem, de ugyan úgy pihent az asztalon ahogy hagytam. Viszont amikor elért a tudatomig azok a szavak, amiket most ejtett ki a száján, idegesen fordultam felé, majd erősen a vállaira markoltam. 

-Szívd vissza azokat amiket mondtál! -Förmedtem rá. Szemet forgatott, majd lehámozta a tenyeremet magáról. 

-Tényleg nem érdekel hogy ilyen lettem. Semmi sem érdeke- 

-Fejezd be! -Vágtam a szavába. -Imádtam, hogy mennyire érzékeny tudsz lenni. Imádtam, hogy téged minden érdekel, és hogy mindenkinek segítesz. Benned volt minden hitem, kérlek ne rontsd el. 

-Hogy én elrontani? ugyan már Junkook. Miattad vagy olyan, amilyen. 

-Ellentmondásban vagy magaddal. -Ültem le. -Én is voltam újszülött. Jól tudom milyen, amikor utálod magadat, és bármit megadnál azért, hogy visszakaphasd a régi énedet. De te nem ilyen vagy...Ha úgy érzed sírj csak, én itt vagyok. De ne változz meg azért, hogy erősnek mutasd magad. Mert az nem te vagy. 

-Istenem...Nem akarok ilyen lenni. -Zokogott fel. -Sajnálom, én csak nagyon magam alatt vagyok, és így adom ki magamból. 

-Semmi baj. -Öleltem át. 

-Ne haragudj rám. 

Egyszerre rezzentünk meg, amikor kopogást hallottunk meg a bejártai ajtón. Összeráncolt szemöldökkel néztem Jiminre, hisz csak Hoseok szokott jönni, mégpedig neki van hozzá kulcsa. Fel álltam, majd lesiettem, hogy ajtót nyithassak. Nem állt ott senki, így fordultam is volna vissza, mikor megpillantottam a földön egy rózsát, alatta egy fehér lappal. Értetlenül emeltem fel a földről, majd gondosan bezárva az ajtót, vissza siettem a szobába. 

-Ki volt az? -Kérdezte, mire megcsóváltam a fejemet. -Add csak ide. -Tépte ki a kezemből, majd szaglászni kezdte a kis lapot. 

-Mit csinálsz? 

-Mi ez a bűz? mintha csak valami undorító kutya szaga lenne. -Fintorodott el. 

-Ja, igen. Te még nem éreztél ilyet. - Bár én nem éreztem semmit.Közelebb léptem hozzá, hogy elolvashassam a papíron lévő írást. 

-Ma este megbántottál engem. Láttalak a testőröddel, ahogy elsétáltok a kórház területéről. Bárcsak az enyém lennél, én tényleg meg tudnálak védeni, nem úgy mint ő. Láttam a szemeidet, szóval tényleg vámpír lettél...Pedig imádtam az illatodat, bár most sem rossz, így is megkóstolnám. A vörös rózsa, a szerelmem jelképe, remélem tetszik. 

Olvasta fel Jimin. Idegesen vettem ki a kezéből, majd darabokra téptem azt, a rózsával együtt. 

-Hogy lehet valaki ennyire őrült? - Morogtam idegesen, mire kissé megszédültem, és neki estem az ágynak. Fogalmam sincs mi történhetett velem, de úgy éreztem, mintha kiszállt volna belőlem minden erő.

-Jól vagy? minden rendben? -Sietett oda Jimin, majd leguggolt hozzám. 

-Persze, csak kicsit szédülök. -Kezdtem el masszírozni a fejemet, az ujjaimmal. 

-Ez furcsa...-Nyögte ki. 

-Csak aludjunk, mert eléggé rosszul érzem magamat. 

Bebújtunk az ágyba, majd Jimin cirógatni kezdte a hajamat, és úgy fogott el az álom. Az éjszaka folyamán sokszor ébredtem arra, hogy mély hányinger kerülget, de hamar vissza is aludtam. De végül annyira felerősödött, hogy ki kellett rohannom a mosdóba. A gyomrom tartalma leginkább a padlóra került, mert képtelen voltam gyors lenni. Úgy szaladtam ki a mosdóba, mint egy ember. A mosdó mellé guggoltam, és tovább könnyítettem a gyomromon, mikor Jimin termett mellettem, majd simogatni kezdte a hátamat. 

-Add csak ki, semmi baj. -Nyugtatott, de képtelen voltam higgadtan gondolkodni. Én, hogy lehetek rosszul? 

-Nem szoktam rosszul lenni. -Mondtam, mikor végre abba maradt. 

-Úgy tűnik mégis. De nem ért egy kis betegség, majd meggyógyulsz. 

-Én még mindig vámpír vagyok. 

Fogat mostam, majd visszafeküdtünk aludni. Többé már nem keltem fel éjszaka, mégis nagyon álmosan keltem, alig ha aludtam pár órácskát. Belepusziltam a hajába, mire mocorogni kezdett. Megdörzsölte a szemeit, majd elmosolyodott. 

-Jó reggelt, szerelmem. -Ült fel az ágyon, mire én is így tettem. 

-Jó reggelt. Főzök egy kávét, és jövök is vissza. -Keltem ki, egy ő is jött velem. 

-Még a végén megint rosszul leszel, inkább én is megyek. 

A szekrény nyitó része, tükörből van, így azonnal észrevettem, hogy nagyon rendezetlen a hajam, így azonnal igazgatni kezdtem. De valami mást is észrevettem, hogy közelebb hajoltam a tükörképemhez...A szemem sarkában, apró ráncok húzódtak el. 

-Minden rendben? -Lépett mellém, mire elmosolyodtam. 

-Persze. 

Még vetettem egy utolsó pillantást a tükörképemre, majd kivettem a kávét a szekrényből. Hogy ráncosodhatom meg? és hogy betegedhet le egy vámpír? itt valami nem stimmel. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. Van egy rossz hírem, ami az hogy közeledünk nagyon a sztori végéhez. Na de addig még van egy kis idő, tehát a következő részben találkozunk, addig is PÁPÁ! :3