Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Hetedik vér.

Mindenki haragudni fog rám azért, amiért eljátszottam őt. Pláne Hoseok...Annyira boldog volt, amikor azt hitte visszakapta a barátját. Talán ő lesz az utolsó, akinek elmondom az igazat. Vagy talán nem is kell tudnia róla. 

-Mesélj nekem róla. -Szólalt fel több perces csend után. Az én saját házamba vittem őt, miután Yoongi leleplezett engem. 

-Tudod ő egy remek ember. Akaratos, és tisztán látja a dolgokat. Sok ember szereti őt, amit mindig is irigyeltem. Junkook nagyon szeret téged, és most is érted harcol. -Mosolyodtam el. -Már nagyon szeretne téged látni. 

-Én is meg akarom ismerni őt. -Nézett rám, majd beleivott a forró teájába, ami nagyon jót tesz ezekben a hideg időkben. 

-De arra várnod kell. Junkook nem szeretné hogy bajod essen, így azt kérte tőlem vigyázzak rád ameddig el nem egyengeti az utat az emlékeid útja felé. De ezzel hatalmas terhet rakott rám! -Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Rettegek attól hogy rám talál Namjoon, én nem vagyok olyan magabiztos mint Junkook. Én...Csak az ő hasonmása vagyok. 

Junkook szemszöge

Számat harapdálva ültem a kocsmában, és a whiskymet iszogattam. Teljes csőd vagyok, és szégyellem magam...Ebben a másfél hónapban, végig Donna után nyomoztam, de úgy eltűnt mintha elnyelte volna a föld. És mit hozott a mai nap? azt hogy rá kellett jönnöm, hogy halott. Namjoon megölte őt. Egy halott ember miatt kutattam hónapokon keresztül. Sóhajtottam, majd homlokon csaptam magamat. 

-Bunkó! -Morogtam magam elé, olyan dühös vagyok. Ameddig én itt kutattam a semmiért, a barátaimnak harcolniuk kell...Úgy érzem elárulom őket. Persze a szívem mélyén tudom hogy jól cselekszem, csak magamnak sem akarom bevallani, hiszen azt az embert kellett magam mögött hagynom, akiért az életemet is odaadnám. Jimint. Nem tudok róla semmit, hogy hogy van, hogy hogy szolgál az egészsége. De addig nem láthatom őt, ameddig el nem intézem a dolgom. Mert ha vissza megyek, csak mindenkit bajba sodrok magam körül. 

-Egy vodka-narancsot legyen szíves! -Ült mellém egy férfi. A kisugárzása nem átlagos volt, valami más volt az aurájában. Egy átlagos néger fiatal fiú volt, de csak látszatra. Nem értettem a miértjét annak, amiért  vélekedem róla így, mégis éreztem hogy más. -Valami gond van? -Nyögte ki unottan, miután észrevette hogy őt nézem. 

-Bocs. -Rántottam vállat, majd játszadozni kezdtem az előttem terpeszkedő üveg pohárral. A férfi mellettem, miután megkapta az italát, csak nézegette, és csak meredt maga elé. Majd az egyik pillanatban, felemelte a mutató ujját, majd az üveg felé emelte, és semmi érintkezés nélkül kavarta meg a benne lévő italt. Eltátott szájjal figyeltem a jelenetet, mikor rám nézett. 

-A megszokás nagy úr. -Utalt az előző jelenetére. Egyből rájöttem, hogy ő is egy boszorkány. Nekem ugyebár ez megszokott volt, de ha más meglátja baj lesz. 

-És ha valaki meglátja? -Ráztam meg a fejem, miközben körbe néztem. De nem figyelt minket senki. 

-Neked ez nem volt meglepő? -Nézett rám nagy szemekkel, mire csak megráztam a fejem. -Egyébként is...Nyomok egy csiribút, és nem emlékszik majd rá senki. -Vont vállat szomorúan, majd kezével megtámasztotta az állát. Nagyon komor volt az ábrázata, így gondoltam segítek neki. Amúgy is rég beszéltem valakivel. És jót tenne már nekem is egy kis beszélgetés. 

-Mi nyomaszt? -Kérdeztem, miközben kortyoltam az italomból. Meglepően hirtelen érkezett a válasza, pedig azt hittem hezitálni fog, hogy elmondja-e egy vadidegennek a problémáját. 

-Amióta benne van ez az erő a testemben, minden megváltozott körülöttem. -Tanulmányozta a tenyerét. -Amire csak ránézek, megmozdul, és engedelmeskedik nekem. Így mindenki kinéz engem. Még anyám is kidobott otthonról. -Sóhajtott a végére, majd rám nézett. -És te...? milyen lény vagy? 

-Vámpír...Hogy essen rám egy zongora. -Megszólalásomra hangosan felnevetett, majd megveregette a vállamat. 

-Az se kutya. -Húzta el a száját. -És te miért vedelsz itt? neked sincs hová menned? 

-Az a helyzet, hogy nincs...-Hajtottam le a fejem. -A szerelmem életveszélyben van, és az összes barátomat átvágtam. Viszont örülök hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. -Mosolyodtam el halványan. 

-Innál valamit? én állom. -Kérdésére hálásan bólintottam egyet. Egy újabb Whiskyt rendelt, majd egy újabbat, és újabbat. Ez így ment addig, ameddig el nem fogyasztottunk ültő helyünkben két teljes üveg tüzes vizet. A hangulat egész jó volt, az ottani emberek mindenre vevők voltak, és hiába részegedtünk le állatira, senki sem nézett ki minket. 

-Asszem pipikélnem kell. -Mondtam nehezen pörgő nyelvel. 

-Nekem is, viszont én lassan megyek, mert aludni is kéne. -Dőlt neki a falnak, mikor ki akart menni az ajtón. Nevetve fogtam meg a vállánál fogva, hogy felsegítsem őt. Azt sem tudom mikor nevettem ennyit utoljára. 

-Uh bakker, de hideg va-

Mondtam volna, mikor három srác állt elénk, majd a mellettem állót erősen meglökték, és ütni kezdték. Közbe akartam lépni, de a fiú hirtelen felpattant a földről, leseperve magáról a srácokat, majd feléjük tartotta a két tenyerét, ők pedig rögvest messze csapódtak. Egyetlen mozdulattal? ilyen erős lenne? Akkor talán...Nekem is tudna segíteni? egyből kiment belőlem az alkohol hatása, és csak pörgött az agyam.

Sziasztok! remélem elnyerte a tetszésetek ez a rész. Ezt egyáltalán nem éreztem jónak, pedig szerettem volna egy lazább részt. De azért remélem nektek tetszett. A köviig is PÁPÁ! :3