Tizenegyedik fejezet
• Dean Blake, no meg a tudatlanság •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
Hangosan kifújom a levegőt és a fejem a kezemre hajtom. Úgy érzem magam, mintha ki lett volna szívva az agyam - a lelkemmel együtt.
Behunyom a szemeim és egy pillanatra nem veszek levegőt. A fejem felrobbanni készül, amitől még rosszabb lesz az egész. Fogalmam sincsen mennyi ideig ülök így, de egyszerűen képtelen vagyok felemeli a fejem, még akkor sem amikor valaki leül hozzám az asztalhoz.
Péntek van, kint lassan sötétedik, azonban én még mindig a könyvtárban ülök és tanulok. A héten szembe kellett néznem a kőkemény tényekkel - a jegyeim veszélyben vannak, amiért úgy döntöttem, hogy elzárkózom a külvilágtól és újra elkezdek keményen tanulni. Rachelt egész héten max kétszer-háromszor láttam. Alig voltam otthon, délutánonként mindig a könyvtárba jöttem, hogy nyugodtan tudják tanulni.
Sokkolva vettem észre, hogy nagyon le vagyok maradva az anyaggal, és a hab rá — két héten belül írok egy nagyon fontos és nehéz vizsgát. Ha azon megbukom, viszlátot mondhatok az UCLA-nak, ami a legnagyobb félelmem.
- Élsz még? - számomra egy ismeretlen hang szólal meg. Összehúzom a szemöldököm, magamban elküldöm egy melegebb éghajlatra, majd lassan felemelem a tekintetem.
Barna szemeim egy szimmetrikus arcba néznek bele.
Barackszínű dús ajkán egy szívdöglesztő félmosoly ül, fekete haja hosszabb mint amikor utoljára láttam. Kék szemei csillognak.
- Mivan? Nem ismersz fel? - provokatívan felhúzza tökéletes szemöldökét.
- Téged mindenki felismerne, Dean - dőlők hátra a rozoga székben és fonom össze a karom. Dean, Ace öccse, oldalra dönti a fejét.
Túl fáradt vagyok, hogy megkérdeztem tőle mit csinál itt, így inkább csak nézem az előttem ülő férfit akiről rögtön Ace jut eszembe.
Acet hétfő oda nem láttam, miután elküldött magától.
- Látom nyakig benne vagy a tanulásba - jegyzi meg egy pillantással a tucatnyi kinyitott könyvekre és füzetekre.
- Valakinek azt is kell. Mit csinálsz itt? - ásítok egy nagyot. Dean elvigyorodik, és csak ekkor veszem észre, hogy a szája sarkában egy apró seb gyógyulgat.
Nem tudok sokat Deanről, de annyi nekem is lejött, hogy Dean egy igen illegális életet éldegél.
- Egy könyvet akartam kivenni, akkor megláttalak téged itt ülni - Dean rövidre tartja válaszát, amiért én csak bólintok és kérdően nézek rá, amikor ő csak ül és engem néz.
- Van még valami? - kérdem kicsit mérgesen. Álmos és éhes vagyok, eléggé ingadozik a hangulatom. A férfi hangosan felnevet, így megmutatva nekem tökéletes fogsorát.
- Aceel mi a helyzet? - kérdi miközben megvakarja az állát. Megvonom a vállam.
- Nem az én bátyám - nézek rá fintorogva. Dean homlokát ráncolja.
- Hála égnek, igen nagy veszteség lenne, ha a testvérünk lennél - kacsint rám.
Most flörtöl velem? Nem hiszem el.
YOU ARE READING
D E A R E N E M Y | ✓
RomanceＤＥＡＲ ＥＮＥＭＹ - Kedves Ellenség Blair Rom egy öt csillagos életből egy hármasat él. A volt pasijával pár hete szakított, amiért arra kényszerült, hogy a barátnőjéhez költözzön. Az egyetem meg teljesen leszívja a fiatal nő agyát. Blair semmire sem vág...
