17| Törött szívek tengere

23.4K 1.1K 206
                                    

Tizenhetedik fejezet
• Törött szívek tengere •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

Érzett órákon keresztül csend lesz úrrá.

- Alexis, pont TE nem kellesz most ide! Minek jöttél egyáltalán? - Ace elengedi a kezem és tesz egy lépést a szőke szépséghez.

- Miatta - a látványtól meg kell kapaszkodnom Acebe.

Egy kisgyerek lép ki a nő mögül és néz nagy szemekkel Acere. A férfi meglepődésemre csak gúnyosan felnevetett.

- Jézusom Alexis, más tényleg nem jutott eszedbe? Például, hogy halálosan beteg vagy, vagy ilyesmi? - veti hátra a fejét. Közben gyorsan rám pillant, így próbál megnyugtatni, de nem sikerül neki.

- Nem hazudok, a tiéd. Szerinted miért mentem el? Azért, mert tudtam, hogy nem állsz készen egy gyerekre, úgy ahogyan én se voltam kész, de mégis megtartottam - miattunk - kezdi el a lány. Körmeim erősen belenyomom Ace karjában. Biztos vagyok benne, hogy fáj neki, de nem tudom megállni. Valamin le kell a hallottak vezetnem.

- Ezt ne itt beszéljük meg - mondja Ace és dühösen kicsapja a lakása ajtaját. Alexis rögtön belép, azonban én nem bírok. Ace kinéz és látja, hogy még mindig kint állok, mint aki megdermedt.

- Blair, most azonnal gyere be. Azt akarom, hogy halljál mindent - lép ki és fogja meg az alsó karom, hogy később behúzzon a lakásba.

- Nem akarok zavarni, ez a ti dolgotok - suttogom. Ace felhökken.

- Isten áldjon meg, Blair. Ne legyél hülye! - ismét dühösen becsapja az ajtót.

Alexis és a kislány összerezzen.

Merem állítani, hogy még soha nem láttam ennyire dühösen Acet.

- Főzzek teát a mesedélutánhoz? Egy forró epertea mellett biztosan jobban megy a kamu! - csap a mámor konyhaszigetre. Nagy szemekkel bámulom a hátát, ami gyorsan emelkedik.

- Ace, fejezd be! - szólok rá hangosan. Ace megfordul. Szemei szikrát szórnak.

- Nem fogom hagyni, hogy ez a kurva mindent tönkre tegyen! Most nem fogom hagyni! - szinte ordítja. Érzem ahogyan a szemei üvegesek lesznek. Nem ismertem eddig Ace agresszív oldalát, és most ennél jobban meglep a reakciója.

A férfi újra a másik nő felé fordul. A kislány rémülten elbújt az anyja mögé, már, ha tényleg az anyja.

- Alexis, én nem veszem be a hülye dumát. Ez a gyerek nem az enyém, és ezt te is tudod!

- Tíz hetes voltam, amikor elmentem, pont ezért, mert tudtam, hogy hülye leszel, ha megtudod! - emeli fel a hangját a szőke is. Ace beletúr hajába, aminek a végét utána meghúzza.

- Azért mentél el, mert MEGLOPTÁL, és féltél apám miatt, édes. Féltél és félsz, mert tudod, hogy a családom befolyásos. Milyen fényt vetne rád, ha kiderülne, hogy megloptad Dashniell Blake fiát, majd elszöktél a sok pénzzel? Nem hinném, hogy jót, de isten bizony...most nem fogom hagyni, mindenki meg fogja tudni, hogy ide állítottál egy gyerekkel és próbáltad bekamuzni nekem, hogy az enyém - Ace megkerülte a szigetet és Alexis elé állt.

- Miért vagy ebben annyira biztos, hogy nem a tiéd? - próbál magabiztosnak hangzani.

Ace felnevet, majd vett felém egy pillantást. Nem tudom pontosan mit akar ezzel elérni.

- Azért, mert azokban az időkben annyira stoned voltam, hogy még fel se állt. Szerinted egy tele alkohollal, kokainnal és fűvel nyomott fiatal tud gyereket nemzeni? Második pedig... ez a gyerek egy aprónyit se hasonlít rám! Néz már rá! Legalább hozhattál volna olyant, aki hasonlít - mutat a gyerekre.

D E A R   E N E M Y | ✓Where stories live. Discover now