Az Örökösök ( Loki ff. )

11.Kísértő Múlt

 Félálomban elmosolyodtam a válaszától. Hela a Népünkre tört, és Thornak az volt a legfontosabb, hogy megtudja, mi volt ez köztünk Lokival. Szóval nem csak én őrültem meg. Elájultam.   

~~~

~Álom

A rózskertben szaladozom. Újra kislány vagyok. Anyám egy padon olvas. Gyönyörű nő, ha szája nem is, a szeme mindig mosolyog, különösen ha engem vagy a bátyáimat figyeli. Loki szalad ki az egyik ösvényről, mosolya a füléig ér. Virágot visz Édesanyánknak.

- Ezt nekem hoztad? Nahát Loki, milyen figyelmes vagy! - Anyánk arcán hatalmas boldogság tükröződik, majd az apró vörös rózsa egy hangosan csiripelő madárkával változik. 

Loki hátra tett kézzel, büszkén kihúzva magát fogadja Anyánk dicséretét. Oda akarok szaladni hozzájuk, hogy jobban szemügyre vegyem a madarat. Hevességemben orra esek és hangosan sírni kezdek. Loki ijedten szalad oda hozzám, Édesanyámmal a háta mögött. Anyánk felültet és az ölelésébe húz, hogy megnyugodjak. Az orromon lévő plezúrt vizsgálja, ahogy Loki is.

- Ne sírj Nessi! A Hercegnők nagyon erősek, nem eshet komoly bajod, csak fáj egy pillanatra. De már be is gyógyult, nem látszik. - mosolyog rám Loki, majd egy puszit nyom az orromra, amitől hangos kacagásba kezdek. Anyánk megnyugodva mosolyog ránk.

Jó pár évet ugrunk az időben.

A Palota erkély ajtajait kinyitják előttünk az Őrök. Apám egyik oldalán Thor, másik Oldalán Anyánk, Loki és én. Az éves Győzelmi Évforduló van Asgardban. A Kilenc Birodalom békéjét ünnepeljük zsivajos, színes karnevállal. Thor nemsokára király lesz. Fiatal fejemmel a korláthoz sietek és annak támaszkodva csodálom a karneváli kocsikat.

- Lefizettem egy lakost, hogy csináljon a családjával olyan kocsit, ami előtted tiszteleg - támaszkodik mellém Loki. Csillogó szemekkel nézek rá, ő pedig kedvesen mosolyog.

- Van egy karneváli kocsim? - kérdeztem meghatódva bátyámat. Loki nagyon jól tudta, mennyire oda voltam ezért az ünnepért, de az is egyértelmű volt, hogy a királyi család nem lép fel, csak néző. Mindig részt akartam venni, de soha nem találtam meg a módját. Loki igen.

Annyira fiatal és boldog. Szarvas sisakja talán először volt a fején hivatalos eseményen. Nagyon büszkén viselte. Szemei csillognak, ahogy a színes maskarába öltöztetett kocsikat figyeli. Anyánk is jót mulat rajtuk, Apánk kezében hazai bor lötyög, Thor pedig néhány udvarhölgynek magyaráz magabiztosan. Boldogak vagyunk és nyugodtak, a legnagyobb problémám, hogy nem lehetek lent a tömegben.

- Nézd az ott! - ragadja meg Loki a karomat és egy karneváli kocsira mutat. Kartonból készített Légbuborékok és tornádók díszítik, amiket előszeretettel szoktam létrehozni. A kocsi közepén egy hercegnői korona díszeleg, olyan vörös kövekkel, mint a gyűrűimen. Gyönyörködök benne, majd Loki rám néz.

- Pont olyan gyönyörű, mint az én kis Húgom! - mosolyog rám én pedig a nyakába ugrok örömömben. A Szüleink mosolyogva néznek ránk.

- Ez igazán odaadó volt tőled Loki! - zengi Apánk hangosan. - Öntsenek egy pohár bort a fiatalabbik Fiamnak is! Megérett rá!

Thor már az előző évben megkóstolhatta, de Loki most iszik belőle először.

- Milyen az íze? - kérdezem izgatottan, amikor kortyol egyet.

- Mintha rohadt szőlő levet innál. Piszkosul isteni rohadt szőlőt - nevet fel. Hátra néz szüleinkre, akik újra a karnevál csodálásával vannak elfoglalva.