8. kazetta 'A' oldal

167 45 17
                                    

2016. július 26.

DR. LEE:
Hm.

DR. LEE:
Látom megfogadta
a tanácsom, Yoongi.

YOONGI:
Mármint melyiket?

YOONGI:
Mert ha legalább egy
milliónyit nem vág a
fejemhez minden egyes
alkalommal, amikor itt
vagyok, akkor egyet sem.

DR. LEE:
Azt, hogy
mosolyogjon többet.

YOONGI:
...

YOONGI:
Miért mondja ezt?

DR. LEE:
Lehet, hogy maga még nem
látja, de én igen. Már amikor
belépett az ajtómon tudtam,
hogy jobban érzi magát.

YOONGI:
Másszon ki a fejemből!

YOONGI:
Annyira ijesztő az arca,
amikor így a lelkembe
bámul, remélem tud róla.

DR. LEE:
Igen, mintha már
említette volna.

YOONGI:
...

YOONGI:
Egyre jobbak a visszavágásai.
De komolyan. Csak nem
gyakorol otthon tükör előtt?

DR. LEE:
Otthon nem. Csak itt a
rendelőben mielőtt ön
megérkezik a kezelésre.

YOONGI:
...

YOONGI:
Most nem tudom eldönteni,
hogy komolyan beszél-e,
vagy megint csak szívat.

DR. LEE:
Nem is kell.

YOONGI:
Egyébként... igaza van.
Tényleg olyan, mintha
jobban érezném magam.
Legalábbis... azt hiszem.

YOONGI:
A gyógyszerek miatt van
ez, nem? Vagy tényleg
kezdek meggyógyulni?

DR. LEE:
Igen is meg nem is.

DR. LEE:
De kérem, ne törje ezen
a fejét. Ezt az én tisztem
eldönteni, úgyhogy hagyja
csak rám az elmélkedést.
Hisz én vagyok kettőnk
közül az orvos, nemde?

YOONGI:
Inkább csak
valami olyasmi...

YOONGI:
Erős túlzással.

DR. LEE:
Köszönöm! Az ön
elismerése nagyon
fontos a számomra!

YOONGI:
...

YOONGI:
Chh. Ha maga mondja.

DR. LEE:
Azt viszont elmesélhetné
végre, hogy mi miatt virult
ki ennyire. Bár van tippem.

YOONGI:
És mi az?

DR. LEE:
Gondolom kibékült a
barátaival, jól mondom?

YOONGI:
Ja. Kibékültünk.

DR. LEE:
Hála az égnek, ennek
igazán örülök! Na és
pontosan mikor?

YOONGI:
Nemtom. Pár napja asszem.
De nem volt valami nagy
szám. Bocsánatot kértem
Jimintől, aztán passz. Ennyi.

DR. LEE:
...

YOONGI:
Mi az?

YOONGI:
Nagyon megnyúlt
az arca, Doki.

DR. LEE:
Öhm nincs semmi gond.
Minden rendben. Csak
félrehallottam valamit.

YOONGI:
Micsodát?

DR. LEE:
...

DR. LEE:
Bocsásson meg, de mintha
azt mondta volna, hogy... ön
kért bocsánatot Jimintől.
Nem pedig fordítva.

YOONGI:
...

YOONGI:
Wow. Maga aztán
tényleg előítéletes.

YOONGI:
Megnyugtathatom Dokikám,
hogy még nincsen szüksége
hallókészülékre, nem hallott
félre semmit. Így történt.

DR. LEE:
...

YOONGI:
Hé, tényleg én kértem
bocsánatot, nem Jimin!
Ne hitetlenkedjen már!
Miért kell ezen ennyire
meglepődni, basszus?!

DR. LEE:
Elnézést kérek, nem akartam

megbántani. Csak rettentően
szokatlan nekem ez a felállás.

DR. LEE:
Most nagyon... meglepett.

YOONGI:
...

DR. LEE:
Most meg miért
mosolyog ennyire?

YOONGI:
Erre nem számított, mi?
Még csak meg sem fordult
a zseniális elméjében, hogy
megteszem, nincs igazam?

DR. LEE:
Hogyan, kérem?

YOONGI:
Nem gondolta volna, hogy
ilyen is tudok lenni, nem?
Pedig számításba vehette
volna. Vagy tán elfelejtette,
hogy szeretem Jimint?

DR. LEE:
Dehogy felejtettem el. Csak
az ön személyiségtípusától
eltér az őszinte érzelmeinek
szóvá tétele. Eddig úgy tudtam,
nem szeret ilyesmiről beszélni.

YOONGI:
Nem is. De vannak
kivételes személyek,
akikkel muszáj.

DR. LEE:
Mint például?

YOONGI:
...

YOONGI:
Például ön.

VÉGLEG » második kötetWhere stories live. Discover now