Született Harcos

19.rész

Másnap korán keltem. Hajtott a tenni akarás , edzeni akartam, fejlődni. 4:00 kor már teljes edző felszerelésben melegítettem. Miután átismételtem az alapokat és betettem a fülhallgatót nekiálltam a tükör előtt árnyékboxolni. Régen nem igazán csináltam , de az utóbbi időben szükségesnek éreztem. Az arányék box arra jó, hogy lássam a saját hibájim , hol nem védem a testem, milyen kiismerhető a test mozgásom és igy tovább.

Hét fele kinyílt a terem ajtaja és West lépett be rajta. Láttam ugyan de semmi jelét nem adtam, hogy a közel jövőben hajlandó lennék vele foglalkozni. Kb fél óra mulva megkocogtatta a vállamat, mire megfordultam és kivettem a fülemből a fülhallgatót.
- Igen? - igyekeztem kedves hangon beszélni.
- Mit szolnal egy barátságos meccshez ? - kérdezte ravasz vigyorral az arcán.
- Tőlem- mondtam hanyagul.

Mind a ketten felvettük az alap állást, ő kezdett. Agresszíven nekem rontott , minden ütés célpontja a fejem volt. Mindet kivédtem és támadással viszonoztam a kedvességét. Nem jutottunk dűlőre, én sem kaptam ütést, ő sem. Egyszerűen nem tudtam megütni , ez volt Zeddel is, viszont ilyen esetekre már kitaláltam valamit .

Két személy jött be a terembe , nem figyeltem kik, csak a lépteiket halottam. Test tartást váltottam , minél közelebb kellet kerülnöm a talajhoz. West megint támadást indított, megfigyeltem mindig lép egyet mielőtt ütne. Kivédtem az ütését és lentről felütöttem az állat majd oldalba rúgtam. Ő ezzel egy időben megragadta a hajam és lerántott a földre. A csípőmön ült és még csak a kezemet se fogta le, közel hajolt az arcomhoz. Nem vártam meg mit akar, teljes erőből lefejeltem. Felordított ezzel egy időben löktem le magamról.

- Mekkora egy ribanc vagy- köpte a szavakat.
- Nehezen viseled a vereséget ugye? - pillantottam rá. - A saját könnyelműségednek köszönd. - vontam vállat.
A teremben Shiba és Zed minket néztek, ezek szerint ők jöttek be.
Úgy gondoltam megyek tussolok egy jót, és elindultam az ajtó felé, mikor West a nevemet üvöltötte.
- Lexaaaa !!! - a hangja tele volt indulattal, későn reagáltam, csak annyira volt időm , hogy a X be tegyem a kezem és védjem a mellkasom. Teljes erőből rúgott, ami a földre kényszerített. A tüdőmből kiáramlott az összes levegő. Nem tudtam lélegezni. Shiba harsany nevetese halatszott, a srác elégedett mosollyal és verző orral elindult felém.
- Jól van, elég- szólalt meg Zed , magamon éreztem a tekintetét, de ez akkor nem érdekelt, nehezen ,sípolva vettem a levegőt.

West nem állt le , meg akarta rúgni az oldalamat. Zed mozdult és West semmi perc alatt a földön feküdt.
- Azt mondtam elég ! - a hangja tekintélyt parancsoló volt. - Jól vagy? - kérdezte lehajolva hozzám.
- Fogjuk rá- préseltem ki magamból egy apró mosolyt.

Ezután Zed visszakísért a szobámba, azt mondta, hogy zuhanyozzak és később meg akar velem beszélni. Így is tettem, zuhiztam és pihentem. Aztán kopogtak, Zed volt az.
- Menjünk sétálni- nyújtotta a kezét.
- Oké- mosolyogtam rá szélesen.
Azon az estén olyanok voltunk, mint az átlagos tinik. Csavarogtunk a városba, egy tömbház tetején nézetük meg a naplementét, a plázában szórakoztunk. Nagyon szeretek Zeddel lenni. Mellete boldog vagyok és mikor vele vagyok nem kell robotként viselkednem , lehetek önmagam.