27. rész

1.9K 90 0
                                    

    Nagyon sokat utaztunk,200 km re a várostól, hegyek közötti kis viskókba szálltunk meg. Ahogy leszálltunk a buszról, azonnal megcsapott a  hűvös levegő  , és térerő sem volt. A legközelebbi falu  pedig 6 km re esett a " szállástól ".  De a tály gyönyörű volt. Patak csordogált a ház mögött, madarak csicseregtek, és csodaszép  kék volt az ég.
- Tetszik? - jött mögém Zed.
- Igen - mosolyogtam rá.
- Lányok! - kiabálta Danny tanár úr. - Sorakozó- folytatta.

Mindenki felállt egy sorba a tanárúrral szembe aki a viskók egyikének a verandáján állt .Én lassan, komótosan odasétáltam a sor végére.
- Három  - kezdett el számolni a drága tanár - Kettő........Eggy - ahogy kimondta olyan hideg zuhanyt kaptunk , hogy a vér is jéggé fagyott bennünk . Fentről, forrás vízzel leöntöttek minket. A levegő belém fagyot, a többiek sikoltottak.
- Kurva életbe -  kiabálta Chloe.
- Mire volt jó ez?!- folytatta Annie.
- Csak próbára teszünk titeket. Kemény idők jönnek.- ecsetelte Danny tanár úr, úgy állt ott akar egy tiszt.
- Ez nem normális ! - szólalt meg Zed osztályból az egyik srác.
- A fiúk hallgatnak ugye? Eljön az ő idejük is - düllesztette élőre a mellét Danny.

Le kellet nyugtassam magam,  a fogaim  össze koccantak , a testemet a hideg rázta . Nagy levegőt vettem és koncentráltam, a remegés valamelyest csillapodott de fáztam. És rohadt dühös voltam.
- Mikor kapjuk a csere ruhákat? - kérdezte egy lány Zed osztályból, talán Zoénak hívtak.
- Este - vonta meg a vállat Danny. - Aki jol teljesít a mai nap. Na most - nézett végig rajtunk, majd egy gonosz vigyor ült ki az arcára. - Indulás a folyóba! - adta ki a parancsot mintha ehez joga lenne. - Comb középig bele álltok.
- De fel fogunk fázni - emelte fel a hangját Annie, és úgy nézett a tanárrá mintha valami fogyatékos emberrel beszélne.
- Ha nem teszed, egész tábor alatt nem kapsz váltó ruhat - mosolyodott gonoszan a másik tanár.

Ahogy megfordultam, láttam ahogy a fiuk ott tornyosulnak mögöttünk. Volt aki élvezte, volt aki közömbös maradt és volt olyan akiből sugárzott a feszültség.
Szépen felsorakoztunk a patakba, hihetetlenül hideg volt a víz, pár másodperc mulva, görcsbe állt a lábam, a hideg be ette magát a csontjaimba, és a remegés már a tüdőmet szorította. Átadtam magam neki. Lehunytam a szemem és hagytam , hogy elöntsön a hideg okozta zsibbadtság. Pár szív  dobbanásnyi idő után kinyitottam a szemem, nem éreztem a lábaimat zsibbadtak ám ugyon akkor hihetetlenül fájt , de igyekeztem érzelem mentes arcot vágni. Lassan oldalra fordítottam a fejem. A lányok szája kék volt és sírtak, vacogtak,  remegtek.

A fiúk ott álltak a tanárok mögött, már egyikük sem élvezte. Zed összekulcsolta kezét a tarkóján és úgy nézett ki, mint aki mindjárt megüt valakit. A másik tanár ,Brandon  kikapcsolta az övét majd kivette az övtartóbó.
- Gyertek ki a vízből , és álljatok sorba!  - adta ki a parancsot.
- Maga mit akar azzal? Az én kicsi Anniem igy is eleget szenvedett.- emelte fel a hangját Logen.
- A pofádat befogtad ugye? - fakadt ki Brandon.

Elegem volt , hogy holmi tanárok ugy osszák a  parancsokat akár a katonák, harciasan,  felszegett állal ,ökölbe szorított kézzel  álltam. Készén arra, hogy szembe menjek ezekkel a parancsokkal.

A tanár elkezdte ütni a lányokat a szíjal, a combunkat. Mivel hideg vízbe álltunk sokkal jobban fáj.  Ám volt akit csak súrolt vele, és volt akire akkorát ütött, hogy felvisított. Zoé megpróbálta kikerülni, mire a tanár háromszor, teljes erőből csapott rá. Mina állt melletem, őt  épp csak meg legyintette, de igy is könny szökött a szemébe.  Aztán oda jött elém. Könnyű szerrel elvehettem volna tőle az övét, sőt még be is törhettem volna az orrát. A testem  azomban nem mozdult, lefagyott. A reflexeim cserben hagytak, a hideg teljesen meg gátolt a mozgásban , védtelen voltam.

Lendítette a kezét és vele együtt az övét is, a mozdulatból látszott, hogy erőteljes ütés lessz. Eldöntöttem, ha megállítani nem tudom, akkor nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa rajtam a fájdalmat. Zed egy pillanat alatt mozdult, kirántotta az övet Brandon kezéből, majd fogást váltott rajta és úgy helyezkedett , hogy a tanár úr mögé kerüljön. Az övet ugy tartotta Brandon szájába , ahogy  a ló szájába  áll a zabla.

Született HarcosOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz