Született Harcos

42.rész

A szívem kalapált,a lélegzetem is elakadt. Azt hittem megteszi,és a tábornokommal lessz az első csókom,szerettem volna. Félig lehunytam a szemem,vártam. Közelebb hajolt ,az ajkaink súrolták egymást, aztán hirtelen ellökte magát a faltól és  az íróasztalához sétált. Egy pillanat alatt felidegesített.
- Te szórakozol velem ?! - mentem utánna és löktem rajta eggyet.  Meg se moccant ,csak nevetett.
- Bekaphatod - grimaszoltam.
- Még két küldetés- komolyodott el.
- És aztán? - ahogy kérdeztem kirázott a hideg.
- Eltűnünk - válaszolta, majd rám nézett.  A szemében elszántságot , határozottságot és érőt láttam.
- Rendben - mondtam halkabban a kelleténél. Elbizonytalanított, ő is akar jönni? Kit akar még hozni? Hova megyünk?
- Ismered? - szólalt megy kis idő múlva, ezzel kiszakítva a gondolat menetemből.

Egy képet mutatott :

Bár tele volt tetoválva,és kissé férfiasabb is lett ,de Ő volt.
- Félix- leheltem. Kislány korom óta nem láttam. Eszembe jutott ahogy otthagyott azzal az emberrel, vissza se nézett,csak azért, hogy ő élhesse az életet szabályok nélkül. Hagyta ,hogy én szenvedjek az ő hibáiért. Önző volt,és egocentrikus.
Mély levegőt vettem,az orrlyukaim kitágultak, az állkapcsom megfeszült.
- Ő az? - kérdezte Zed. Bár a reakciómból már rájöhetett.
- Igen - szűrtem a szót a fogaim között.
- Egy kisseb  várost vezet ,aminek a politikája monarchia. A rendszert eddig nem érdekelte de ujjaban egyre több a gyilkosság,a rasszizmus, lopás, zsarolás és a többi.  Terjeszkedni akar, ki akarja tólni a határait.A fejeseknek  ez nem tetszik. - avatott be a részletekbe.
- Értem- bólintottam.
- A mi feladatunk lessz rendet tenni a városban és a nem eggyütt működő szervezeteket valamint személyeket ki iktatni. - felyezte be.
- Értettem - húztam ki magam.
- Ma  indulunk - informált. - És jön még velünk valaki. - sandított rám.
Szólásra nyitottam a számat , hogy közöljem ha Shiba az engem felejtsen el,de megelőzött.
- Aron - a hangja semleges volt.
- Ő rendben van. - vontam vállat. - De nem,  te nem akarsz vele dolgozni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Igazából annyi az elvárásom , hogy alfaént viselkedjen. - Vont vállat-  Kapsz 20 percet ,hogy elkészülj. Mehetsz - bólintott szelíden.

Ahogy kiléptem az ajtón, rohanni kezdtem. Vegyes érzelmeim voltak, boldog volta,dühös és izgatott. Már vártam , hogy találkozzak Félixel, szembesítsem a haragommal és a tetteivel. Pár perc alatt a szobámhoz  értem, letusoltam majd kiválasztottam a ruhámat.

Miután felvettem a kiválasztott darabokat ,tükörbe néztem.  Tetszett amit láttam, egy erős és független csaj ,aki meg tudja védeni magát.
- Kész vagy? - szólt egy ismerős hang, az ajtó masik oldaláról.
- Rég láttalak- nyitottam ki az ajtót mosolyogva. Ugyon úgy nézett ki mint három héttel ezelőtt.

- Én is - mosolyodott el - Minden rendben? - nézett végig tetőtől talpig.
- Persze - mosolyodtam el. - Felejsd el, mindenki követ el hibákat.- mosolyodtam el szelíden.
- De nem ilyen nagyokat.Sajnálom- villantott rám egy szomorú mosolyt - Dögös vagy - kacsintott rám. Hihetetlen ,hogy milyen gyorsan változik a hangulata.
- Mehetünk? - ért oda mellénk Zed.
- Igen - válaszoltuk egyszerre Aronnal.

Egész éjszaka úton voltunk,felváltva vezettünk, és közben minden feléről beszélgettünk.
- Zoe rohamott kapott ? - kérdezte Aron egy váratlan pillanatban.
- Igen - válaszoltam a hátsó ülésről, rajtam volt a sor ,hogy aludjak.  Aron a válaszom hallatán teljesen felém fordult az anyós ülésben,aggodalom suhant át az arcán. Zed a visszapillantó tükörből nézett rám, huncutul csillogott a szeme.
- Miért? Bántotta valaki? Félt?  - bombázott a srác a kérdéseivel.
- Öööö... Shibaval volt egy kis össze tüzesünk- válaszoltam tömören.
- Az lotyó - morogta Aron.
- Csak nem? - szélesedett a mosolyom.
- Hagyjál már  - öntötte el Aron arcát a pír és visszafordult az ülésbe. - Dehogy - puffogta.
- Oké - vontam vállat, pedig gondoltam ,hogy hazudik, de annyiban hagytam.

Nem kellet sok idő míg elaludtam. Nem álmodtam semmit, arra keltem,hogy Zed szólít.
- Lexa !! - szólongatott .
- Hm? - ültem fel az ülésben .
- Itt vagyunk - mondták egyszerre a fiúk.
Amikor felültem, akkor értünk be a városba. A neve Ravaryn volt.
- Nincs határ ellenőrzés? - kérdezte Aron.
- De van - felelte Zed és a fékbe taposott. - Ne feledjétek hamis nevet. - nézett ránk Zed jelentőség telejes pillantással.
Az őr az ablakot kocogtatta, Zed leengedte neki.
- Jó napot,uraim és hölgyem- kezdte hivatalosan.
- Jó napot - válaszoltuk szinte majdnem egyszerre.