Egy bajkeverő feljegyzései

10.rész

BFF bonyodalmak

Kedves naplószerű jegyzettömb!

- És aztán mi történt? - kérdezte Leó röhögve Csalit, miközben felénk igyekeztek.

- Lófejű Lilla megmentette az életem, aztán a repülőt is visszakaptuk, éppen idejében - nevetett hangosan Csali, majd amikor meglátott minket, intett egyet. - Nem sok kellett, hogy az a hatalmas kutya leharapja az orrom!

- Pedig maradt volna belőle, ekkorát egy kutya sem tud harapni! - fakadt ki Erik, mire a feketehajú vállon bokszolta.

Anyu a fejét csóválva nevetett. Ma ő hozott be engem és Eriket suliba, mondván, hogy mutatnia kell valamit. Megbökött, hogy figyeljek, majd hirdetőtablára mutatott, amely előtt egy egész diákcsorda lökdösődött.

A négyesünk azonnal utat tört magának. Amikor elolvastam a plakátot, nem hittem a szememnek.

Bál, a sulinkban. Mint minden évben, most is kiválasztottak egy diákokból álló bandát, akik zenélhetnek a bálon. Megszentségteleníthetetlenségeskedők. Mint minden évben, most is kiválasztottak egy sztárvendéget. Héderváry Máté.

Sztárvendég. Máté. Sztárvendég. Máté... Hogy mi van!?

- Anyu, ez a te műved? - a hangom felért egy sikoltással.

- Igen, azt hittem, örülni fogsz - konyult le a szája. - Megkértem Mátét, hogy lépjen fel, ő pedig habozás nélkül igent mondott.

- Ezt nem hiszem el! - hallottam meg egyszer csak a hangot, amely kizökkentett a sokkból.- Ezt nézzétek!

- Megszentségteleníthetetlenségeskedők? Mégis ki ad ilyen nevet egy bandának? - húzta fel a szemöldökét Szabi, majd szinte láttam rajta, hogy a fejében videófilmként eleveníti fel az emlékeit. Mindannyian gondolkodóba estünk kicsit, aztán döbbentem bámultunk egymásra.

- Srácok, ezek mi vagyunk - sápadt el Leó. - A Megszentségteleníthetetlenségeskedők nevet mi adtuk a bandánknak!

- Mégis ki a franc szavazott ránk!? - akadtam ki teljesen. Nem volt elég, hogy Máté idejön a sulinkba, miután a nővérem lehányta, belelöktem egy szökőkútba, meg pinkre festettem a fél fejét és sorolhatám. Nem, mindez ez nem elég, még énekelnem is kell előtte, hiszen a fél iskola szeretné végigröhögni a bált, miközben én a repedtfazék hangomon énekelek. Igen, biztosan csak ezért szavaztak ránk.

A gondolattól, hogy újra beégjek Máté előtt, még a hideg is kirázott.

Rajzórán azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk plakátot a Megszentségteleníthetetlenségeskedőkről, és a legjobb műről fénymásolatok készülnek, amikkel ki lesz plakátolva az iskola a bál napján.

- Tádám! - mutatta fel a rajzát Leó, mikor elkészült vele.

- Hát, nem is tudom... - vakartam meg a fejem zavartan.

- Tetszik, de miért rajzoltál nekem ekkora homlokot? - vonta fel a szemöldökét Csali.

- Eléthű rajzot szerettem volna - jelentette ki Leó, mire Erik hangosan felröhögött.

***

Erikéknél szokás szerint senki sem volt otthon, csak Cuki, a husky kiskutya üdvözölt minket farokcsóválva, ahogy beléptünk a kapun. Felmentünk az emeltre, egyenesen a szobájába. A sötétkék falakat végig graffitik és poszterek fedték. Alig lehetett mozdulni a sok szétdobált holmi miatt.

A sarokban egy akusztikus gitár és egy hatalmas hangfal is helyet kapott. Erik imádja a zenét, nem volt olyan alkalom, hogy nem szólt nála valamilyen mix, amikor átjöttem.