Veronika hatalmasat ég a hőn áhított influencer, Héderváry Máté előtt, aki dögös bőrdzsekijével felforgatja a lány életét. Sztellára a létező összes "szőkenős" poént alkalmazni lehetne. Erik igazi osztálybohóc. Csali profi gördeszkás, állítólag kore...
A top tíz dolog, amit utálok című listámon a nővérem Shelia nevű kopasz űrlényét már csak egy dolog előzi meg, s ez nem más, mint a kirándulás. Gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtünk. Már szinte el is mosolyodtam, miközben bámultam kifelé az emeletes busz ablakán, aztán kegyetlen hirtelenséggel hasított belém a felismerés, hogy ez a nap bizony egyáltalán nem lesz olyan csodálatos, amikor a mellettem ülő Erik elkezdte az előttem ülő Csali haját tépni. A fekete hajú villámokat szóró tekintettel fordult hátra, majd kevert le egy nagyot a szőkének, aki megbántott kiskutya módjára, nyüszögve vett elő egy zacskó vigasztaló rágcsálnivalót. - Kérdezd meg a többieket is, hogy kérnek-e! - sóhajtottam, miközben végignéztem, ahogy már fulladozik a sok chipstől, amit a szájába erőltetett. - Kértek? - nyújtotta előre a tasakot, mire Csali rögtön hátrafordult, és könyékig eltűnt benne. - Gomawo - vigyorgott, majd teletömte a száját a sajtos ropogtatnivalóval. - Mi bajod? - húzta fel a szemöldökét Szabi, és eme művi mozdulat után kénytelen volt a szemüvegét is feltolni. - Gomawo, koreaiul annyit tesz, hogy köszönöm - mosolygott Csali, majd lesöpörte a morzsákat a fehér alapon fekete csíkos felsőjéről, majd megigazította a nyakában díszelgő sötét szallagot. A kirándulásunk helyszíne egy Szent István-kori falut elevenít meg, különböző programokkal, mint például az íjászat, állattartás vagy éppen a halászat. Leó ijászkodott... lóháton! Hátrafordulva, mint a filmekben. Nagyon jól mutatott a hosszú rasztájával lóháton, Szabi pedig a kézműves részlegen lófrált, mondjuk ez kicsit sem meglepő. Erik és Csali, na meg jómagam csak ültünk a padon, közben bámultunk ki a fejünkből. Egy kis idő után a két fiú is csatlakozott a semmitevésünkhöz, ugyanis egyik program sem kötötte le őket igazán. Tizenkét hektárnyi terület. Igen, pontosan tizenkét hektárnyi terület állt rendelkezésemre, hogy elkerüljem a bajt, de nem sikerült. - Hé, mi lenne, ha felfedeznénk kicsit a környéket? - pattant fel hirtelen Csali, miközben ránk kacsintott. - Én benne vagyok, úgyis tök unalmas már itt ülni - rántotta meg a vállát Leó. Ezzel a mondattal vette kezdetét a mi kis felfedező utunk, ami talán nem is volt annyira kicsi. Ugyanis, teljesen lemaradtunk az osztályunktól, és még rááadásul el is tévedtünk. - Szerintem vissza kellene fordulnunk - javasolta Szabi, aki egyre jobban hozzásimult Leó hátához félelmében, ahogy meglátta a cellákat, amik a fal mentén sorakoztak. - Ez... ez egy börtön! - kiáltott fel, majd egyik fától a másikig rohangált ijedtében. - Haza akarok menni... most! Erik hangosan felnevetett, majd örömében még egy piruettet is lejtett a cellák felé menet. Szebb volt, mint néhány profi balerináé. - Ugyan már, ne rezerlj már be ennyire, Szabika! - vigyorgott a Szöszi, majd odalépett a rácsokhoz. Azonban, bájos kis vigyora rögtön lehervadt az arcáról, amint meglátta a "lakót". - Fúj, csontváz! - hőkölt hátra. - Látjátok, én megmondtam, hogy forduljunk vissza! - sipákolt pánikba esve Szabi, mire Csali röhögve lökött rajta egyet és közelebb slattyogott a cellához. Az arcára elég hamar kiült a morbid a vigyor, ahogy a csontvázat vizslatta. - Mi lenne, ha bemásznánk a kis haverunkhoz? - vetette fel hirtelen. - Érdekesen hangzik - nevettem. - Szóval, megpróbálod te? - kérdezte tőlem, mire én hátráltam pár lépést. - Passzolok, nem tűnik valami barátságosnak - húztam a számat, mire Csali tekintete végigfutott mindannyiunkon, azonban egyikünk sem mutattott érdeklődést a csontváz iránt. - Olyan nyápicok vagytok, na várjatok csak, majd én bemegyek! - mondta büszkén, majd megpróbált átmászni két rács között. Legnagyobb döbbenetünkre, a feje még be is fért, azonban hirtelen megtörtént a BAJ. Csali nem mozdult, sem előre, sem hátra. - Srácok, azt hiszem beszorultam - motyogta halottsápadtan. Akárhogy húztuk-vontuk, Csali feje nem mozdult. Hárman is próbáltuk egyszerre, mégsem sikerült. Erik persze a földön fetrengve, a hasát fogva nevetett. - Na mi van, Kínai? - vihogott hangosan. - Az a sok agyad nem fér ki a résen? Ki hitte volna, hogy pont emiatt tesznek a hűvösre! Végül feladtuk, Csali feje a két rács között maradt. Leültünk a földre, úgy döntöttünk betyárbecsületből nem hagyjuk ott. Talán másfél órán keresztül főttünk már a napon, mire ránk találtak. Mondanom sem kell, az osztályunk, valamint az egész tanári kar menten odafagyott a börtön elé, ahogy meglátták a cella új lakóját... Csalit.
Véleményeket szívesen várok! 😊😂
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
