Egyszer barátok voltunk (befejezett)

35. rész

Niki szemszöge

Nagyon nevettem azon ahogy Zozó be eset az ajtón.

-Hé ne neves. -állt fel.

-Legyek inkább mérges?

-Inkább nevess.

-Már mindegy. -beljebb mentem a szobámba és ledőltem az ágyra. -Fáradt vagyok

-Akkor aludjunk. -dőlt le mellém.

-Oké, de előtte elmegyek átöltözni. -felálltam az ágyból és elővettem a pizsamám. -Mindjárt jövök.

-Itt is átöltözhetsz.

-Csak szeretnéd.

-Igen tényleg szeretném

-Álmodj királylány. -énekeltem és kimentem a fürdőbe. Percek múlva vissza is mentem a szobába, de amit ott láttam teljesen meglepet. Zozó ott feküdt az ágyamon egy szál bokszerben.

-Na mi? Teljesen elvörösödtél.

-Csak melegem van.

-Akkor most én jövök. Csak szeretnéd.

-Befejeznéd? Inkább aludjunk. -bebújtam az ágyba és magamra húztam a takarót.

-Na ne izélj. -ölelt meg.

-Hagyj.

-Nem.

-Mondtam hogy csak aludni fogunk. -nevettem el magam.

-Mert most mit csinálunk?

-Öööö......

-Na látod. Csak beszélgetünk .-dőlt vissza az eredeti pozíciójába.

-Jó éjszakát. -csuktam be a szemem de ő nem hagyta.

-Én még nem vagyok álmos.

-Én meg igen.

-Akkor beszélgessünk.

-Mondom fáradt vagyok.

-Mondom beszélgessünk. -húzta tovább az agyam.

-Tudod mit? Nem is félek a vihartól. Haza mehetsz.

-Kösz nem.

-Akkor aludj. -ezután már nem szólalt meg így nyugodtan eltudtam aludni. Nem is kellett nekem sok idő mert pillanatok múlva el is aludtam.

Reggel egy kemény valamin ébredtem. Nem nyitottam ki a szemem csak elkezdtem tapogatni. De amit érzetem még nem voltam felkészülve. 1 kocka, 2 kocka, 3 kocka, 4 kocka, 5 kocka és végül 6 kocka. Ez nem lehet. Kinyitottam a szemem és azon feküdte, amire gondoltam. Ez pedig Zozó mellkasa volt. Zozónak a mellkasán feküdtem és én a hasát fogdostam. Amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem az ágyból és kifutottam a szobából.

Ki gondolta volna hogy arra kellek hogy Zozót ölelem. Nem vagyok még erre felkészülve. Lehet hogy valamikor szerettem Zozót de most egyáltalán nem tudom hogy mit érzek. Szeretem is meg nem is. Szerettem amilyen volt de nem eset jól ami kettőnk között történt. A nagy gondolkodásomat Zozó zavarta meg.

-Jó reggelt.

-Szia. -fordultam meg.

-Mióta vagy fent?

-Nem rég keltem.

-Mért nem keltetél fel?

-Nem tudom. Nem akartalak.

-Hülye vagy. -jött közelebb és ölelt meg.

-Köszi. Reggeli?

-Jöhet.

Zozó szemszög

Niki nagyon fura volt mikor felkeltünk. Nem egyszerre keltünk fel így nem tudom mi történhetett miután felkelt.

Reggeli után elköszöntem Nikitől és haza mentem mert ma megbeszéltük hogy kimegyünk bicozni.

-Sziasztok. -léptem be a házba.

-Kempf Zoltán hol a francba voltál? -jött oda hozzam egyből anya. -Nagyon aggódtam érted.

-Sajnálom. Tudod csináltam Nikinek vacsit. Utána beszélgetünk és jól éreztük magunkat. Ez egy kicsit sokáig húzódott. Utána meg Niki megkért hogy aludjak vele mert jött a vihar és tudod mennyire nem szereti.

-Írhattál volna. -sóhajtott egy nagyot.

-Sajnálom csak annyira jól elvoltunk hogy teljesen kiment a fejemből.

-Semmi baj de legközelebb ne forduljon elő ilyen.

-Rendben. -nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba. De ott már várt valaki.

-Na mi volt? -ugrott fel egyből Patrik és rám nézet.

-Semmi érdekes.

-Ne csináld. Mindent hallani akarok.

-Tényleg nem volt semmi érdekes.

-Meg is kérdezhetem róla Nikit. -elég fura fejet vághattam mert Patrik elindult az ajtó fele.

-Jó várj.

-Hallgatlak. -ült vissza az ágyra és úgy nézet rám a kisgyerek a tévére.

-Megígértem neki hogy segítek megkeresni neki az apját.

-Mi? -kerekedett el a szeme

-Már régóta nem beszéltek és szeretne találkozni vele.

-Nekem ezt még soha sem mondta.

-Kényes téma neki és nekem is csak a veszekedés miatt mondta el.

-És hogy gondoltad hogy megtalálod?

-Hát ez a bajom. Még nem tudom.

-Majd segítek neked.

-Kösz tesó.

-Semmiség úgyis gyakorlott vagyok benne.

-Mi? -lepődtem meg most én.

-Semmi. -indult el az ajtó fele.

-Patrik most azonnal állj meg.

-Nem. -ezzel kifutott a szobámból és becsapta az ajtót. Hat ez fura volt.