A csend szava [Befejezett]

Szubjektív

Mire össze szedtem magam,a nap úgy döntött meglátogatja a világ másik oldalán élőket és megérdemelt sötétséget hoz ránk.Talán búcsúzóul,vagy inkább kárpótlásból (mert itt hagy minket) ragyogó vörös fényt áraszt magából és megszínesíti vele a tárgyakat.Mintha minden élne és vérezne.Nem azt mondom,hogy zavar mer legalább nem bántja a szemem a fény miközben kisétálok az ajtón és elindulok a ház mellett vezető tipegőkön miközben kinyitom a hűtőből kölcsön vett hideg vizet.
Valószínűsítem Diane rakta be magának estére,de kit nyom igazából?!Nem arra valók a nagytestvérek,hogy béke időben felbasszanak rossz időben melléd álljanak?
Igazából sosem értettem,hogy mit gondolt a házunk tervezője,hogy amikor az ajtót úgy helyezte el a építményen ,hogy az a szokásokkal ellentétben nem az utcára néz hanem a kertre így az egészet meg kell kerülni ha el akarsz menni.Kis mérlegelés után úgy döntök ,hogy nem megyek ki a járdára hanem inkább elsompolygok inkább a ház fala és a mellette lévő tuják közötti részen ahogy kölyökkent szoktam.Ám bokrok bele kapnak a pulcsimba s mintha ezernyi ujj tépne be és húzna vissza egy másodpercre hirtelenjében tudatosítva bennem a tényt ,hogy kinőtem ennek az útvonalnak a használatát.Még egy dolog ami megváltozott.Mióta Michael elment egyedül maradtam a gondolataimmal.
Sosem éreztem magam ennél távolabb Lucastól ,mint ahogy most vagyok.De a legszörnyűbb,hogy sosem akartam még távolabb kerülni tőle mint most. A tehetetlenség a kapun túl is üldöz,sőt még csak akkor rohan meg igazán.Az gondolat ,hogy elveszítettem nem robban be olyan elemi erővel a tudatómba mégis lassan szivárgó méregnek érzem.
Bezárom magam mögött a nehéz fém kaput, és kissé ingatag léptekkel ,de magam mögött hagyom a sárga házat.Ahogy a kulcsot elsüllyesztem a fekete nadrágom zsebében a kezem akaratlanul a telefonomba ütközik.
Most modhatod ,hogy gyáva vagyok.De még nem mertem felmenni az internetre,még egy kicsit el akartam menekülni azok elől a dolgok elől amik még nem értek el.Nem akartam másokkal beszélni.
Ettől függetlenül előhúzom a készüléket.Nem kell félnem,hogy neki megyek valakinek is nyomkodás közbe:az utca majdnem teljesen kihalt ketten vannak a járdán rajtam kívűl.Mintha a közeledő sötétség arra késztetné az embereket ,hogy elbújjanak a saját biztonságukba.Feloldom a képernyőt és várok a csodára.De nem történik semmi.Kell egy kis idő mkre rájövök,hogy ez azért lehet mert ki van kapcsolva a mobilnetem.Vaciláll az ujjam a jel felett,de győz a kíváncsiságom és rányomok arra a gombra ami segít csatlakoznom az éterhez.
Pont akkor érem úton az előttem sétáló idős néni amikor a telefon őrült mód vibrálni és pityegni kezd.Nem tudom,hogy ő rémült-e meg jobban a ketyerétől vagy én az ő reakciójától,de a hölgy engem megszégyenítő futásba kezdett miután felsikoltott.Értetlenül bámultam utána.
Nem volt tököm a messengerrel kezdeni,ezért szép lassan haladtam az ikonok sorrendje szerint youtube,wattpad,tumblr,instagram,és facebook.Az utolsó megnyitásakor viszont olyan váratlan dolog történt ami mozdulatlanná dermesztett.A kék ikon betöltése után az első bejegyzés ami kidobott az alkalmazás az annyit ért el,hogy kiesett a kezemből a telefon.Kettőt pattant a koszos járdán mielőtt centikkel egy nagy adag szétfont kutyaszar mellett nem landolt.
Lucas Dickman eljegyezte Nathasa Longwoodot.
Érzem,hogy egy fanyarú mosoly ül ki az arcomra miközben lehajolok a telefonomért.Ez a pontosan a fiúra vall.Igazából nem is tudom miért lepődtem meg ennyire.Mintha nem ismerném.
A telefon megremeg a kezembe,az értesítéseim között felvillan a kis emberkét ábrázoló ikon.Michael Dawidson ismerőnek jelőlt.Elfogadom.Amúgy végig repedt a négy napja cseréltetett üvegfóliám,hogy baszná meg az is.Balra kanyarodom a vegyes bolt előtt,miközben uralma alá vont a nyugodt hidegség.Úgy érzem magam mint egy félőrült hülye,talán nem kéne így Cameronhoz odaállítanom.
Végűl megnyitom az üzenetküldő appot is.Talán tegnap Michael még időben ki tudta szedni a kezemből a készüléket mielőtt bármi hülyesége is csinálhattam volna.Ki tudja mi történt...hiszen el akartam felejteni a dolgokat,és azt hiszem sikerült még ha csak arra az éjszakára is.Még ha ma sokkal szarabbul is érzem magam,talán tegnap boldog voltam.Talán.
A telefonom újabb csipogással vonja magára a figyelmemet,észre sem vettem,hogy az elmúlt tíz méteren a fa kerítésen túli házat bámulom.Magas és sötét.Üresnek és kihaltnak tűnik,az időjárás megkezdte a cserepeket,a koszos ablaküvegeket kitördeste a szél vagy egy-kettő bátrabb gyerek.Mégis..ennyi viszontagság után és ilyen megviselten is büszkén magasodik fölém.Az egyik ablakának piszkos fehér párkányán egy rodzsa színű macska összegömbölyödve fekszik, a nap sugarai hátborzongatóan hasonló vér színű árnyalatra festik a bundáját.
Michael Dawidson üzenetet küldött.Nem nyitom meg.Helyette tovább nézem a neveket.A Diks nevű csoport tagjai sem lustálkodtak,csupán 47 üzenetet kéne vissza olvasnom.De a legalsón meg akad a pillantásom: Iba tudtad,hogy a disznoknak fél óráig is tarthat az orgazmusuk?
Egy kicsit megütközötten meredek a képernyőre.Mi van?!
Amúgy a csoportba rajtam kívül még öt másik szaktársam van és nem nagyon veszek részt a benne folyó kommunikációba.Talán ez azért van ,mert múltkor is avval versenyeztek a többiek,hogy ki tud gusztustalanabbnál gusztustalanabb pornogiffet megosztani a többiekkel.És most nem azt mondom,hogy maga a pornó gusztustalan vagy azt ,hogy a férfi nő felállás taszít....de senkinek nem kívánom ,hogy olyasmit lásson amit én ott akkor láttam.Úgy döntök inkább nem érdekel mit baszakodtak.
AssHole💩 alias az öcsém viszont fényképet küldött. Kíváncsian nyomok rá Lio becenevére mivel szinte sosem írt.Az a seggfej azt a képet passzolta át amit ,,reggel" lőtt rólam a fürdőbe.De buzi!Ezért tuti meg fogom még szopatni a gyereket,ideje megtanulni az erőviszonyokat.Majd kitalálom mivel szívathatom meg,de egyenlőre elküldők neki a rakat sokat sejtető smileyt.
Lucas is írt.Rengeteg üzenetet hagyott tegnaptól.

Lucas✌👽:
●Erza?Merre vagy?
●Hallod itt futkosok az egész hiába utánnad!Be akarlak mutatni valakinek!
●Hová tűntél?
●Nathasa azt mondta tudtál róla,beszélnünk kell!
●Nem tudom mit csináljak,szükségem van a tanácsodra!
●EZRAAAAAAA
(Nem fogadott hívás Lucas✌👽tól)
(Nem fogadott hívás Lucas✌👽tól)
●Hol vagy,hívj vissza?!
●Meg kértem a kezét...
●Miért rohantál el?
●Majd hívj fel vagy írj ha tudsz rendben?

Elkap a gyomorgörcs és bűntudat,ahogy olvasom az üzeneteit.Az utolsót reggel írta.
Rányomok az ablakra ahová a választ kéne begépelnem,de nem jönnek a szavaim.Cserben hagynak ők is.Csak bámulom a villogó kurzort ,de egyelten szót sem tudok írni.
Végül átlépek a Királlyal👑 folytatott chatbe,hiszen ő is írt egy párszor.Cameron jó poénnak gondolta a Király és Merlin becenevet számunkra,és bár először húztam az orrom rá végül nem állítottam át.Belépek a beszélgetésbe.

Király👑:
●mi a fasznak neked telefon ember,ha soha nem lehet teged elerni?!
●elegem van!Kesz vege nem tudom tovabb!Meg akadtam veglegessen a dalszovegirasba...😅
●gyere mar at mer ugy erzem belehulyulok...😐🔫
●beszeltem apuddal te alkoholista allat😂ha kepes vagy annyira osszekaparni magad,hogy kiszallj az agybol tenyleg gyerem mar at mert mindjart eretvagok 😅

Merlin🎩:
○itt vagyok az utcatokba...gyere mar ki elem,ha mar meghalni se hagysz rendesen!

Látta.
Oké lehet igazából lassan már a házuk előtt vagyok ,de mindegy.A nálam két fejjel magasabb néger srác mintha csak erre az egy válaszra várt volna.Másodpercek alatt úgy robbant elő az udvarukból mintha valami kergetné.Kicsit sem lassít ezért szinte egyenesen belém rohanva elkap és a fülembe üvölti:
-Végre!Mi tartott eddig?!
Nem tudtam,hogy bele lehet őrülni a dalszöveg írásba,de szerintem Cameron nem tette.A mély hangja mintha felturbózott hangszórókból áradna a hallójáratomba és kiújítja a fejfájásomat.

Sziasztok,igazából nem is tudom,hogy hol kezdjem ezt az egész mesélést☺(nyugi ez nem egy ilyen minden össze jött és felfüggesztem az irást!),de most úgy érzem,hogy minden és mindenki darabokra hullik körülöttem.Akár merre nézek család,barátok,csapat...mindenhol csak a kilátástalanság tekint vissza rám.Olyan mintha állnék egy világaban ahol minden csak üvegből épűlt volna,és elengedne a stabilitás és bármerre nyúlok,bárkeiért nyújtom ki a kezem...az szilánkjai össze vagdosnak és nem tudok senkit sem megmenteni.
Lassan már magam sem tudom mit kéne tennem.De írok...és írni is fogok neked☺köszönöm,hogy itt vagy és elolvastad ezt a rész (amit amúgy másodszor kellett újra írnom,technikai okok miatt és közel sem lett olyan happy mimt az elöző verzió) #love van érte és a végére valami amit ma hallottam és megtetszett:
"A holnap remény,nem ígéret,,
Amúgy ezt a részt tegnap akartam kicsapni ide ,de a wattyval nem vagyok manapság kompatibilis😅