A csend szava [Befejezett]

Miért leplezed?

Muszáj megemlítenem,hogy Michael este további részében furán viselkedett és egyetlen egy kortyot nem ivott.Mint utólag kiderült csak azért,hogy éjfél előtt negyven három perckor félre tudjon hívni az erkélyen dohányzó Willtől,akivel ittas eszmecserét folytattunk arról ,hogy miért is kellett Sahrának úgy kipróbálni az új tűz vörös rúzsát ,hogy csókfoltokkal egy szívecskét rajzol a kulcscsontom alá. Persze az üvegezés alatt történő dolgokról nem váltottunk egy szót sem.Talán jobb is az, hogy mindketten eltemettük magunkban a témát, vagyis hát...nekem mindenképp.Mentségemre szóljon,hogy Will pedig nem úgy nézett ki eddig mintha nagyon akarna róla beszélni.
Az idő kellemesen hűvös,és gyönyörűen ragyognak a csillagok.Egy egy kósza szellő néha végig simít a meztelen vállamon,de inkább jóleső érzést hagy maga után mint sem hideg borzongást.A még pólómat egy játék keretében vesztettem el valahol a nappali környékén,de mivel tökéletesen érzem magam nélküle egyáltalán nem hiányzik.
-Ezra! Indulnunk kell,ha el akarod érni a buszt-támaszkodik meg az erkélyre vezető most már kissé kéznyomos üvegajtó keretén.
-Busz?-kapja fel a fejét Will-Erzaaaaaaa nem alszol itt?
A nevemet olyan furán és magasan nyávogó hanggon mondta ki ,hogy elkap a nevethetnék tőle.
-Igazából-nyöszörgőm  mikor eljut egy kis oxigén az agyamig-Miért ne?
Miért is ne?-ez az élet érzés járja át az ereimet.Könnyűnek és felemelőnek tűnik az élet.Sőt olyannak amiben mindent el lehet ereszteni,ahol nem állnak az ember útjába a gondok.
-Ez a beszéd-csap vállba Will vigyorogva.
-Nem-ragadja meg szinte azonnal a csuklómat a magas fiú és erősen megszorítja-Megyünk.
-Miért?-lehet ,hogy pár másodpercre lemaradtam,de elkezd maga után húzni-Michaaaael?
Nem reagál. A fekete póló megfeszül a hátán ahogy levonszol maga után a sötét színű márványlépcsőn. A tarkóján apró baba tincsek sokasága csavarodik kis rúgó méretű spirálokba. Nem tudok ellenkezni miközben utána botladozom.Nem akarok ellenkezni.
-Hol van a cuccod?-úgy morran rám mintha joga lenne mérgesnek lennie.Mert nagyon úgy tűnik,hogy az.De miért?!
-A nappaliba ....asszem-wow össze akadt kicsit a nyelvem a két mondat között. Nem csináltam semmit. Elereszti a kezem és magamra hagy a lépcső alján. Hirtelen felindulásból követni kezdem,de megtorpanok a látvány miatt ami bent fogad.Emily és Sahra anyaszült meztelenül csókolózik a fekete rojtos szőnyegen.Teljes átéléssel nyomják a nyelvcsatát.Igazából nem is ez sokkol le,hanem,hogy a mögöttük lévő kanapén Nick terpeszkedik élvezkedő arccal és az egymást lányokon legelteti a szemét miközben a hosszú ujjai bele-bele markolnak az előtte térdelő Tom hajába gyorsabb ütemre kényszerítve ez álltal. MI A FASZ?!
A döbbenetből a mellkasomhoz csapódó táska és az engem kifelé taszigáló kéz rángat ki. Michaelnek már nem kell erőszakosan maga után rángatni. Egy tacskó átszellemültségével a pólójának (apám pólójának) a hátuljába kapaszkodva követem. Nem szól hozzám, idegesen trappol előre, dühödt vadként a sötétbe vezetve.
Legnagyobb meglepetésemre elértünk nyaktörés nélkül az egymás mellett parkoló autókig. Addigra magamra varázslom a felsőmet is.Azért itt a fák takarásában már sokkal hidegebb van.Lassan kopogtat a kapunkon az ősz.
-Szállj be!-torpan meg Nick sötétszürke Nissanja előtt.
Szó nélkül követem az utasítást vagyis követném,de ahogy ki akarom nyitni az anyós ülés ajtaját rátámaszkodik.
-Az előbb azt PARANCSOLTAD,hogy szálljak be-morranok fel én is. Nem tudom miért viselkedik így ,de kicsit kezd felmenni bennem a pumpa.
-Hátra-int a jobbjával,miközben az öngyújtó fénye torz maszkként villantja fel egy pillanatra az arca erős éleit,mielőtt újra a sötét martalékává válnának a vonásai.
Mi ...a fasz? -rázom meg a fejem egy pillanatra. Végül megadva magam bemászom a hátsó ülésre. Az autóba émelyítően gatyi illatosító szag van,ahogy előre nyúlva felkattintom a lámpát még töményebben mászik bele az orrlyukamba.Tudod az a tipikus kassza melletti, aminek bármi is van ráírva mindegyik változata teljesen ugyan olyan szagú.Amúgy egész takaros jármű.A műszerfal letisztult és éles,jól eltalálták a fekete és a vörös árnyalatát. Kár,hogy már kétszer meghúztak kresszen...tök szívesen vezetnék autót.
Michael most vagy extra gyorsan szívta egy a szálat amire az előbb rágyújtott vagy kicsit oda az idő érzékelésem.A belső órám nem bírja az alkoholt. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem a kormány mögé ül be hanem mellém ide hátra,sőt egyből be is csúszik a középső ülésre. Értetlenül nézem a fiút aki csendben maga elé mered a sebválltóra.Kicsit össze zsugorodik a gyomrom a várakozástól.
-Amúgy nem ilyenek-nem néz rám,kiül a fáradság az arcára-a barátaim.
Nem tudok mit reagálni.Igazából magam sem tudom össze tenni a délutáni társaságot az előbb látottal. Drogoztak.Láttam ahogy Nick sunyiba tablettákat osztogat,sőt engem is megkínálta. De kevert no name anyagot ismeretlen dríllertől nem tanácsos venni,tehát elutasítottam.
Újra csend telepedik ránk.Mintha a némaság egy előre jelzés arra,hogy valami történni fog.
-Elmondod?-töri meg újra a kettőnk köze beálló csendet. Bár igazából hatalmas ez az autó,mégis most úgy érzem mintha egyetlen apró egérlyukba lennénk összezsúfolva.Michaelnek kissé le kell hajtania a fejét,és teljesen össze simul a jobb oldalunk,de egy millimétert sem tudok oldalra húzódni.Teljesen más hangulat kap el mint az előbb.Egy részisztő mégis csábító érzés miközben a saját szívem dobogása visszhangzik a fülembe.
-Mit?-nem hiszem el,hogy ez az elfojtott nyöszörgő hang a sajátom.
-Hogy miért csinálod ezt?
-Mit?-igazából tudom mire gondol.Hirtelen felém nyújtja a kezét a sötétben,az ujjai puhán simítják meg a vállam mielőtt lecsapnék a kezére és elkapnám a csuklóját. Leplezve evvel,hogy az érintése jól eső bizsergést vált ki a testemből.Ne legyél hülye Ezra!Nem reagálhatsz így!Csak húzza az agyad...!
-Hát ezt!-erőteljesebb a hangja,de így is suttog. Kihúzza a kezét az enyémből és átveszi az irányítást, mielőtt bármit is reagálhatnék az csípömhöz nyúl és erőszakkal az ölébe von.
-Mi fenét művelsz?!-riadtan próbálkozom menekülni valahogy,de nem ereszt el (úgy érzem,hogy lángol a fejem):
-Mit beszéltél Willel?-az arca olyan közel van,hogy érzem a kilélegzett levegőjét az arcomon.
-Nincsen semmi közöd hozzá-a válaszom nem tetszik neki,mivel felmorran.
-Ne idegesíts még jobbam fel Ezra-az egyik keze a csípőről a vállamra vándoról onnan pedig a nyakamra.Mi ez a nyakfétis?!
-Nem idegesítelek.
-De-húzódik még közelebb,mire önkéntelenül is hátra dőlök-Kavaratál vele?
-Nem-miért ilyen feszült a hangulat.Tudtam,hogy nem jó ötlet ide bejönnöm vele.Ott kellett volna maradnom a többiekkel a házba.
-És Sahraval?-most már a másik keze is a nyakamon van,az arcomat tartja ,hogy muszáj legyem a szemébe néznem.Fusztráló és érhetetlen a viselkedése.
-Miért fontos ez?-most már teljesen elvesztem a határozottságom,és a bátorságom is alá hág Michael nyersége miatt.
-Csak válaszolj Ezre!-a hangja ellenkezést nem tűr.
-Nem...csak poénból össze rúzsozott- sóhajtok fel idegesen.Most már tényleg nem értem a fiút.Elvesztettem ,össze gabalyodott , és besötétült minden.A teste hirtelen ellazul mint aki megkönnyebűl.Hirtelen ejti hátra a fejét mimtha csak a hátsó ablakon át akarná a csillagokat kémlelni.
-Tudod mindig is kedveltelek.Ha hiszed ha nem általános iskolába is-nee kérlek,kérlek ne hozd ezt most fel-Kedves és aranyos fiú voltál akinek gyönyörű hangja volt,de ritkán használta.Túl ritkán. Nem akartam tönkre tenni az általános iskolai évedet viszont féltékeny arra akihez hozzá szólsz voltam és haragudtam rád,hogy nekem nem mondasz semmit.
-Michael-próbálom meg eltolni a mellkasánál fogva-Hagyd ezt abba!Félig részeg vagyok!Te meg.....te meg azt sem tudod miket beszélsz!
-Sosem voltam ennél biztosabb még mint most,és csak az igazat mondom-túl erős meg sem moccan-Azt hittem,hogy  elmenekültem előled,a múlt béli kavargó érzéseim elől és majd egy igazi tuskó módjára mosolyogva bocsánatot kérek és elsétálok,de nem tudtam megtenni.De egyiket se, tudtam megtenni. Mert van benned valami...megfejthetetlen ami még mindig vonz.
-Michael...kérlek most hagyd abba ez-most már ténylegesen kétségbe esem,főleg ,hogy a szavai hatására a szívem meglepő hangerővel dobog a fülembe és a mellkasomba.
-Tudom,hogy ez helytelen és azok után amit tettem,de nem nézhetem végig azt,hogy az a modell fattyú elveszi tőlem az egyetlen esélyem!-csap bele hirtelen ököllel az anyósülés fejtámlájába pont a fejem mellett. A kétség az egyik percről a másikba át csap pánikba és egyre erősödő hullámban rohamoz le. Kényszerítem magam,hogy mély levegőt vegyek és lehiggasszam magam. Esély? Milyen esélyről beszél ez a srác?!
-Az a modell fattyú semmit sem vesz el oké?!Will jó srác-hunyom le a szemem végül. A gondolataim hol megdermednek,hogy pedig gyorsabban áramlanak mint egy sebes folyású patak. Mi történik éppen?
Amikor újra fel nyitom a szemem váratlan dolog történik: csak a reflexeimnek köszönhetően kerülöm el a felém tartó ajkakat,és az utolsó után pillanatban kapom a szám elé a kezem.A szívem hevesen dobog, és a zsongás egyre erősödik a gyomomba. Most ő tényleg meg akart csókolni?!
-Evvel a mozdulattal most magad előtt próbálod leplezni azt,hogy vonzódsz hozzám, vagy előttem?

Hellokaaa *félve néz körbe* itt vagyok ám és élek (annak ellenére ,hogy lassan második hete kúrálom magam ,de nem használ #nemakarokorvoshozmenni) 😳 tudom,hogy sokat kellett várni erre a részre sorryka érte #ne verjetek meg😂😂😂
😮😉 na mik ezek a beindult események? Will vs Michael 1:1?😂
Köszönöm,hogy itt voltál😊😊😊😊👊#love van