A csend szava [Befejezett]

Otthon vagy?

Igazából a szavait forgattam át/ki és boncoltam fel a fejemben az idő alatt míg haza nem gyalogoltam.A macska eltűnt a kerítés tetejéről,de nem kellett magányosnak éreznem magam.Minimum 5 bicikli hever szanaszét a házunk előtt,és az udvarba.Nem volt nehéz kitalálni,hogy Lió BMX-es haverjai vannak nálunk,főleg úgy nem,hogy már az előtt hallottam a hangjukat mielőtt beléptem volna a házba.Lerúgtam a cipőimet az előszobába ahol halomra hevertek egymáson a mocskosabbnál mocskosabb férfi csukák,és felvont szemöldökkel sétáltam be a konyhára.
-Öhm hello-majdnem keresztül estem a földön térdelő és kéztörlővel takarító Timen-mond,hogy nem hánytál be...
-Sziaaaa Ezra-vigyorog rám boros mosollyal a fiú.Rövid barna haja tökéletesen belőve mered a plafon felé,világos barna szeme egy kisgyerek bájját míg a csibészes mosolyosa egy felnőtt férfi sármját kölcsönözi neki.De muszáj képen röhögnöm...hiszen épp a konyhánkat suvickolja.
-Bor?-kicsit felfordul a gyomrom a szagától,de azért az ebédlő asztalon hagyott egyik bontott zacskó chipsért nyúlok és megkaparintva tömni kezdem a számba.
-Vörös,de termelői.Sír érte a szívem-játssza be a szomorú fejet.Nevetek.Aranyos srác.
-Ha nyomot hagy nem csak a szíved fog sírni-vigyorgok rá-anyáék?
-Apád randira vitte anyukád ,szóval szabad a ház!
-De még milyen szabaaaad!-robban be egy hangos kiálltással Lizy-Ezra bátyó!!!!
A lánynak nagyon fiús kinézete van.Rövid,oldalt felnyírt sötétkék hajával, fekete-piros kockás favágó ingjével,egy fekete szaggatott nadrágjával simán elnézném srácnak ha nem ismerném.
-Szia Liz!Dobsz ki nekem két zacskó jeget a fagyasztóból?Nem akarok megint átmászni-a lány nevetve seggbe rúgja az előtte térdelő Timet mielőtt teljesítené a kérdésem.
-Mit csináltál a kezeddel?-méreget miközben két konyha rongyba csavarom a fagyasztót borsót és az ökleimre helyezem őket.Rohadt hideg!Bár egyenlőre nem fájj (köszönöm Fű <3) ,de holnap lehet behajlítani sem fogom majd tudni.
-Őhm-semmi nem jut eszembe hirtelen,annyira váratlanul ér a kérdés,hogy az első dolgot nyögőm ki am eszembe jut-elestem?
-Ki esett el?-sétál be vigyorogva Will a konyhába.Aranybarna szemei végig pásztázzák a társaság majd elidőznek rajtam.Formás ajkai kissé alább hagyják a mosolygást az arcán meglepettséggel kevert ismeretlen érzelem ül ki egy másodpercre.Aztán eltűnik onnan.Néha modellkedik,és van mit mutogatni a kameráknak.Éles arcvonásai figyelem felkeltőek,a szeme keskeny és olyan hatást kelt mintha ki lenne húzva valamilyen szemceruzával pusztán azért mert a szempillái két sorban nőttek az megszokott egy helyett.Nem vékony sőt mondhatni korához képest elég izmos....17 évesen is a helyi bálványnak mondható.
-Én-vigyorgok rá,majd megemelem a fagyasztott borsóval díszített ökleimet,mire az egyik zacskó enged a gravitációnak és hangosan lezúg a földre.
A fiú átszeli a kettőnket elválasztó távolságot és az szeme elé húzza a kezem:
-Jah pont úgy néz ki mintha elestél volna-biggyeszti le a szájját-Le kell fertőtleníteni.
-Nem,nem kell-húzom ki a kezem az övéi közűl.Megint furán néz rám,de szó nélkül feladja a dolgot és inkább némán felveszi a földről a hideg zacskót-Merre vannak a többiek?
-Kint a kiülőnél dohányoznak-válaszol Liz készségesen.
-Remélem nem dobálják el a csikket-vigyorgok rá miközben átlépem a még mindig térdelő Timet-Szép legyen ám!
Vissza pakolom a fagyasztott cuccokat a hűtőbe.
-Bazd meg!-morog utánnam.Nem törödök vele,átsétálok a nappaliba és kidugom a fejem a hátsó ajtón.Oda intek Pihilipsnek és Joshnak az egypetéjű ikertojásoknak,majd a szobám felé veszem az irányt.A szer nem volt túl erős főleg,hogy Cameronnal ketten szívtunk egy adagot,szóval hamar elmúlóban van a hatása.Sőt kifejezetten megrohan a letaglózó fáradság és szép lassan az uralma alá vonja a testemet.Igazából már csak arra van erőm,hogy lemásszak a lépcsőn és a sötétben keresztűl botladozzak a szobámon.Ruhástúl (úgy ahogy eddig voltam) bedőlök az ágyamba.Még jobban elkap a fáradság és a magányosság érzése.No meg a bűntudat.
Nem kellett volna így beszélnem Lucassal.Ha a legjobb barátjához méltóan viselkednék sem lennék elég jó ahhoz,hogy egyáltalán a barátjának mondhassam magam.Talán nem is vagyunk azok.Hibáztam ahogy ő is.
De nem fogok tőle bocsánatot kérni.Ahányszor nézeteltérések voltak köztűnk,vagy veszekedések annyiszor én adtam fel és ''hódoltam,, be az akaratának végűl.Csak azért mert a közelébe akartam tudni magam,mert kapaszkodni akartam abba az apró reményszálba.Mert bár sosem volt az enyém mégsem tudtam őt elengedni.De ennek most tényleg vége.
A konyhából lehatlatszódnak a fiú hangja,úgy látszik kezd beindulni a buli.Had szórakozzanak egyet ha már anyáék nincsenek itthon.Talán azért mentek el egy kicsit kettesbe mert itthon elszabadultak manapság az indulatok.
Kicsit elmenekültem az internetre az életemnek csúfolt káoszból.A messemgeren sikeresen elkerülve majdnem mindenkit csak Michael írt ,hogy haza értem-e már és,hogy egyben vagy-e még és hogy megyek-e holnap a strandra.Őt sem értem.Vezekelni akar avval,hogy megmutatja nekem ,hogy megváltozott.Azt mondtam neki,hogy rendben csináljon amit szeretne,de a szívem mélyén úgy érzem,hogy nagyon nincs rendben,hogy ez az egész csak egy hatalmas katyvasz.Vissza írtam neki,egy okot és egy talánt.Majd inkább felnéztem youtubera.Nem tudom,hogy csak én szoktam-e a youtubeon töltött időm hetven százalékát fail videok nézésével tölteni,de most is a megszokott folyamathoz nyúlok.De előtte meghallgatom a Sleeping Wolf új számát.Nem lett rossz,bár az eleje olyan kis fura lett.
Végül az ,hogy félálomba kicsúszott az ujjaim közül a telefonom és az arcomba landolt elég jelzés volt arra,hogy a testemet ideje lenne töltőre tenni mert igen csak közelít a nulla százalékhoz.Ergo aludnom kéne.Persze ez azt feltételezte,hogy ki kell szállnom az ágyamból és meg kell látogatnom a  fürdőszobát.Így lefekvés előt még az eléggé alkohol szagú társaságra is rá tudtam nézni.
  Egy helyben állva bámulok az előttem álló fiúra.Lucas átható   pillantása mintha belém látna.Valamiért a kedvenc fekete ingemben van viszont az én felsőtestemet nem takarja el semmi.Ijesztően fehér bőrömet mintha ezer éve nem érte volna napfény,s most is csak a hideg szellő simogat.Szóra akarom nyitni a szám,de nem jön ki hang a torkomon.Ez megrémiszt attól függetlenül ,hogy nem tudom mit akarok neki mondani.Fekete haja csapzottan tapad a fejéhez mintha elmosta volna az eső a lényét.A szemeiben könnyek csillognak ahogy elém sétál.Nem mond semmit csak felemeli a kezét és az arcomra simítja.Önkéntelenül lehunyom a szemem.A tenyere olyan meleg és távolinak hat.
-Sajnálom.
Felnyitom a szemeimet.A zöldes-barna szempárt felnagyítják a könnyek amelyek megszökve a szeme sarkából versenyre kelnek egymással.A magas fiú olyan szánalmasan és szomorúan néz rám,hogy legszívesebben kinyújtanám a kezem és magamhoz ölelném.De a testem nem mozdul.
Michael?
A fiú az arcára erőltet egy szánalmas mosolyt.A kezéért nyúlnék,de mielőtt az ujjaim az övéit érintenék semmivé foszlik.Egyedül állok a fehér éterbe.

Rég volt rész😳tudom,de nem nagyon vetettétek a szememre ,szóval lehet fölösleges bánkodnom miatta.Talán nem is teszem😅
Igazából nem is tudom mit akarok ide írni.
Azt hiszem jól lenne egy olyan képesség amivel megírhatnám mások sorsát.Egy kicsi szürke könyv,megfakult lapokkal ami sok mosolyt és könnyet rejtene.De azt összes lap alján a happy end felírat sokszor alá lenne húzva.
Hmm igen...jól jönne egy ilyen képesség.
#Love van