BACK TO WAR // Sherlock Fanfiction//

16.

Sherlock eleinte egész jól viselte a várakozást, de ahogy teltek a hetek, majd a hónapok, egyre inkább kezdett kiborulni.
Aludni már szinte egyáltalán nem volt képes, és ha jobban belegondolt, nem is akart. Elege volt már a rémálmokból és a baljós gondolatokból. Azt akarta, hogy vége legyen. Hogy elmúljon végre az a szorító érzés, ami immár a nap huszonnégy órájában kínozta.

Ahányszor csak bement a kórházba görcsbe rándult a gyomra, mert tudta, hogy ha belép a betegszobába, ugyanaz a kép fog elé tárulni, mint tegnap, vagy tegnap előtt. Szerette a kiszámíthatóságot, de most az egyszer azt kívánta, történjen már végre valami.

Egyik nap, mikor szokásos látogatását tette Johnnál, megjelent Mycroft.
Sherlock épp a kórterem előtti egyik széken ücsörgött és büfés teát iszogatott papírpohárból. Mycroft egy szó nélkül leült mellé és vizslató szemekkel végigmérte.

- Ilyen pocsékul festek? - kérdezte Sherlock.

- Nem fogok hazudni, igen. És olcsó teát iszol papírpohárból. Ez már több, mint súlyos.

- Nem vagyok poénos kedvemben, Mycroft - sziszegte Sherlock, majd belekortyolt az immár félig kihűlt teába.

- Egyáltalán nem viccnek szántam. Mondd csak! Mikor aludtál utoljára?

- Nem játszuk el ezt még egyszer, ugye?

- Beszéltem Molly-val - Mycroft kíváncsi szemeket meresztett öccsére, várva a reakciót.

- És? Mi közöm hozzá?

- Nem, Sherlock. Nekem van közöm hozzá. Pontosabban ahhoz, amit mondtál neki.

- Nehezetekre esne néha tartani a szátokat, ugye?

- Hálás lehetsz neki, hogy beszélt róla. Mondjuk nem mintha nem sejtettem volna egy ideje...

- Ugyan mit?

- Tudod te azt. Felesleges tagadnod.

- Azt sem tudom, miről beszélsz! Mégis hogy tagadhatnám le? - Sherlock kezdett dühös lenni, de Mycroft folytatta.

- Nem csupán baráti szivességből virrasztasz ennyit John ágya mellett, nem igaz? Többről van szó. Sokkal többről.

Sherlock nem felelt, csak lesütötte a szemét és a fehér járólapot bámulta.

- Sherlock, értsd meg végre, hogy semmi bajom ezzel, csak segíteni akarok, ahogy mások is. Nem taszíthatsz el mindig mindenkit magad mellől, mert így a végén tényleg magad maradsz majd.

Sherlock továbbra sem szólt, csupán felállt, kidobta az immár üres poharat és John szobájának ablakához sétált. - Néha kezdem azt hinni, hogy soha nem fog felébredni - mondta.

- Az orvosok biztosak benne, hogy fel fog, csak idő kérdése - felelte Mycroft. Jó ideje nem fordult már elő, hogy Sherlockot kellett vigasztalnia.

- Az idő relatív, Mycroft. És nekem már ez a pár hónap is pokolian hosszú.

Csend lett. Néhány percig egyikük sem szólt, mindketten a gondolataikba feledkeztek. Aztán végül Sherlock törte meg újra a csendet.

- Mi történt velem, Mycroft? - kérdezte. - Hogy válhattam... ilyenné?

- Hát, ez most elég negatívan hangzott... - motyogta az idősebbik Holmes.

- Miért van az, hogy ahányszor csak rá nézek - mutatott a szobában fekvő barátjára - hibásnak érzem magam? Úgy érzem, mintha én magam lennék a hiba. Az életének a hibája. Egy vírus a programban.

- Ez nem így van, Sherlock. Te is tudod. John szinte bálványoz téged, amióta csak találkoztatok.

- És én mivel viszonoztam ezt? - tette fel a kérdést a detektív. - Folyamatosan veszélyes helyzetekbe rángatom bele, két évig elhitettem vele, hogy halott vagyok, plusz meghalt a felesége, mert ENGEM akart megmenteni.

- Úgy tudtam, John nem neheztel rád mindezért.

- Nem is.

- Ez esetben nem értem, mi bajod van...

- Nem tudom, én csak... - Sherlock mély levegőt vett - Azt hiszem, igazad van - mondta.

- Parancsolsz? - döbbent meg Mycroft.

- Igazad van, ahogy Mollynak is. Most örülsz?

- Valami olyasmi... - Mycroft felállt és Sherlock mellé lépett. - Ugye tudod, hogy ezt vele is közölnöd kell majd? - mutatott a csukott szobaajtóra.

Sherlock kissé riadtan nézett bátyjára.

- Nem, azt nem hinném...

- Hát, végül is te tudod... - vont vállat Mycroft. - De előbb-utóbb megtörik a jég, drága öcsém.

Mycroft lazán megveregette Sherlock vállát, majd szokásos, megfontolt lépteivel távozott.

Sherlock nem nézett utána, még most is az ablakon bámult befelé. Sosem érezte még magát ennyire összezavarodva. Azt remélte, hogy idővel tisztázódnak majd benne az érzelmek, de a helyzet inkább csak egyre rosszabb és rosszabb lett.
Mycroft persze azt hiszi mindennel tisztában van, ám ez súlyos tévedés. Hogy is érthetné meg bárki is, hogy mit érez, mikor ő maga sem tudja még igazán feldolgozni ezt az ismeretlen helyzetet, pedig már rengeteg ideje volt rá. Bár - ahogy Mycroftnak mondta - az idő relatív, és Sherlock úgy érezte, bizonyos döntésekhez nem tudnak belőle eleget adni.