Összetört szívek {Suga ff.}

23.

És ez állt benne:

Kedves Mimi!
Most azon gondolkodhatsz, hogy ki vagyok én.
Én ismerlek, de te engem nem.
Találkoztunk már, de nem jó szándékkal mentem oda hozzátok.

Most pedig hála drága YoonGidnak, megfogom keseríteni az életeteket!

Megfogod még bánni, hogy YoonGit választottad.
YoonGi!
Te meg nagyon gondold át azt, amit írtam neked instagramon!
Különben tutod mi lesz.

A mérhetetlen düh még mindig bennem volt, de a félelem is. Mi van ha Mimit tényleg megfogja keresni, és bármi rosszat fog csinálni vele?! Én azt nem fogom túlélni.
Beléptem az ajtón, majd a pultra dobtam a lapot, ami nem oda érkezett, hanem a padlóra. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy Mimi jól legyen. Azon gondolkoztam, hogy elmenjek e a sulihoz és szemmel tartsam e Mimit, hogy minden rendben van-e. De elvetettem ezt az ötletem. Majd mikor hazaér, akkor majd beszélek vele. Sőt! Elmegyek elé a sulihoz. Jiminék körülbelül 2-kor szoktak végezni. Akkor 13:55-re odamegyek. Okés. Ezt lerendeztem. Viszont, most elkéne döntenem, hogy addig mit csináljak.
Ekkor unalmamban elkezdtem dobolni az ujjaimmal, majd egy egész jó ütem ütötte meg a fülemet. Megkerestem Mimi zongoráját, majd elkezdtem játszani azt az ismeretlen ütemet. A hangok tökéletesek, az ütem is. Ez ilyen lassab/szomorúbb hangsúlyú "zene" ami a részleges hangulatomat mutatja. Végül már egy fél dal lett belőle. Ezt Miminek írom, mivel Ő a legfontosabb az életemben és ezt szeretném, ha tudná. Szöveget is próbáltam hozzá kombinálni, ami elég jól ment. Én megvagyok elégedve az eddigi munkámmal. Remélem, majd Miminek is tetszeni fog.
A címe a művemnek pedig:
I Need You.
Akárhányszor hallgatom végig, egyre és egyre jobban tetszik. Kész. Befejeztem. Majd ha hazaér Mimi, akkor majd megmutatom neki.
Rápillantottam a telefonomra, ami 12:03-mat mutatott. Hmmm..
A 4 óra még nem is sok annyira. Lementem kajálni, majd a Tv elé ültem le. Semmi értelmeset nem találtam a zenecsatornán kívül, így annál maradtam. Csukott szemmel hallgattam a zenéket, amik majdnem olyam jók voltak, mint az enyém. Nem azt mondom, hogy az enyém annyira nagyon világmegváltó, de azért nem is annyira rossz. De mint mindig, most is bejött egy reklám, ami többnyire kétszer hangosabb a zenénél, így egy enyhe szívroham után, újra élveztem a zene világát.
A következő reklámban már felkeltem ülőhelyemről és a konyhába mentem. A faliórára tekintve, láttam, hogy egy fél óra bőven eltelt. Úgy gondoltam, hogy elmegyek a boltba és veszek valamit. De ha nem is, legalább ezzel is elütöm az időt. Felkaptam a cipőmet, kabátomat, majd az ajtót bezárva elindultam a belváros fele.
Leparkoltam egy bolt előtt és innentől már sétával tettem meg további utamat. Egy bő 10 perc nézelődés után, betévedtem egy virágboltba.
H

a jól emlékszem, Mimi kedvenc virága a tulipán, így vettem egy csokor rózsaszín tulipánt. Pont illeni fog a szobája színéhez is, ami mályva színben pompázott. Visszasétáltam a kocsimhoz, majd elindultam Mimi háza felé. Megint megláttam azt a fura alakot, de most semmit nem csinált, csak állt ott. Megvártam míg elmegy, majd leparkoltam és bementem a házba. A tulipánokat a konyhába raktam. Az órára néztem és mostmár annyi volt az idő, hogy induljak a Drágámért. Újból kocsiba pattanok, majd a suli felé veszem az irányt. Egy pár perces kocsikázás után meg is érkeztem. De amit ott láttam, azt nem akartam elhinni...

Sziasztok emberek! Amint látjátok, hamarabb jött rész az eddigi időknél. Nos, ez azért van, mert részben kedvem lett írni, másrészt meg megyek Szerbiába és ott meg nem akarok írni, ezért előre legyártottam pár részt. Szóval igen.
Hello~~

- RaRa -