Nőj fel! (EXO- Kai FF)

15.

Kai megszólalásig hasonlított egy magazin címlapján lévő modellre, ahogy a szekrényének dőlve várakozott. Mély levegőt vettem és tetőtől talpig végigmértem, amíg közeledtem felé. Sötét, kő mosott farmer takarta a lábát, ami feszes volt eléggé, hogy kiemelje a combjait és a fenekét, de elég laza is ahhoz, hogy ne egy női cicanadrág látszatát keltse. Ehhez egy fehér inget vett fel, aminek könyékig feltűrte az ujját, felső két gombját pedig kigombolva hagyta, ezzel egy kis belátást engedve a mellkasának a puha veremébe, amit mindig is kedveltem. Akárhányszor hozzá bújtam az évek során, akárhányszor aludtam vagy feküdtem rajta, mindig meg tudott lepni a kemény puhaság, amit nyújtott. Lefelé hajtotta a fejét, ahogy a telefonján görgetett, gondolom unalmában. Fejtartásától a gyönyörűen hátrafésült hajából egy-egy tincs előre bukott és gondosan vonta oda a figyelmet. Arcélei, mint mindig , most is élesek és csodásak voltak, ajkai húsosak és kívánatosak, szemei szépek. Mosolyogva odaléptem hozzá és egy kicsit megböktem a könyökömmel. Erre azonnal felkapta a fejét és egy halvány mosolyt eresztett meg felém. Szokásához híven sietve átdobta a kezét a vállamon és magához húzva egy gyors puszit nyomott a fejemre. Ez idő alatt igyekeztem magamba szívni a kellemes parfüm aromát, amit ontott magából, a közelségének a bársonyos simogatását és érintésének a melegségét.

- Mizu? - Kérdeztem, majd a mellette lévő szekrényt kezdtem el kinyitni, ami az enyém volt.

- Várom Soomi-t - Felelt azon a mély, nyugtató hangján. - nem ebbe szoktál aludni? - Kérdezte, majd mutatóujját a kissé túlméretezett, zöld pólóm ujjába akasztotta, ami tulajdonképpen a könyökömnél lengedezett.

- Nagyon kényelmes, oké? - Nevettem fel halkan, miközben igyekeztem mindent kiválogatni a cuccaim közül, amire nem lesz szükségem, hogy bezárhassam a szekrénybe és ne kelljen cipelnem. - Sose szóltál be arra, hogy mit hordok, most se! Attól, hogy te üzletembernek öltözöl, nekem ez tökéletesen megfelel.

- Csak szeretnék tetszeni  a barátnőmnek - Vont vállat mosolyogva. - Te is felöltözhetnél, hátha rád ragad valaki.

Egy grimaszt küldtem felé és igyekeztem nem hangosan feljajdulni a kijelentésén, ami rendesen mellbe vágott. Oké, nem vagyok stílusos, de kényelmes. Nem hordok szoknyát és magassarkút, csak farmert és sportcipőt. Nem sminkelem ki magam, maximum szempillaspirált használok, azt is fogadok, hogy nem útmutatás szerűen, ahogy a sminkesek, már ha lehet egy szempillaspirált rosszul használni. Megnézek Kai-val egy meccset a tévében és akár elmehetünk sörözni is ahelyett, hogy divatshow-kat bújjak és drága koktélokat vedeljek.

- Nem tetszettél neki, mielőtt összejöttetek? - Fordítottam félre a fejem. 

- Kinek ne tetszenék? - Grimaszolt nevetségesen, mire halkan felnevettem. 

Igaza van.

- Akkor meg minek ez a kiöltözés? - Sóhajtottam. - Mit fogsz felvenni, ha jeles alkalom lesz? Akkor veszel melegítőt?

- Talán - Bólintott. - Nem is rossz.

- Nem vagy normális - Ingattam meg a fejem mosolyogva.

Becsaptam a régi szekrényajtót, majd elforgattam a számkódokat a lakaton. 

- Sziasztok - Hallottam meg a lány hangját mögülem, akiről nem is olyan régen szó esett. Mosolyt varázsoltam magamra és odafordultam felé. Pont ezt a pillanatot választotta, hogy narancsos árnyalatúra kent száját Kai tökéletesen húsos ajkaihoz nyomja és egy rövid, de annál fájdalmasabb csókba hívja. Ez után rám mosolygott és intett egy aprót.

- Hol szedted ezt a pólót? - Nézett le egy grimasszal a felsőmre, amit ugyan megpróbált elrejteni, de láttam az apró ráncokat a szája szélén.

- Mi baja mindenkinek a pólómmal? - Néztem végig magamon.

- egyébként nekem is volt hasonló - Mosolyodott el a lány.

- Na tessék - Néztem Kai-ra győzedelmesen.

- Nagyon cuki lesz, ha kivágod a vállán és egy kicsit megnyirbálod az alját, hogy rojtos legyen - Folytatta a lány. - Le is vághatod a hosszát. 

- Na tessék - Mosolyodott el Kai gúnyosan, mire csak megforgattam a szemem.

- Oké, hagyjatok - Mormogtam az orrom alatt.

- Drágám, te meg hajtsd le az ingujjad - Sóhajtott a barátja felé. - Így úgy nézel ki, mint aki éppen mosogatni készül.

Felvontam a szemöldököm és néztem ahogy Soomi máris lehúzta a srác kezén a textilt és a csuklójánál begombolta a mandzsetta gombokat. Kai szó nélkül nézte és még el is mosolyodott kicsit, ahogy ránézett a barátnőjére, aki segített neki öltözködni. Aranyos lett volna, ha nem próbálja meg irányítani a legjobb barátom minden mozdulatát.

- Oké, most már mehetünk - Mosolygott fel rá a lány.

- Hová mentek? - Kérdeztem és megigazítottam a táskám pántját a vállamon.

- A szüleimhez vacsorázni - felelt egy hatalmas vigyorral a lány.

Kicsit kikerekedtek a szemeim és a mély levegőm, ami út közben volt a tüdőmben, a végére kissé hangosan sikeredett megilletődöttségemben. A szívem hevesen vert, ahogy néztem az egymásra mosolygó arcokat, az összekulcsolt kezeiket és a határtalan boldogságot, amit árasztottak magukból.

- Már is? - Bukott ki belőlem. - Úgy értem, bocsi, mindegy.

- Hát - Vont vállat a lány. - Minek várjunk, ha szeretem és be akarom nekik mutatni?

Felemeltem a kezem és egy erőltetett mosolyt villantottam rájuk.

- Jó szórakozást - Mondtam, azzal sarkon fordultam, hogy elinduljak hazafelé.