Nőj fel! (EXO- Kai FF)

23.

Kai csendben kezdte el pakolni a cuccait a mellettem lévő szekrényébe. Mosolyogva köszöntünk egymásnak, de azon kívül nem szóltunk egymáshoz. Kínos csend volt, ami alatt annyi ki nem mondott szó futott át kettőnk között a forró levegőben, amiből egy egész vita estet ki lehetett volna csengetni. Nem tudtam, hogy mit mondjak, ami furcsa volt. Mindig tudtunk beszélgetni, akárhogy is tizenkét éve folyamatosan csak dumáltunk egymással. Mindig volt mit kérdezni és mondani, akár csak annyit, hogy a mai ebédemben volt uborka is. Ebből aztán olyan kerek beszélgetések születtek, hogy egy egész napig be sem állt a szánk. Most meg csak álltunk és pakoltunk egymás mellett és éreztük azt a bizonyos feszültséget, amikor mind a ketten egymáshoz akarunk szólni, de nem megy.

- Byul - Szólított meg Kai halkan végül.

Becsukta a szekrényét és elfordította a számokat rajta. Én is követtem a példáját, a bal kezembe vettem a táskám pántját és belöktem az ajtót.

- Hm? - Fordultam felé egy halvány mosollyal, hiszen nem akartam hideg lenni.

Nem haragudtam rá, nem voltunk rosszban, egyszerűen csak nem tudtuk hová tenni ezt a kialakult helyzetet. Legalább is én biztos, hogy nem. Ideges és zavart lettem a közelében és mindig találtam alkalmat, hogy elmondjam neki, amit éreztem ezzel kapcsolatban, de aztán mindig csukva maradt a szám. Csak ezen járt az agyam, ezért nem tudtam mást mondani neki, ami miatt csend alakult ki közöttünk. Kai nyitotta a száját, hogy megszólaljon, ekkor azonban Soomi odalépett hozzánk.

- Sziasztok - Köszönt kedvesen.

Rám mosolygott, amit viszonoztam, aztán Kai felé fordult és egy csókkal üdvözölte. Amikor a szájuk összeért, lehorgasztottam a fejem, mert nem akartam látni. Nem akartam tudni, hogy a srác ajkai hogyan simulnak a lányéhoz, amikor egy héttel ezelőtt még engem csókoltak. 

- Megzavartam valamit? - Kérdezte kissé ijedt arccal, amikor hátrébb lépett Kai-tól.

Felemeltem a fejem és egyből a srácra néztem. Ő csak egy szomorú mosolyt villantott és egy másodpercre lesütötte a szemeit, miközben megingatta a fejét.

- Dehogy - Felelt, aztán átkarolta a barátnőjét, aki boldogan simult az oldalához. - Délután... - Nézett rám, miközben halkan kiejtette a szavakat.

- Randim van MinSeok-kal - Vágtam rá azonnal.

- Oké - Bólintott Kai és szemei megmagyarázhatatlanul éles fényt vettek fel. - Akkor máskor.

- Hm - Bólintottam.

*Kai POV*

Byul bólintott egyet, majd láthatóan hatalmasat nyelt, miközben szemeit elvette az enyémekről. Ismertem ezt az arcát, valami nagyon nem volt rendben. Tudtam, hogy a csók miatt van, talán kínosan érzi magát Soomi miatt. Azóta viselkedik így, amióta megtörtént. Én sem tehetek róla, egyszerűen mozogtam gondolkodás nélkül. Annyira felhevültem, hogy nem voltam magamnál. Végül is, huszonhárom vagyok, vágyakkal és rohadt sok hormonnal, Byul meg egy biztos, tökéletesen ismert támpont az életemben. Talán túlságosan elkényelmesedtem a helyzetben.

- Minden rendben? - Kérdezte Soomi, amikor elsétáltunk Byul mellől.

- Igen - Bólintottam.

- Byul jól van? - Kérdezte.

- Gondolom - Vontam vállat és nagyon nem akartam erről beszélni.

- Összevesztetek?

- Hagyjuk - Sóhajtottam. - Csak kicsit fáradt és nincs túl jó hangulatban - Mormogtam.

- Hm - Hümmögött Soomi és bólintott egyet. - Legalább van pasija. Már neki is leköti az idejét és nem kell folyamatosan vele lógnod.

- Ő a legjobb barátom - jelentettem ki határozottan.

- Tudom - Bólintott. - De felnőtt vagy, anélkül is lehettek barátok, hogy mindig együtt lennétek. Amúgy is kicsit rád akaszkodott, szerintem.

- Ezt hogy érted? - Kérdeztem vissza és nem tudtam, hogy higgyek e neki vagy legyek mérges, amiért Byul van terítéken.

- Ne mondd, hogy nem vetted észre - - Mosolyodott el Soomi. - Szerintem bejössz neki.

- Dehogy - Mosolyodtam el. - Több, mint tíz éve vagyunk elválaszthatatlanok. Byul mindig is ilyen volt. Kiskorunk óta szerettünk együtt lenni.

- Ha te mondod - Vont vállat. - De szeretném, ha kicsit többet lennénk mi is együtt.

- Nem vagyunk együtt eleget? - Kérdeztem vissza.

- De, de tudod, lassan elkezdhetnénk többet. Tudod, együtt aludni, együtt tölteni a hétvégét.

- Rendben - Bólintottam mosolyogva.