Nőj fel! (EXO- Kai FF)

16.

Lassan kifújtam a levegőmet, közben pedig néztem, ahogy a teám lassan színt kezd ölteni. Kezdett hűvös lenni az idő, én pedig a szabad fél órámat a büfében töltöttem, egyedül, egy meleg tea kíséretében. Általában ezt a szünetet Kai-val töltöttük, beszélgettünk vagy ettünk, vagy csak simán néztem, ahogy játszik a telefonján, de legalább velem volt. Most természetesen elment Soomi színház próbájára, ami miatt kihagyta az előző órát is, hogy minél többet lehessen a szerelmével. 

A málnás teafilter körül kezdett barnára színeződni a gőzölgő víz, egyre erősebb színt véve fel. A cukor már rég felolvadt, talán már akkor, amikor beleöntöttem. Műanyag kanalam aprócska örvényt formált és egyet jobbra, egyet balra kevertem, mert mindig beleakadt a filter madzagja. Annyira nem vettem a fáradtságot, hogy megfogjam a kis zsákot, hogy a pohár szélére húzzam és kényelmesen keverhessem az italt, inkább csak hagytam úgy. Legalább ezzel is ment az idő. Be kellett látnom, kicsit egyedül éreztem magam az utóbbi időben. Ahogy Kai lelépett és egyre több időt töltött Soomi társaságában, én kissé a háttérbe szorultam. Beszélgettünk, de már kétszer lemondta a szokásos, szombati pizsi bulinkat a lányért, egyre kevesebbet megyünk el suli után, egyre kevesebbet van nálam és egyre kevesebbet találkozunk. Szomorú, de most kezdem látni, hogy talán egyetlen jó barátom sincs rajta kívül. Vannak akikkel beszélgettem órán, akikkel jegyzeteket cseréltem, de egy sem akadt, akit szívesen áthívtam volna magamhoz, akivel leültem volna egy kávéra vagy akit megkértem volna, hogy együnk együtt a lukas óránkban. Nyamvadt kis életem van Kai nélkül.

- Szia - Huppant le elém valaki.

Érdektelenül ránéztem és egy halvány mosolyt ejtettem meg MinSeok felé. A sráccal együtt jártam törire és már egyszer elhívott kávézni, de Kai miatt lemondtam, mert reménytelenül szerettem volna, ha bármelyik pillanatot megadhatom neki és a kettesben töltött egységünknek. Amúgy meg gőzöm sincs, miért hajkurászik engem. Úgy értem, helyes srác. Nagyon helyes. Babaarca van, mint egy tizenöt éves cuki srácnak, akiről senki nem mondaná meg, hogy huszonhat éves. Három évvel idősebb nálam, már a mesterszak vége felé közeledik. Nagyon okos és intelligens férfi, akiért konkrétan odavan az összes lány a szakról. Ennek ellenére én tetszem neki - már elmondása szerint-, aki alig beszélt vele valamicskét a két év alatt, amióta itt vagyok, aki nem fésülködik reggel, ha úgy tartja kedve, aki a férfi részlegen vásárolt ruháit hordja és aki másért rajong. Ez kellene az embereknek? Aki nem lehet az övék?

- Szia, MinSeok - Köszöntem neki halkan. - Mi járatban?

- Előbb leléptem, untam az órát - Mosolyodott el.

- Csak úgy lelépsz, ha kedved tartja? - Biccentettem félre a fejem egy kicsit.

Vállat volt és elhúzta a száját egy kicsit.

- A múlt hónapban a tanár rendezett egy kis iszogatós partit - Váltott témát, amit nem igazán értettem, ezért felvontam a szemöldököm. - Hajnalban én fuvaroztam haza, mert csatt részegre itta magát. Úgyhogy nekem lehet.

- Jézus - Nevettem fel halkan. 

- És te? - Kérdezte. - Szabad idő?

- Lukas óra - Bólintottam és a számhoz emeltem a teás poharat. 

Lassan kortyoltam belőle egyet, de még így is valamicskét megégette a nyelvem hegyét. Visszatettem az asztalra a poharat és lassan megint kevergetni kezdtem, hogy gyorsabban kihűljön.

- Hol a barátod? - Kérdezte. - Sosem láttalak még egyedül itt.

- Tudja fene - Húztam el a szám. - Valahol a nőjével.

- Nem kedveled? - Érdeklődött.

- Aranyos lány - Mosolyodtam el. - Semmi kivetnivalóm.

- De? - Kérdezett rá, ahogy érezte, akarok még valamit.

- Nincs de - Mosolyodtam el. - Nem nekem kell, hogy tetsszen.

- Igaz - Sóhajtott. - Akkor most több szabad időd van, ugye?

- Úgy tűnik.

- Akkor most már ráérsz egy kávéra? - Nézett a szemembe.

Elmosolyodtam és megingattam a fejem, miközben tartottam a szemkontaktust. Íriszei sötétbarnák voltak, egy kis világos csillogással a pupillái körül. Vékonyodott a szeme, ahogy egyre nagyobb mosolyra húzta a száját, ahogy a hallgatásom elnyúlt. Sóhajtottam egyet és megvontam a vállam.

- Pénteken ráérek - Feleltem.

- Szuper - Bólintott rá azonnal és a táskájához nyúlt.

Kíváncsian figyeltem, ahogy előhúzza az egyik füzetét, ami elég vaskos volt, majd egy mozdulattal letépi az egyik oldal sarkát. Táskája kisebb zsebéből előhúzott egy tollat, majd firkálni kezdett.

- Megadom a számom - Magyarázta, miközben kanyarította a számokat. - Elkérhetem a tiédet?

Felnézett rám és mosolyogva elém tolta a kis cetlit. Valahol elolvadtam a régies módszereitől, hogy nem csak egy 'csá bébi, felviszlek aztán az enyém vagy' módszerrel kezelte ezt az egész dolgot. Előre nyúltam, ő pedig a kezembe adta a tollát és letépett még egy kis darabot a kilógó füzetből, amit aztán végérvényesen visszanyomott a tömött táskájába. Leírtam a telefonszámom, mellé pedig a nevemet és egy mosolygós fejet illesztettem. Ideje, hogy kipróbáljam magam. Lehet, hogy csak el kéne engednek Kai-t és élni egy kicsit.