Ne fesd az ördögöt a falra,..

Testet öltött lélek

Fáradtan nyitottam ki a szemeim.

Hallottam a kopogó eső hangját, ahogy neki csapodnak az üvegnek. Résnyire nyitott szemekkel figyeltem a szürke eget, ami miatt a szoba is sötétségben úszott.

Furcsán éreztem magam.

Valami hiányzott.

Értetlenül fordultam a másik oldalamra, amikor egyszer csak bevillant. Döbbenten ültem fel és néztem végig magamon.

Meztelen voltam.

És fájt a csípőm.

Éreztem, ahogy a szívem őrült ütemben kezd dobogni és az arcomat elönti a forróság, miközben beúsztak elém a tegnap éjszaka képei.

A hangok, az érintések, a forróság.

Szinte még most is éreztem.

Remegve álltam fel és jobb híján felkaptam Beelze tegnapi ingét. Gyorsan a szekrényhez léptem és kiszedtem az aznapi ruhámat. Villám sebesen akartam eltűnni a mosdóban, de ahogy kiléptem a nappaliba, megpillantottam őt.

Beelzét.

Némán, túlságosan is komoly arckifejezéssel ült az egyik fotelben.

Nem tudtam elmenni mellette.

Valahogy........furcsa volt. Nyugtalanító. Ő maga is kissé nyugtalannak látszott. A semmibe meredt, de a szemében láttam, hogy valami nincs rendben. Az elméje valahol máshol járt, messze innen.

Akaratlanul is léptem egyet felé, mire a padló aprót reccsent a talpam alatt. Beelze felkapta a fejét a hangra, s engem látva elmosolyodott.

De a tekintetéből nem tűnt el a nyugtalanság.

- Jó reggelt, Angyalkám! - suttogta, mire én csak zavartan kinyögtem egy „Neked is" félét.

Ezután kínos csend állt be. Legalábbis számomra iszonyat kínos volt. Nem mertem Beelze szemébe nézni, csak a mellettem lévő ajtó kilincsére koncentráltam.

Hallottam ahogy Beelze halkan felkuncog, majd a kanapé hangját, amikor felemelkedik róla. Tudtam, hogy oda fog jönni, mégsem menekültem vagy néztem felé. Csak álltam egy helyben és vártam. Ő pár lépéssel mellettem termett, majd az állam alá nyúlt és az arcomat maga felé fordította.

- Miért vagy ilyen zavarban? Ha jól tudom nem ez volt ez első - nézett mélyen a szemembe, miközben egy apró kúszik az ajkaira.

Kinyitottam a szám, hogy válaszoljak, de egy hang sem jött ki rajta. Remegve csuktam vissza és kaptam el a tekintetem a démonról. Beelze keze, ami eddig az államat tartotta, most lágyan az arcomra siklott.

- Nézz rám! - suttogta.

Képtelen voltam ellenállni és lassan, félénken kúszott vissza a tekintetem az arcára. Ő még mindig csak mosolygott, majd közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott a homlokomra.

Ott, ahol az ajkai érintették a bőröm felforrósodott. Ha lehetséges, az arcom jobban égni kezdett és már nem voltam képes rá nézni.

- Hmm - nyögtem ki végül. - fel kell öltöznöm. - suttogtam alig hallhatóan.

Magam is meglepődtem, hogy egyáltalán ki bírtam mondani. Beelze arcán egy elégedett mosoly jelent meg, ahogy az arcomat fürkészte, majd egy lépést hátrált.

- Menj!

Ólom nehéz lábakkal indultam el a fürdőbe. A megtett pár lépés egy örökkévalóságnak tűnt. Amikor becsuktam magam után az ajtót, esetlenül dőltem neki és csúsztam le a padlóra. Forró, vörös arccal, mély levegőt véve próbáltam csillapítani a szívemet.