Szerelem Karácsonyra (Befejezett)

Három nap karácsonyig

Louis már kora reggel végzett az aznapi munkájával. Nagyon utálta a koránkelést, ma mégis ötkor kellett felkelnie, hogy hétre Queens-be érhessen. Az ottani megbeszélése viszonylag hamar véget ért, és délben már otthon várhatta, hogy a házvezetőnője elkészüljön az ebédjével.

- Megvan! – egyenesedik ki a kanapén, miközben laptopjával az ölében hosszú ideje már csak azon gondolkodik, milyen indokkal keresse fel újra a göndört.

- Parancsol? – néz munkaadójára az ötvenes éveiben járó kövérkés nő, és az asztalra teszi a marha steaket a hozzá készült vajas, párolt zöldségekkel. – Elkészült az ebédje, Louis. Egyen, amíg meleg.

- Köszönöm – csúsztatja a dohányzó asztalra a laptopját az említett, és máris leül a nő által már kihúzott székére. – Hűha, ez csodásan fest, Tracy. Elkényeztet.

- Valakinek azt is kell. Mostanában különösen lefogyott, kedves – tüsténkedik körülötte egy borospohárral, és miután leteszi, éppen önteni akarna neki, mire Louis a pohár szájára teszi a kezét. – Most nem kérek. Ebéd után még vezetek.

- Azt hittem, ma már nem megy sehová – kapja el az üveget, aztán egyből visszateszi a szájába a dugót, majd a hűtő felé siet. Kicseréli a borosüveget egy doboz narancslére, de még mielőtt becsukhatná az ajtót, Louis odakiált neki, hogy kólát kér.

- Csak ki kellett találnom, milyen indokkal rontsak rá újra – mosolyodik el Louis, és a lábával kilöki a maga melletti széket. – Egyen velem, Tracy. Mesélek valamit.

- Én nem eszem, de szívesen meghallgatom a mesét – dörzsöli össze a kezeit Tracy, és már ülne le, amikor Louis ugyancsak a lábával visszahúzza a széket.

- Csak akkor mesélek, ha eszik – húzza fel az egyik szemöldökét. – Rengeteget főzött. Egymagam úgysem tudok ennyit megenni.

- Rendben – bólint végül a házvezetőnő, de csak azért, mert szinte éhezik a pletyire, amit a főnöke szeretne vele megosztani. Jóban voltak mindig is, de a férfi a magánéletéről keveset beszél a nővel. Tracy egy intelligens asszony, ezért a munkájával kapcsolatos dolgokról nagyon jól el tud vele diskurálni, de például politikáról, vagy művészetről is. Tracy összes családtagját jól ismeri már a történetek alapján, amiket Louis-nak mesél, pedig még soha egyikükkel sem találkozott, és a szomszédai, vagy az éppen aktuális szappanopera szereplői életét is tudja elölről-hátulról.

Magának is szed egy tányérral, és leül a férfi mellé. – Hallgatom.

- Emlékszik, meséltem a boltról, ahol beszereztem ezt a sok dolgot karácsonyra – kezdi el Louis, miközben apró darabokra vágja a húst a tányérján.

- Igen, emlékszem, hogy az úrfi leírása szerint egy igazi kis csodavilág – kuncog a nő, és a szájába dob egy koktélparadicsomot.

- Így van – sóhajt fel Louis. – És a csodavilágnak van egy mesebeli hercege is, Tracy.

- Csak nem? – kapja fel a fejét, és csillogó szemekkel, minden részletre éhesen löködi meg Louis karját, hogy folytassa. – Mindent tudni akarok róla.

Louis az egész ebéd alatt megállás nélkül csak beszél. Mintha a szavak valami megállíthatatlan folyamként ömlenének ki a száján, amihez mindenfajta gát kevés lenne, hogy elhallgattassa. Még szerencse, hogy a nőnek eszében sincs leállítani. Élvezi, hogy ilyen szinten megnyílik neki a fiatal fiú, aki ugyan mindig nagyon kedves volt vele, amióta csak felvette, de az elején még ennek ellenére is csak egy elkényeztetett anyuci kisfiának gondolta.

Louis még egy rántottát sem tudott összedobni magának. Akkor ritkán, amikor itthon töltött egy egész napot is akár, minden étkezésére neki kellett gondolnia, különben a huszonéves srác maximum valami szalámis szendvicset evett volna. Ez mind mára sem változott, viszont mostanra legalább már azt tudja, hogy ennek ellenére nincs ő annyira elkényeztetve. Teljesen normális és szeretnivaló fiatalember. Nem tud főzni, és a rendet sem nagyon tudja megtartani a lakásban maga körül, de ennyi a gondja vele. Próbálta tanítgatni, hogy legalább az utazásai közben képes legyen valami házikosztot elkészíteni magának, de a férfi nyíltan utasította el a lehetőséget, és köszönte meg szépen, ő így is nagyszerűen boldogul. Ha főtt ételre vágyik, rendel valamit, vagy beül egy étterembe.