Szerelem Karácsonyra (Befejezett)

Két nap karácsonyig

Ezen a napon Louis-nak sokkal jobban elhúzódtak a megbeszélései, mint amire számított, ezért már csak sötétedés után ér oda az apró karácsonyi kuckóhoz. Parkolóhely híján megint a járdára áll a kocsival, és amikor bezárja, éppen Harry lép ki az üzlet ajtaján. Elegáns fekete szövetkabátot visel, és egy idétlen, rózsaszínű kötött sapkát. Louis-t megmosolyogtatja az összkép, de érti. Most nem látszik a nevetséges ing a hétköznapi kabáttól, ezért fel kellett vennie valamit, ami feldobja azt. Mindenki máson röhejesnek találná, de Harryn imádja.

- Elkéstem? – szólítja meg a fiút, aki éppen az ajtót zárja be gondosan.

- Louis – mosolyodik el Harry, amint meglátja a férfit, aki azonnal feldobja a napját. Várta, hogy jönni fog, de hiába. Keserűen kezdett el öltözködni nemrég, hogy ma megtörik a varázs. – Ma előbb zárok be egy kicsit. Lefogytak a készletek, de ma is sokan voltak. Holnapra még várok egy utolsó nagy rohamot, szóval kell egy kis utánpótlás. Körbejárom a forrásaimat.

- Értem – bólint egy kicsit elkámpicsorodva Louis. – Kinyitsz ma még?

- Nem tervezem – ingatja a fejét Harry, és meglátja a messzi sarkon beforduló buszt, amivel a központ felé szeretne eljutni. – Vagy szükséged lenne valamire?

- Még mindig nem vettem hógömböt, de ne viccelj – legyint, és kényszeredett félmosolyt húz az arcára. – Ezért ne nyiss ki újra. Nem tartalak fel.

- Valójában...

- Komolyan – teszi a vállára a kezét Louis, és mélyen a másik szemébe néz. – Úgyis nekem is dolgom van még.

- Akkor... ha nem bánod, azt a buszt el kellene érnem – mutat a lassan közeledő járműre. – Elég sok helyre kell még eljutnom ma.

- Mi? – ütközik meg Louis, hogy ezek szerint a számtalan beszállítóját mind tömegközlekedéssel, csomagokat cipelve szeretné megközelíteni. – Most viccelsz? Nem mehetsz busszal.

- Miért ne tehetném? – mosolyodik el Harry, mert nem érti Louis-nak mi a gondja ezzel. Nem mindenkinek futja autóra. Neki például nem.

- Mert a Mikulás is csak repülő csodaszarvasokkal tud annyi helyre eljutni egy este alatt – húzza fel az egyik szemöldökét. – Viszont ha behuppansz a csodaszánomba, akkor leszek a Rudolfod.

Harry kénytelen hangosan felnevetni ezen, de nem tudja, hogy el akarja-e fogadni a felajánlást. Természetesen akarja. Minden idejét a férfival töltené, de hogy fuvaroztassa magát keresztül a városon egész este, azt nem tartja korrektnek. Ugyan mit tudna adni ő cserébe egy ilyen szívességért?

- Na, gyere – int a fejével, és Harry nem gondolkodik tovább. Hagyja elrobogni a buszt, ő pedig beül Louis félelmetesen kényelmes, fekete Range Roverébe. – Első állomás?

- Madison utca.

- Beírod? – mutat Louis a navigáció felé.

- Minek? – néz értetlenül oldalra Harry. – Majd irányítalak. Először is lassíts! Az utca végén jobbra.

- Igenis, főnök – mosolyodik el Louis, és követi a hús-vér GPS információit. Nem telik el sok idő, talán tizenöt perc, mire Harry szól, hogy jó helyen járnak, keressen egy parkolót. Louis abban a pillanatban lelassít, és megáll a tilosban, kidobva a szélvédőhöz a diplomata kártyáját.

- Visszaélsz a jogaiddal – ingatja a fejét Harry, de legbelül nagyon is tetszik neki, hogy Louis ezt most mind érte teszi.

- Ha már vannak – kacsint oldalra, és kiszállnak a kocsiból. – Várjalak meg itt?