Szerelem Karácsonyra (Befejezett)

Christmas Eve

Louis alig képes felnyitni a pilláit, szinte csukott szemmel kapálózva matat az éjjeliszekrényén, hogy megtalálja a telefonját. Mire végre majdnem kinyomná azt, sikerült levernie a puha szőrme szőnyegre, ezért morogva ül fel az ágyban, hogy felvegye, és kikapcsolja az ébresztőt. Hatalmasat nyújtózik, és úgy dönt jobb, ha nem dől még vissza csak egy pár percre, mert akkor egészen biztosan, hogy olyan mélyen alszik el, hogy arra tér magához, a családja eszeveszettül nyomja a csengőt. Addig pedig még rengeteg dolga van.

Nagy nehezen kiássa magát a puha ágyból, és átcsattog a fürdőbe, hogy megfürödjön, hajat mosson és megborotválkozzon, csak mert ünnep van. Legalább akkor. Miután mindennel elkészül, felvesz egy melegítőt és egy hozzá illő pulóvert, mindezt megkoronázza egy edzőcipővel, és elindul, hogy még valahol vehessen egy normálisnak tűnő fenyőfát.

Amikor lesétál a nappaliba, ott hever a sarokban az a rengeteg szatyor. Eddig észre sem vette, hogy minden csomagolóanyagon rajta van Harry boltjának az emblémája, egy céges email és egy vezetékes telefonszám. Gyorsan csinál róla egy fotót a telefonjával, hogy biztosan meglegyen, ha esetleg a favásárlásnál végül mégis úgy adódik, hogy szüksége lenne segítségre.

Még éppencsak kezd világosodni, Louis már a kávéját iszogatja a kora reggeli fényben, és azon gondolkodik az autójában ülve, a papírpoharát szorongatva, hogy merre induljon. A Central Park környékén ilyenkor rengeteg faárus szokott kint lenni. Lehörpinti a maradék életben tartó feketéjét is, és elindul a kijelölt állomás felé.

Nem tévedett, a park környékén és bent a parkban is sok árus próbálja elsózni még az utolsó megmaradt portékáit. Leparkol az egyik közeli útpadkán, természetesen kidobva a szélvédő alá a diplomata kártyáját, és odasétál az első árushoz, aki a legközelebb van hozzá.

- Jó reggelt, uram! – köszön rá kedvesen az eszkimónak öltözött, de így is vacogó férfi.

- Találhatok még valamit, amit kisgyerekek is elfogadnak, szépnek tartanak, és körül ugrálhatnak? – néz megváltóként a férfira, aki csak elneveti magát ezen, és elkezd előásni neki fenyőket, amik egymásra vannak dobálva.

- Ez itt egy nagyon szép és formás darab – emel ki egyet, de Louis egyből elfintorodik.

- Muszáj, hogy magasabb legyen nálam – feleli végül, és egyértelműen megrázza a fejét.

- Nos, ez itt? – mutat neki egy másikat, ami viszont akkora, hogy Louis még lábujjhegyre állva sem tudná feltenni rá a csillagot.

- Hű, tudtam én, hogy nem lesz ez nehéz feladat – ámul el a fa magasságán, és már azon gondolkodik, hogy nem ártott volna megmérnie a belmagasságot, hogy tudja, mekkorát vehet maximum.

- Lucfenyőre gondolt, vagy esetleg ezüst, normand? – teszi fel neki az első kérdést a férfi, amitől Louis máris elbizonytalanodik. Azt sem tudta, hogy ennek ennyi fajtája van még, ami elérhető ezen a reggelen, nem hogy azt, ő melyiket akarja ezek közül. Szívesen megkérdezné az árust, de szinte biztos benne, hogy a tudatlanságát kihasználva, csak az lesz a szeme előtt, hogy a legdrágábbat adja el neki, de az nem mindig jelenti azt, hogy a legjobb is.

- Egy pillanat – tartja fel a mutatóujját Louis, és előveszi a mobilját. – Most lett biztos, hogy telefonos segítségre lesz szükségem.

Az árus felnevet, és megértően néz rá. Louis nem pontosan érti a reakcióját, de nem szólal meg, amíg ki nem keresi Harry számát a képek közül.

- Hívja csak az asszonyt – legyint a férfi.

- Honnan... - kezdené Louis a kérdést, hogy honnan veszi ezt, de az árus félbeszakítja.