Zombie Apocalypse [BEFEJEZETT]

10.

Rohantunk amíg csak bírtunk.Egy parkot vettünk észre,mégpedig a Sugar House Parkot.
A kóborlók hörgését még távolról is hallani lehetett.
A parkban,egy játszótér volt,mellette hatalmas tóval,amiben kacsák relaxáltak.Csodálkozok,hogy nem lettek még a kóborlók vacsorái.Nem messze egy faház volt látható.
Olyan nyugodtnak tűnik ez a hely.

-Huh-guggolt le levegőért kapkodva Shawn.

-Többet ilyet ne csinálj,Tina-néztünk mindannyian a lebiggyesztett szájú lányra,aki nehezen,de bólintott.

-Ha nálam lenne a telóm,tuti lőnék most egy selfiet-mondta lazán Cam.

-Nekem hiányzik a zene-szólalt meg csendesen Ashley-Elterelte volna a gondolataimat.Így rettenetesen szar érzés.

-Mit szólnátok,ha leülnénk a tóhoz és beszélgetnénk?-kérdezte,mire a többiek vadul bólogatni kezdtek.

***

-Ti nem gondolkodtatok el azon,hogy mi az ami irtóra hiányzik a múltatokból?Mármint az apokalipszis előtti múltatokból.

-Nekem anya és apa hiányzik.Nem tudom,hogy tényleg minden rendben van-e velük-sóhajtott Ashley.Biztatóan megszorítottam a kezét.

-Mindannyiunk szülei biztonságban vannak.Higgyétek el-mosolyogtam a srácokra,akik némán bólintottak vagy egy mosolyt erőltettek magukra.

-Nekem Mars hiányzik-szólalt meg csendesen Tina-mi,többiek csodálkozó tekintettel meretünk rá,mire elnevette magát-Ő a kutyám.

-Nekem pedig Jupiter hiányzik,tudod ő az űrmacskám-tréfálkozott Alex.

Ezen mindenki felkuncogott.

-Nekem a meki hiányzik-felelte Cameron-A mennyei hamburger!-nyalta meg ajkát Cam,mire újból felnevettünk.

Aranyos volt ahogy megnyalta Cam a száját.

Már megint kezdem?

-Ha már a kajánál tartunk nekem kibaszottul hiányzik az áfonyás muffin-húzta el a száját Shawn.

-Te mindig a muffinokkal vagy?-löktem oldalra,mire Ashley csúnyán nézett rám,szóval abbahagytam.

Csak barát,Ash.Csak barát.Nekem Cam...

NEM!

-A muffin az szent,oké?-lökte meg a vállam,mire Ashley szó nélkül felállt és elsétált a játszótér felé.

-Ash,várj már!-kaptam el a csuklóját,mire egy lúzer tekintést kaptam tőle.

-Mi van?-kérdezte,majd felült a csúszda tetejére.

-Féltékeny vagy?

-Nem-nézett a cipőjére.
Tudtam,hogy hazudik.

-Ash,ismerlek és te is ismersz.Te jó ég!Mindenkinél jobban ismersz,hát miért pont rám vagy féltékeny,mikor tudod,hogy nekem...-itt Cameronra néztem aki mosolyogva beszélgetett a többiekkel-Tudod nekem ki tetszik.

Ash felsóhajtott.

-Tudom...El sem hiszem,hogy mindez tényleg megtörtént.Szinte visszasírom a sulit,én-mutatott magára-visszasírom azt a rohadt sulit.A matekot amit utálok-temette tenyerébe az arcát.

Felmásztam hozzá.

-Semmi baj,Ash.Megértelek-szorítottam magamhoz.Nemsokára eleredtek a könnyei,amitől könnyes lett a pulcsim,ami egy cseppet sem számított,mivel ő a barátnőm és az is marad amíg élek.

-Sajnálom,hogy féltékeny voltam,hisz még csak nem is járunk.És sose fogunk.Egy ilyen lánnyal,mint én?Cöhh-törölgette szemeit.

-Ashley Benson,ne beszélj badarságokat!Te egy igen különleges lány vagy.Ha fiú lennék már rég az ágyamban lennél-próbáltam vidítani,ami sikerült is,mivel megtört a jég.Elnevette magát-Gyere menjünk vissza.

A tónál ültünk,mindannyian egymás mellett,összebújva.Egy pokrócot terítettünk magunkra a hideg levegő miatt.

-Bárcsak minden olyan lenne,mint régen-meredt a tóra Tina,akit Andy ölelt.

-Bárcsak-mondtuk egyszerre Alexel,mire mindketten elnevettük magunkat.

Úgy érzem kezdünk egy csapattá kovácsolódni.