Zombie Apocalypse [BEFEJEZETT]

42.

Amíg a fiúk beszélgettek,addig a lányokkal elmentünk egyesével zuhanyozni.Clary ment először.
Amíg bent volt,mindenféléről beszélgettünk.Az első találkozásunktól kezdve,az első csókig...Mindenről szó volt.Tina hirtelen feltett egy kérdést.

-Szerintetek mindannyian eljutunk Yorkba?-kérdezte félve.Már a  gondolattól is összeszorult a szívem.Nem veszíthetünk el senkit!

-Remélem-motyogtam-Mindenki a szívemhez nőtt.

-Nekem is-mondta egy könny kíséretében,Ash-Szeretlek titeket!-húzott minket magához.

-Mi is szeretünk téged-suttogtam,s a vállára hajtottam fejem.

-Így van!-mondta Tina is.

-Miről maradtam le?-lépett ki a fürdőből,Clary,aki a fején lévő kendőt igazította.

-Lestoppolom a fürdőt!-szaladtam be nevetve.

Magamra engedtem a forró vizet.Hagyam,hogy átjárja testem minden egyes részét.Nyugtató érzés volt.

Mikor kiléptem,senkit sem láttam sehol.
Ijedten lépkedtem a nappaliba.

Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.Reflexszerűen kicsavartam a kezét,s a lábára tapostam.A "támadóm" hangosan felszisszent.

-Mi a szar,Lucy?-oltotta fel a villanyt,Ian-Na.Jó.Adok pár másodpercet,aztán elkaplak!-"fenyegetett",mire egy aprót bólintottam.

Nevetve felszaladtam az emeletre,majd benyitottam a legközelebbi szobába,ahol Shawn és Ash épp csókolóztak.

-Hoppá!-nevettem-Bocsika-mondtam és szaladtam is tovább.

-Úgy bújj el,hogy véletlenül se találjalak meg-kiáltotta,Ian a földszintről.

Beszaladtam egy üres szobába.Gyorsan körülnéztem,hogy hová is bújhatok.Szerencsére állt ott egy hatalas szekrény,ami pont kapóra jött.Bebújtam a szekrénybe.Ian lépéseit egyre közelebbről hallottam.

-Vajon hová bújhatott a,Kicsi Luc?-kérdezte,én pedig számra tapasztottam tenyerem,hogy véletlenül ne nevessem el magam.Nehezen ment.

-Luc.Tudom,hogy a szekrényben vagy.Nem tudom,hogy láttad-e már a Narniát,de ha igen,akkor sajnos el kell,hogy szomorítsalak.Nem a megfelelő szekrényben bújtál el-nevetett,majd kinyitotta az ajtót.
Nem bírtam tovább.Kitört belőlem a nevetés.Ian leguggolt elém.Kezét nyujtotta felém,amit rázkódó vállal elfogadtam.

Mikor kiléptem a szekrényből,Ian a vállára kapott és az ágyra dobott.
Hirtelen cselekedetétől levegőt is elfelejtettem venni.Mosolyogva a hajamba túrt.Húsos ajkai egyre közelebb kerültek ajkaimhoz.Lehunytam a szemem.Azt akartam,hogy megcsókoljon.

-Srácok.Cammel van valami baj...-kiáltotta,Andy.

Miért kell mindig valaminek történnie?Miért akarja a sors ennyire,hogy ne csókolózzunk Iannel?Miért?Csak egy csók lett volna!

Gyorsan elhessegettem az önző énemet,majd Iannal a nappaliba siettünk,ahol Cam az asztalt csapkodta,szája habzott...

-Úristen!Mi történik vele?-kapott a szájahoz,Ash.

-Tudtam!Úgy tudtam,hogy hazudott!-lépett ki az ajtón idegesen,Alex-Megmarta egy kóborló.A vírus lassan megöli az agyát.Sajnálom,Lucy-nézett rám szomorúan,Alex-Tudod mit kell tenned,ugye?

-Nem...Nem!Muszáj valahogy segítenünk neki!-rogytam le a földre-Nem ölhetjük meg!-sírtam-Nehm...Cameron!-lassan felálltam,majd a fiúhoz sétáltam,aki látszólag lenyugodott-Cam.Kérlek-néztem rá könnyes szemmel-Ne csináld ezt!

-Lucy.Cameron már nem ember.Kóborló-mondta,Alex-Szúrd le.Az lesz neki a legjobb.

Nem!

-Még nem változott át kóborlóvá-suttogtam.Főleg magamnak-Cam.Nézz rám!

A fiú rám nézett.Mintha emlékek villantak volna be neki.Megrázta fejét és megszólalt.

-Lucy-köhögött-Keresd...a le..levelet.

-Mi?Milyen levelet?

-A ka..ka-egyre rosszabbul köhögött-bátban.Az asztalról felkapott egy tőrt,amit a kezembe nyomott.

Nem...Én erre képtelen vagyok-gondoltam magamban.

-Kérlek!-suttogta-Lu..Lucy.

Vettem egy mély levegőt.

-Hale.Lucy Hale a teljes nevem-mondtam,s leszúrtam.

Újból sírni kezdtem.Lerogytam a földre,Cam élettelen teste mellé.A hátam mögül,Ash síró hangját hallottam meg,majd lassan a többiekét is.Alex felhúzott és szorosan megölelt.A vállára hajtva fejem,sírtam.
Nem hiszem el,hogy Cameron meghalt...Ez ez csak egy rossz álom!

-Megöltem!-zokogtam-Én megöltem!

-Ssh.Nyugodj meg-nyugtatott.

Nem tudom meddig állhattunk a nappaliban.

A levél!

Elhúzódtam Alextől.Leguggoltam Cam teste mellé.

-Szeretnéd,hogy kivegyem zsebéből a levelet?-lépett mellém,Ian.

-Megköszönném-erőltettem magamra egy mosolyt.

Ian előhalászta a levelet,majd a kezembe adta.

"
Kedves Lucy.Te egy nagyszerű lány vagy.Egy csodálatra méltó személy.Tudd,hogy nagyon szeretlek téged és a többieket is.Sajnos egy ideje már érzem,hogy nem bírok...Elfáradtam.Lehet,hogy nem mutattam,de ez van.Nem hiszem,hogy veletek tartok a menedékig.Ezt a levelet valószínű,hogy akkor olvasod,mikor már meghaltam.Sajnálom,hogy csalódnotok kellett bennem.Remélem sikeresen eljuttok a menedékbe,ahol végre biztosnágban lehettek.Ne feledd,hogy mindig a szívedben leszek!
Szeretlek!-Cameron kibaszottul helyes Dallas :)

Mit gondoltok Cam haláláról?

Meglepődtetek?

Könnyeztetek?

Én igen!😢❤