Zombie Apocalypse [BEFEJEZETT]

36.

Az ágyamban tértem vissza.Ijedten néztem a mellettem fekvő Jokerre,aki vigyorogva nézett rám.Kirázott tőle a hideg.

-Ne nézz már így!-nyomtam egy párnát az arcába,mire köhögni kezdett.Meg ne fúlj már itt nekem!

-Jó-köhögte-Amúgy mit álmodtál?

-Miért?Járkáltam vagy valami?-kérdeztem felvont szemöldökkel-Mert ha igen,akkor bocsi.

-Egy Bill nevű srácot emlegettél-válaszolta grimaszolva,Joker-Bocs,utálom azokat a neveket amelyek B-betűvel kezdődnek.Ne kérdezd miért...Nem tudom-vont vállat,majd felállt és idegesen járkálni kezdett.

-Nem emlékszem,hogy mit álmodhattam,de valóban beszéltem már egy Bill nevű sráccal álmomban.Miért álmodok már másodszorra vele?-túrtam bele a hajamba-Hé,Joker-néztem a középen ugráló fiúra-Ki hozott be ide engem?

-Ian Harding-válaszolta hűvösen,majd abbahagyta az ugrálást és leült hozzám-Miért?Talán ismered?

-Igen.Azt hittem,hogy a barátom vagy valami olyasmi,de félreismertem.Azt mondtad már régóta itt vagy.Ian mióta van itt?Mit tudsz róla?-kérdeztem kíváncsian kérdésről kérdésre.

-Nem tudom.Nem sokszor találkoztam vele,de nen hinném,hogy rendes srác lehet,főleg hogy elárult téged.

-Fura egy srác,az tény.Még mielőtt ide kerültünk volna,azt mondta nekem,hogy a viselkedése egy rejtély ami csak arra vár,hogy megfejtsem.

-Hogy érted,hogy "kerültünk"? Többen is vagytok?

-Igen,de nem tudom,hogy melyik cellában vannak-mondtam szomorúan.

-Milyen?

-Mégis mi?

-A természetben.Milyen normálisnak lenni?-nézett rám.Szeméből rózsaszín könnycseppek kezdtek lassan hullani.Annyira megsajnáltam,hogy egy mosoly kíséretében megöleltem.

-Nos,jelenleg a bolygónk haldolkik.Elterjedt valami vírus és az emberiség elkezdett valami csúnya lénnyé alakulni.Azokat az izéket Kóborlóknak neveztük el.Belőlünk,élőkből táplálkoznak.Szerencsére eddig voltak fegyvereink amikkel megtudtuk őket ölni.

És csak meséltem és meséltem.Elmeséltem a bulitól egészen idáig a történetet.Joker tátott szájjal meredt rám.Először nem hitte amit mondtam,utánna lassan kezdte megemészteni a hallottakat.

Ian egy fiatal fickóval lépett be,majd nyitotta ki a cellám ajtaját.Undorral az arcomon néztem rá.Nem törődött vele.
Amíg Ian bement még néhány gyerekért,én a fickóval maradtam,aki már nagyon kezdett idegesíteni,mert folyton bámult.Hírtelen befogta a szám.Reflexszerűen a kezébe haraptam,de csak rontottam a helyzeten.Bedobott egy ajtón és közeledni kezdett felém.Nem féltem tőle.

-Olyan kis csinos vagy.Rég láttam már erre hozzád foghatót-nyalta meg sebes ajkát,amitől elkapott a hányinger.
Basszus mindjárt lehányom!

Egyre közeledett én pedig hátráltam,egészen addig amíg hátam a falnak nem ütközött.Épp rúgni készültem,mikor elkapta a lábam.Szabad kezével a nadrágját kezdte húzni.Visítani kezdtem,de hírtelen egy csípést éreztem az arcomon.Megpofozott.Másik lábammal gyenge pontjához rúgtam,amitől összetett.

-Te átkozott ribanc!-kiáltotta,de én szaladtam is előre.Miért kell folyton szaladnom?
Annyira szaladtam,hogy észre sem vettem azt a személyt akinek nekimentem.

-Ó,hát szia Lucy-nevetett.

-Te csak ne nevess!Az idióta társad majdnem megerőszakolt!-mutattam idegesen a fickóra,aki közeledni kezdett.

-Ian ne hallgass erre a ri...Akarom mondani lányra.Nem tudja,hogy mit beszél.

-Tessék?Ian hinned kell nekem!

-Ha ismernél tudnád,hogy sosem hiszek senkinek sem-felelte hűvösen.

-Tudod,már azt sem tudom,hogy ki is vagy valójában-vágtam hozzá-Az az Ian akit azt hittem,hogy ismerek az...-nem tudtam befejezni.Ian magához ölelt.Mik ezek a hangulatváltozások nála?Pár perc múlva eltolt magától,elővett egy pisztolyt és lelőtte azt a perverz állatot.

-Köszönöm-suttogtam.Nem sajnáltam,hogy meghalt.

-Az erdőben beszélünk,most gyere.Várnak a többiek-mondta majd hátát fordítva nekem,elsétált.

Jól mondtad Ian,a viselkedésed egy rejtély ami csak arra vár,hogy megfejtsem és én minden erőmmel azon leszek,hogy kiderítsem ki is vagy valójában.