Sunny Loser || Bl Story ||

Prológus

Olyan lassúsággal nyúltam falfehér arcomhoz, mintha az bármelyik pillanagban ripityára törhetett volna. Hatalmasat nyeltem, ahogyan jéhideg ujjaim a börőmhez értek. Óvatosan végigsimítottam majdnem minden apró részleten és közben azon tanakodtam, vajon tényleg én vagyok-e az a személy, aki visszatekint rám a hatalmas fürdőszobai tükörből. Ez nem én vagyok. Kizárt, hogy én lennék. Még sohasem láttam ezt a részemet magamtól. Őszintén, eléggé meglepett, hogy még én se ismertem fel magamat.

A nagy feketekeretes szemüvegem enyhén eltakarta korom szemgolyóimat. Hosszú pilláim néha a lencséhez értek, ezért nem volt túlzottan kényelmes a viselet. Csak meg kell szoknom, később biztosan jobb lesz.

Arcomat semmilyen smink nem fedte, ezért sokkal átlagosabbnak tűntem, mint máskor. Valamiért ez a része az egésznek tetszett. Nem irritált se az szemfesték, se a púder, se semmi. Örömmel telve, kényelmesen tudtam pislogni, aggodalom nélkül, nehogy esetleg elkenjek valamit.

Kezem feljebb vezettem, egészen hajkoronámig, ami, immár frissen nyírva, sötét színben pompázott a hosszas szőke helyett. Ajkaimat picit eltátottam egymástól, hiszen nagyon más formát adott arcomnak. Sokkal fiatalabbnak tűntem a fekete tincsektől.
És így mindenki előtt bevallva, sokkal jobban tetszett.

Egy kisebb fáradt sóhajt elejtettem, ahogyan lehullajtottam magam mellé karjaimat. A tükör körüli fény majdnem kivakította pupilláimat, ezért kénytelen voltam hunyorítani. Oldalra döntöttem fejemet, majd alsó ajkamba harapva nézegettem tovább magamat.

Ruhaviseletemen egyátalán nem volt semmi cicoma és csillogás, mint általában. Egyszerű fekete, kissé bő pullóvert és egy sötétkék, lyukas farmert viseltem. Még piercingjeim sem virítottak helyeiken.
Olyan furcsa volt az egész. Olyan más és új. És még mindig nehezen hittem el, hogy, aki engem figyelt, az bizony én voltam.

Sziasztok! Ez a legelső könyvem, melyet megosztok veletek. Remélem tetszeni fog, s velem fogtok tartani a végkifejletig. Kellemes olvasást kívánok!

BMA