9. rész

484 31 4
                                    

Előzmény:
Az összes magabiztosságom elszállt, és mikor beléptem a terembe, konkrétan a földbe döngölődtem...


Dalma, a suli nagymenője éppen a táblánál állt ,,csatlósaival", Csengével és Pannával. Dalma, ahogy meglátott engem, egy másodpercig habozott, majd nemes egyszerűséggel kitört belőle a nevetés. Nyilván az egész osztály elkezdett kiröhögni engem, hiszen ha nem kedveznek Dalmának, akkor ki lesznek közösítve, így ezek hatására én már az első pillanatban teljesen szétestem... Ám a legjobban mégis az szúrt szíven, hogy Bianka és Zoé is a tömeggel együtt nevet. Ismét egy könnycsepp buggyant ki a szememből, amit hevesen letöröltem, és kezdtem volna a helyemre gurulni. Anna közvetlen utánam érkezett meg, és látva a reakciókat, odatrappolt Dalmához, majd egyszerűen felpofozta. A hangulat a tetőfokára hágott, síri csönd lett a teremben, mert erre senki sem számított. Dalma szemei kikerekedtek, Anna pedig korántsem akarta ezt még abbahagyni.
-Most komolyan, ó Hatalmas Dalma... -fintorgott. -Te teljesen normális vagy??? Van neked szíved? -emelte feljebb a hangját erősen. -Tisztában vagy azzal, hogy mi történt vele? Hát egyáltalán nem! Szóval én a helyedben befognám a számat, és mélyen elszégyellném magam. Rátok is ugyanez vonatkozik! -mutatott körbe az osztályon. -Zoé, és Bia, ti pedig menjetek a francba... Ennél több szót úgysem érdemeltek -köpködte nekik a szavakat. -Dalma! -nézett újra a lányra, aki pislogás nélkül, elképedve meredt rá. -Te pedig örülj, hogy nem tépem ki a hajadat, mert erősen rádférne már egy jó kis fodrászat, a hidrogénszőke már nem divat -vetette oda neki csípőből, kacsintva egy gúnyosat.
Mindenki lefagyott, Anna pedig lazán megindult, és eltolt engem a helyemre, ahova eredetileg igyekeztem. Sosem láttam még ennyire idegesnek a barátnőmet...
Kis idő elteltével kezdett visszatérni az élet az emberekbe, és mindenki lassan tette tovább a dolgát, de Annát és engem messziről elkerültek, vagy ha a közelünkbe kerültek, akkor látványosan összesúgtak. Fájt ez az egész, ugyanakkor Anna kirohanása valami zseniális volt!
-Azta -ennyit tudtam kinyögni, hálásan ránézve a mellettem ülő barátnőmre. -Ez nem semmi! Nem is tudom, hogy háláljam meg... Én... Nagyon köszönöm -dadogtam, majd szorosan magamhoz öleltem őt.
-Ugyan már, ez természetes. Jobb lesz, ha hozzászoksz, biztosan sokszor kell még emberek fejét leszednem -nevetett fel.
Ez után már senki nem szólt be, csak csöndben vártuk az óra kezdetét. Matek... Mindigis utáltam, sosem fogom használni az életben például a lineáris függvényeket. Nincs értelme az egész tantárgynak. Sajnos ezt pont az osztályfőnökünk tanítja, aki szinte röpködve ugrált be a terembe néhány perces késéssel. Sötét, fekete, középhosszú haja csak úgy libbent utána, ma ismét egy másik műkörmöt csináltatott magának. Feljebb tolta lecsúszott fekete szemüvegét, majd örömmel szólt hozzánk.
-Jó reggelt osztály! -nézett végig rajtunk, majd a tekintete megállapodott rajtam. Jajj ne! -Most rögtön egy szomorú hírrel kezdenék -komolyodott el. -Orsós Adél autóbalesetet szenvedett, ennek következtében kerekesszékbe került -mutatott rám, mire 21 ember égető tekintetét éreztem magamon, én pedig teljesen elpirulva a cipőmet kezdtem nézni, mintha olyan érdekes lenne. -Kérlek benneteket, segítsetek neki, ne hátráltassátok őt semmiben, fogadjátok el így is! -folytatta, de az ,,is" szóra felkaptam a fejem.
Ó, hát eddig sem fogadtak el, ez most miért változna meg?! Mostmár tényleg elment a kedvem mindentől, főleg hogy a hátam mögül hallottam Dalmáék kucogását, és susmutolását. Végig szenvedtem matekon, de szerencsémre a tanár ezt most elnézte nekem.
-Ó, és ne felejtsétek el, szombaton is lesz tanítás, pénteki órarend szerint jövünk, öt óra lesz megtartva! -nézett hátra az osztályfőnök, elmoromogva ezt a mondatot.
Hát ez baromi jó... Megint jöhetünk szombaton is suliba. Amúgy sok értelme van a hétvégének nevezett napoknak, ha egyszer úgyis végigtanuljuk az egészet, ahelyett hogy pihennénk, vagy valami mással foglalkoznánk a magoláson kívül. Most is, menj egész héten iskolába, üld végig az órákat, tanulj minden dolgozatra, feleltetésre, figyelj órán, és akkor még jöjjél szombaton is. Mikor pedig megmaradt az az egy vasárnapod, az sem a pihenésről fog szólni, hanem arról, hogy készülsz jövő hétre. Értem én, hogy gimnázium, meg minden, de könyörgöm, nem vagyunk robotok, ez már túlzás, magánéletet is szeretnénk élni!
Éppen indultam volna Anna után, hogy nekem is hozzon valamit a büféből, de valami, vagyis inkább valaki megállított...



Sziasztok! Remélem tetszett ez a kis szösszenet, ha igen, tudjátok, hagyjatok nyomot ;) És hát ja, megint egy izgi résznél hagytam abba (vagy lehet, hogy csak nekem izgi amúgy😂), de inkább most nem írok regényt (😂), köszönöm, ha elolvastad❤❤❤

Van kiútWaar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu