12. rész

452 28 2
                                    

Előzmény:

-Akkor én most megyek -tárta szét karjait. -Még biztosan találkozunk! Szia! -köszönt el, én pedig küldtem felé egy mosolyt, majd bementem a terembe.





















-Adél! Jó, neked elnézzük a késést, menj a helyedre gyorsan, és kapcsolódj be az órába -hadarta a tanár.
Lassan odagurultam Anna mellé, de magam mellől hallottam Dalma diadalittas nevetését, ami bár fájt, viszont Kornélnak köszönhetően már kevésbé. Muszáj lesz megerősödnöm, mert bizony az élet jól föladta számomra a leckét, meg kell küzdenem vele. És sajnos anyu nélkül...
-Anna, én szeretnék segíteni a hozzám hasonló gyerekeken! -jelentettem be szünetben neki. -Mármint persze nem most, hanem ha már teljesen jól leszek lelkileg. Támogatni szeretnék más diákokat, hogyan vészeljék ezt át, miképp fogadják el magukat, és a többi...
-Ez szuper ötlet! De mondd csak, ez hogy pattant elő a fejedből? -nézett kérdőn.
-Tulajdonképpen egy fiú adta az ötletet -kezdtem el nézni a kezemet. -Kornél.
-Hmmm -nézett Anna kaján vigyorral. -És helyes srác?
-Uh, brutálisan -vallottam be, mire mindketten hangosan fölkacagtunk.
-Jó, viselkedjünk úgy, mintha normális lányok lennénk, tudod, mi nem a külső alapján ítélünk -kacsintott.
-Hát persze. De ez a srác kívül, belül is tökéletes -csóváltam a fejem. -És nem tetszik! Nem is ismerem! -intettem le Annát, mert tudtam, hogy ez következne.
-Szóval maradsz Bencénél -suttogta cinkosan.
-Jajj, hagyjuk már! Miért, szerinted ilyen külsővel belém szeretne bárki is?! -kérdeztem szomorúan.
-Adél, te vagy a legszebb lány, akit valaha ismertem. Ne kreálj magadról véleményt, anélkül, hogy meghallgatnál másokat.
-Legyen... Meghallgatok másokat, csakis érted. És anyuért... -suttogtam.
-Ez a beszéd! -ölelt át.

Erik ahogy hazavitt a suliból, én rögtön apához poroszkáltam.
-Halihó! -öleltem át nagy lendülettel, de meglepő módon lehajolt hozzám, így nem vált kínossá a helyzet.
-Ó, szia... Mi ez a nagy boldogság? -nézett furcsán.
-Semmi különös, csak ki szeretném használni az élet minden percét.
Berobogtam a szobámba, bevettem a gyógyszereket, amiket Erikkel megbeszéltünk, és nagy nehezen átkúsztam az ágyamra.
Este boldogan, tele vágyakkal, és tervekkel bújtam a puha, meleg ágyamba. Szeretnék segíteni a diákoknak! Igen, ezt kell tennem!











///Sziasztok! Tudom, késtem elég sokat, és a rész is rövid, de csak azért, mert már nagyon közelítünk a sztori végéhez :/ :(
Remélem azért tetszett, köszönöm, ha elolvastad, és nyugodtan fejtsétek ki a véleményeteket  kommentben :D
Pusziii😘❤///

Van kiútWaar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu