| Spider-girl |

22.rész

-Jó reggelt! - ugrom le a lépcsőről, majd a konyhába sétálok. Em épp reggelit készít, Jerome pedig most sántikál be az ebédlőbe. Odaszaladok hozzá és nyomok egy puszit az arcára, majd "véletlenül" meglököm az egyik mankóját, de ügyelve arra, hogy véletlenül se essen el. - Jaj! Ne haragudj - mondom fülig érő mosollyal az arcomon.

-Kis aranyos vagy, ugye tudod - ironizál Jerome, majd elneveti magát és leül az asztalhoz.

-Tudom - mosolyodom el és még a vállamat is felhúzom mellé, majd ártatlan arcot vágok.

-Olyan, mint egy ördög, ne add alá a lovat Jerome - nevet fel Emily, majd a kezembe nyom kettő tányért rajta egy-egy pirítóssal.

-Na! - húzom el az a betűt sértettséget színlelve. - Egy angyalka vagyok. Látod? Itt a glóriám - azzal rajzolok a fejem fölé egy kört, mintha glória lenne, miután letettem az egyik tányért az asztalra. Jerome felnevet, majd enni kezd.

-Látom - forgatja meg a szemét nevetve Em. - Inkább reggelizz te kis angyal, mert elkésel.

-Az a célom - ülök le Jeromeval szembe, aki ekkor szúrósan rám pillantott.

-Miért is? - kérdezi meg.

-Dogát írunk első órán, és nem akarok menni - biggyesztem ki alsó ajkam, hátha ezzel elérem a célom.

-Én se akarok sok mindent - mondja Jerome, majd elneveti magát, miután arcom elkomorodik. - Ha tanultál rá akkor nem tudom, mit izgulsz.

-Ami azt illeti... - vicsorodom el. Jerome azonnal levágja, hogy nem tanultam, a szemei pedig szikrákat szórnak rám.

-Carly már csak ez az egy hét van a suliból, nehogy most rontsd le azt a stabil hármas átlagod - vonja fel az egyik szemöldökét keresztapum.

-Milyen stabil hármas átlag? - kérdezem elkerekedett szemekkel. - Kikérem magamnak. Négyegész kettő az átlagom!

-Az idén sokat javított - száll be a beszélgetésbe Emily, majd leül Jerome mellé az asztalhoz. - Ami nagy szó, mivel évközben váltott sulit.

-És még boxolok is mellette - teszem hozzá mosolyogva.

-Sokat jelent ez a mai doga? - kérdezi Jerome.

-Nem - vágom rá azonnal, majd fogvillogtatva rámosolygok az előttem ülő férfira reménykedve, hogy azt mondja, ne menjek be.

-Akkor nyugodtan menj suliba - kacsint rám, majd folytatja az evést.

-Pedig már kezdtem elhinni - mondom szomorúan, Em elneveti magát a tovább próbálkozásomra.

-Ha nem számít, akkor mehetsz - von vállat keresztapum.

-Épp azért maradhatnék itthon, mert nem számít - iszom bele a teámba, közben tekintetem keresztapumat fürkészi. - Amúgy is még nincs felsőm az évvégi bálra.

-Húha - ráncolja fel a homlokát Emily. - Hirtelen érdekel miben mész?

-Nem - rázom meg a fejem. - Csak tudom, hogy nem engedtek el egy egyszerű fehér ingben és nadrágban.

-Jól tudod - bólogat Emily. - Majd suli után elmész vásárolni.

-Ez sem jött be - motyogom az orrom alatt, mire Jerome elneveti magát.

-Majd legközelebb beválik, kicsim - mosolyog rám, én pedig megforgatom a szemem. Mivel már befejeztem a reggelim felállok az asztaltól, a hátamra kapom a táskám és elindulok ki a buszmegállóba. A buszra felszállva pedig leültem a szokásos helyemre, Peter Parker mellé.